A védőnőnek a hazaadást követő 48–72 órán belül meg kell látogatnia az újszülöttet. Az orvosi vizsgálat előtt célszerű tájékozódni a védőnő által elvégzett vizsgálatok eredményeiről, az esetlegesen felmerülő problémákról. Az anamnézis felvétele során fokozott figyelemmel keressük a lehetséges rizikófaktorokat (a normálistól bármiben eltérő perinatális történések, koraszülés, fejlődési rendellenességek, szülési sérülések, anyai betegség, gyermekágyi depresszió, szoptatási képtelenség, az átlagosnál lényegesen kedvezőtlenebb szocio-ökonómiai státusz, mélyszegénység, fiatalkorú szülők, titkolt terhesség stb.). Alaposan tanulmányozzuk át a kiadott szülészeti zárójelentést.

Az újszülött gyermek korrekt fizikális vizsgálata speciális jártasságot igényel. Az újszülöttet célszerű mindig édesanyja jelenlétében vizsgálni. Gyermeke legpontosabb megfigyelője, így legfontosabb információforrásunk is az anya. Újszülöttet mindig meztelenre vetkőztetve, hátára fektetett helyzetben vizsgálunk! Figyeljük meg a spontán testhelyzetet: a gerinc és a végtagok helyzetét, szimmetriáját, mozgását. Az izomzat tónusát a végtagok passzív nyújtásával kezdjük el vizsgálni. Normális izomtónus esetén a flexióban lévő végtagok passzív nyújtást követően ismét hajlított helyzetbe kerülnek. Aszimmetrikus Moro reflex, a felső végtag féloldali elmaradó mozgása az egyik leggyakoribb szülési sérülésre, a plexus brachialis vongálódására, illetve szakadására (Erb-paresis) hívhatja fel a figyelmet. A sérülés súlyossága, valamint a további teendők meghatározása sürgős gyermek-neurológiai konzíliumot igényel.

Ha a koponya alakja vagy nagysága, a kutacs mérete jelentősen eltér az átlagostól, kérjünk neurológiai szakvizsgálatot! Tátongó nagykutacs és szélesen nyitott varratok intracranialis vérzésre, induló hydrocephalusra, vagy congenitalis hypothyreosisra utalhatnak. A koponya UH vizsgálat mellett a TSH szintet is ellenőrizzük, főként ha a csecsenő súlygyarapodása sem megfelelő. A sacralis terület megtekintése rendkívül fontos! Nemcsak spina bifida occulta, de sarcoccigealis teratoma is láthatóvá válhat. A mélyebb, nem pontosan megítélhető végződésű foveola coccigea feltétlenül gyermeksebészeti konzíliumot igényel.

A viszonylag gyakran észlelt szülési sérülések, mint a caput succedaneum vagy cephalhaematoma, általában ártalmatlanok, nem igényelnek beavatkozást. Az első vizsgálatnál még nem észlelt, néhány hetes, hónapos korban „egyszercsak” hirtelen megjelenő hematoma sohasem szülési komplikáció, a csecsemő leejtésével, falhoz csapásával kapcsolatos koponyatörésre utal.

A bőr vizsgálatánál feltűnhet a cyanosis, oedema, sápadtság, icterus, exanthema, bőrfüggelékek, hypo- vagy hyperpigmentált foltok, leggyakrabban naevusok jelenléte. A perifériás keringés (kapilláris újratelődési idő), a látható nyálkahártyák vérteltsége feltétlenül megítélendő. Az enyhe fokú acralis, perioralis cyanosis újszülöttkori keringési sajátosság, általában nem jelent súlyos betegséget. A centrális cyanosis jelenlétét leginkább a nyálkahártyákon, a nyelven tudjuk megítélni. Az újszülöttkori icterus normális esetben is hosszabb ideig elhúzódhat. Amennyiben 2 hetes életkorban sem észleljük a sárgás-narancsos árnyalat fokozatos halványodását, sőt, az icterus egyre kifejezettebbnek tűnik, vagy choestasisra utaló tünetekkel társul (acholiás széklet, sörbarna vizelet, súlyfejlődés megindulásának elmaradása, hányás), feltétlenül ellenőrző vizsgálatok (labor, hasi UH) szükségesek az epeút atresia kizárására, melynek sikeres műtéti megoldására 4–6 hetes életkorig van remény.

