A mindennapi gyakorlatban az eredményes családgondozáshoz meg kell ismerni az adott család szerkezetét. Tudni kell, hogy a rendelőben megjelenő személy kit tart a család tagjának, és velük milyen a kapcsolata. Létezik-e a családon belül hierarchia, elkülöníthetők-e alcsoportok, és ha igen, milyen a beteg viszonya hozzájuk. A mindennapi gyakorlatban a családorvos valóban megismeri a fenti összefüggéseket, mivel a család több tagját is kezeli-gondozza. A család szerkezetének ismerete különösen fontos az összetett problémák megoldásához, mint amilyen a gyermekek fejlődése, viselkedési zavarok, egy családtag halála stb.

 

A család megfelelő működéséhez szükséges elemeket a 8.2. táblázat foglalja össze.

 

 

A családtagok érzelmileg, fizikailag és anyagilag támogatják egymást. Ez biztosítja a családon belüli kohéziós erőt. Összetartó erő a szeretet, a meleg légkör az egymás iránti aggodalom, de ide tartozik a szexualitás, a reprodukció és a gyermekek felnevelésének igénye is. A családban kell lennie olyan tevékenységnek, melyet a tagok együtt végeznek, és ez az összetartozás érzelmileg is megerősítést ad. A családnak alkalmazkodnia kell a növekedés és a környezet változásaihoz. Az adaptáció mértéke a család működésének egyik legjobb fokmérője. A családon belül kell lennie egy olyan folyamatnak, mely során a tagok közös értékítéletet, hitet és tradíciókat alakítanak ki. Ez többet jelent egyszerű családi beszélgetéseknél vagy összejövetelek tartásánál. A családon belüli szokások, az íratlan szabályok a családi értékek és hagyományok megőrzésének, továbbításának hatékony eszközei. A külső körülményekhez történő állandó alkalmazkodás mellett a családok megőrzik alapvető értékeiket. A háziorvos számára hasznos megismerni a család hiedelem-rendszerét is, különösen a betegséggel-egészséggel kapcsolatban, hiszen ezen keresztül sikerülhet hatékonyabban a complience kiépítése. A családnak biztosítania kell tagjainak egyéni növekedését, fejlődését és érését. Ahogy a gyermekek a családban nőnek, egyúttal a társadalom tagjaivá is válnak. Képesnek kell lenniük arra, hogy a családi fészket elhagyva önálló családot alapítsanak. A családnak így elő kell segítenie a későbbi család önállóságát, autonómiáját is. A családtagoknak családon kívüli élete is van, és a családnak segítenie kell abban, hogy tagjai ebben a családon kívüli életben (munkahelyen, iskolában) is sikeresek legyenek.