A szájüreg áttekintésekor a ritkán már connatalisan meglévő fogak tűnhetnek fel (aspiratio veszélye!). Figyeljük meg a nyelv mozgását: a rövid nyelvfék akadályozhatja az erőteljes szopási készséget. Mindig ellenőrizzük az ép szájpadot! Részleges, izolált (vagyis ajakhasadékkal nem járó) szájpadhasadék táplálási nehezítettség, szopási képtelenség, gyakori nazális regurgitáció, aspirációs pneumonia oka lehet. A szájpadon középvonalban gyakorta látható színes gombostűfejnyi gyöngyházfényű pettyek, az ún. Epstein-gyöngyök, ártalmatlan epithelialis cysták, nem igényelnek beavatkozást. Megfigyelendő a nyugodt újszülött légzése: légzésfrekvenciája, légzési segédizmok használata.

Fontos mind a négy végtagon a pulzus tapinthatóságának ellenőrzése (a felső végtagon az a. brachialis, alsó végtagokon a femorális artériák). A korrekt vizsgálathoz némi gyakorlat szükséges, de kritikus jelentősége van a súlyos prognózisú veleszületett szívfejlődési rendellenességek, elsősorban a coarctatio aortae korai diagnosztikájában. Erre a célra különösen alkalmas, megfelelő eszköz birtokában egyszerű módszer az alsó és felső végtagok oxigén szaturációjának összehasonlítása. Pozitív szűrési eredmény esetén (95% alatti szaturáció érték, vagy 3%-ot meghaladó szaturáció-különbség a pre- és postductalis területek között) 24 órán belül ismételt vizsgálat, súlyosabb esetben (90%-ot alatti érték, illetve szívhibára utaló egyéb tünet: szívzörej, cyanosis, nem tapintható femoralis pulzus) azonnali gyermekkardiológiai szakorvosi konzílium szükséges.

A csípőízület vizsgálatával és a veleszületett csípőficam és -dysplasia szűrése nem ortopéd szakorvosi feladat, a vizsgálat helyes technikájával minden alapellátó orvosnak készség szinten tisztában kell lennie. A vizsgálat fontosságát nehéz túlbecsülni, ugyanis 2–4 hetes korban megkezdett konzervatív kezeléssel az esetek közel 100%-a gyógyítható, míg a későn észlelt ficamok nagy része később maradandó mozgáskárosodáshoz vezet. Fontos, hogy a vizsgálat során ne elégedjünk meg csupán az Ortolani-jel kiválthatóságának ellenőrzésével, hanem figyeljük meg nyújtott helyzetben az alsó végtagok hosszát, térdben behajlítva a térdek magasságát, valamint a ráncok szimmetriáját is. Az instabil, illetve diszlokálható csípő (Barlow-tünet) is korai kezelést igényel! A csípőszűrést legalább három alkalommal, újszülöttkorban, illetve 1 és 3 hónapos életkorban kell elvégezni. Mivel a csípőízület az élet első két hónapjában még fejlődik, előfordul, hogy 0-4 napos korban észlelt pozitív Ortolani- vagy Barlow-tünet néhány héttel később már nem lesz észlelhető. A csípőízület fejlettségéről, morfológiájáról, az acetabulum mélységéről, a femur fejének helyzetéről a ma már egyre több helyen elérhető ultrahangos vizsgálat részletesen tájékoztat. Előnye, hogy az enyhe fokú, a fizikális vizsgálat során általában nem is észlelhető, de kezelést igénylő dysplasiát is jól megmutatja (ún. “meredek vápatető” ultrahangos képe). Ezért a lehetőségektől függően minden csecsemőnél érdemes elvégezni az ultrahangos vizsgálatot 8–10 hetes életkorban. Az ún. „laza csípők” az újszülött vérében keringő anyai hormonok következtében észlelhető általános kötőszöveti lazaság részjelensége, nagy egyéni variációt mutat, és nem tekinthető kórosnak. A „kötött csípők” érzetét általában az újszülött izomzatának feszülése okozza, egyszerű egyéni variáció ez is. A csípők kötöttségének és lazaságának a veleszületett csípőficam szempontjából semmilyen jelentősége nincs, és a laza vagy kötött csípő diagnózisa önmagában nem képezi gyermekortopédiai szakvizsgálatra történő beutalás indokát.

A genitáliák megtekintésekor feltűnhet a kevés nyálkás jellegű, teljesen normális vaginális fluor, fiúknál a gyermekkorban szintén fiziológiás celluláris adhesio preputii. Kivételes esetektől eltekintve (például visszatérő fitymagyulladás, balanitis, húgyúti fertőzés, illetve néhány erre hajlamosító állapot, pl. vesico-ureteralis reflux, hátsó húgycső billentyű) a rutinszerűen végzett adhesiolysis, azaz a fityma sejtes letapadásának manuális oldása nem javasolt, különösen 3–4 éves kor előtt. Hypertophiás, hyperpigmentált clitoris és nagyajkak, adrenogenitális szindróma lehetőségére hívhatja fel a figyelmet. Amennyiben ez excesszív hányással, táplálhatatlansággal, lethargiával jár, életveszélyes sóvesztő formával állunk szemben. Idősebb, 4–6 hetes korban, gyakrabban fiúknál jelentkező hasonló sugárhányás, súlyvesztés, táplálhatatlanság pylorus stenosisra utal.

Az idegrendszer állapotát a kiváltott, automatikus mozgásminták és reflexek megfigyelésével kezdjük. Az újszülött arckifejezése, szemmozgásai, a fej és a végtagok helyzete, tartása, spontán mozgása, a sírás erőssége, színezete értékes információt szolgáltat az idegrendszer épségét illetően. A végtagok, a nyak és a törzs passzív mozgatása az izmok tónusáról tájékoztat. Háton fekvő helyzetben a fej hirtelen oldalra fordítása az azonos oldali végtagok extenzióját, az ellenkező oldali végtagok flexióját okozza (aszimmetrikus tónusos nyakreflex). A Moro-reflex erőssége, szimmetriája szintén fontos tájékoztató jel.

Az izomzat tónusának egyszerű, megbízható, és ezért gyakran alkalmazott módszere a fejtartás vizsgálata a nyaki és a háti izmok erejének, tónusának becslésével. Ennek során óvatosan fogjuk meg az újszülött csuklóját és az alkar egy részét, emeljük lassan felfelé ülésbe úgy, hogy kb. akkor, amikor törzse 30–40 fokban már eltávolodott a vizsgálóasztaltól, álljunk meg a mozdulattal és várjuk meg, hogy a hátra felé lelógó fejét ő maga emelje fel, és húzza magát ülésbe. A jó tónusú érett újszülött hajlított könyök mellett gyakran kissé oldalra billenti a fejét ülésbe húzódzkodásnál. A fej rövid időre a gerinc tengelyébe kerül, de itt még általában nem tudja megtartani.

Az újszülöttet a hasára fordítva a csípőízület, a gerinc, a sacrococcigealis terület és az anus környékének vizsgálatára koncentrálunk. Sinus pilonidalis, fokozott szőrösödés, bármilyen szokatlan terime további vizsgálatot igényel. Két tenyerünket a hasán fekvő újszülött mellkasa alá csúsztatva, így az újszülöttet megemelve (ventrális függesztés) az ún. Landau-helyzetben a gerinc, a végtagok helyzete, spontán mozgása, a fej és a törzs viszonya vizsgálható. Különösen alkalmas ez a pozíció az izomzat, főként a háti-nyaki izmok tónusának megítélésére. A normál izomtónusú, érett gesztációs korú újszülött a gerinc síkjáig emeli a fejét, miközben végtagjai flexiós helyzetben vannak. Ennek elmaradása, lógó fej és végtagok idegrendszeri éretlenség, vagy károsodás (pl. perinatális hypoxia, Down-syndroma, stb.) jele lehet (floppy-baby).