Szántó Zsuzsa, Susánszky Éva (szerk.)

Orvosi szociológia


7.4. Az orvosnők különleges veszélyeztetettsége

 
„A … kórházban tíz évet dolgoztam, körülbelül két év megszakítással. Ez idő alatt három gyermekem született. Az első gyermekem születése után meghalt, a második rá egy évre született, a harmadikat pedig 15 hónappal később hoztam a világra. A gyerekeket korán bölcsődébe, óvodába járattam, hogy a munkámat el tudjam látni. Mindketten sokat betegeskedtek, különösen a nagyobb, ezért állandóan frusztrált voltam. Ha másra hagytam őket, hogy a munkámból ne hiányozzak, azért, ha velük voltam, hogy beteg gyerekeimet gondozzam, akkor a kollégákkal szemben éreztem lelkiismeret-furdalást, hogy helyettem kell többet ügyelniük, amikor nekik is van családjuk, s amúgy is sokat dolgoznak. Azt hiszem, ekkor kezdődött a magasvérnyomás-betegségem. Tíz év után a férjem is megunta, hogy alig vagyok otthon, s azt mondta, válasszak: vagy a kórház, vagy a házasságunk. Neki lett elege a mindig fáradt feleségből, a munkája melletti állandó gyereknevelésből. Akkor nehezen, de otthagytam a kórházat; úgy éreztem, igaza van, ez nem élet. Ezután egy évig otthon maradtam, felkészültem az üzemorvosi szakvizsgára, majd levizsgáztam. Egy héten háromszor üzemorvosként dolgoztam egy kiadónál. Ezután megüresedett egy körzeti orvosi állás, így kikerültem körzetbe. Jelenlegi munkámat úgy tudom szervezni, hogy csak négy napot dolgozom a héten. Péntekre sikerült helyettest találnom, így jut idő a sportra, a továbbképzésekre, az angoltanulásra és a gitározásra…” (52 éves háziorvos)
 
Az orvosi hivatás gyakorlása általánosságban a hosszú munkaidővel, az állandó készenléttel jellemezhető, és gyakran megfigyelhető az élet személyes területeinek háttérbeszorítása. A múltban a legtöbb orvosnőnek választania kellett, hogy a családi életet vagy az orvosi hivatást választja-e. Ma Magyarországon – a világ többi országához hasonlóan – az orvostársadalom átalakulóban van. Hazánkban az orvosi hivatást gyakorlók fele, az orvostanhallgatók 53%-a nő.
Miként lehet összeegyeztetni a hivatás támasztotta rendkívüli igénybevételt a normális családi élettel?
Világszerte jellemző, hogy bár egyre növekvő számban vannak jelen a nők az orvosi pályán, számuk meglehetősen alacsony mind az egészségügyi hierarchia magas presztízsű pozícióiban, mind pedig a magas presztízsű orvosi szakmákban. (Gjerberg, 2002; Kvarner és mtsai, 1999)
Mint a fentiekben láthattuk, az egészségügyben dolgozók hivatásbeli megterhelése óriási. A fizikai és pszichikai megterhelés, a hivatás és a családi szerepek összeegyeztethetősége, valamint a pénzügyi nehézségek egymást erősítő faktorokként hatnak. A szerepkonfliktus, a szerepfeszültség és a „szereptúlterheltség” egyaránt indikátorai lehetnek a pszichés és szomatikus problémáknak.
Mivel a szerepek egyidejű ellátása megnövekedett terheket jelent, gyakran felmerülő kérdés a szerepkonfliktus problémája. Ezen elméleti megközelítés szerint a különböző szerepek (feleség, anya, orvos) az életút bizonyos szakaszaiban állandó ütközésbe kerülnek, jelentős feszültséget és túlterheltséget keltve. A gyermekes orvosnőknek hatalmas terhet jelent családi és foglalkozási szerepeik egyidejű ellátása, és ez a feszültség gyakran vezet frusztrációhoz és kimerültséghez. Az orvosi hivatás gyakorlása meglehetősen nehéz feladat elé állítja a nőket, több alkalommal is választani kénytelenek, hogy szakmai pályafutásukat vagy családjukat helyezzék-e előtérbe.
Dumelow és munkatársai (Dumelow és mtsai, 2000) új terminológiát vezettek be annak leírására, milyen stratégiát alkalmaznak orvosok és orvosnők a család és a karrier összehangolására: elkülönítettek „karrierhangsúlyos”, „családra támaszkodó” és „családhangsúlyos” stratégiát. A „karrierhangsúlyos” stratégiát követők azok, akik minden idejüket az érvényesülésnek szentelik, és családi életüket is ennek rendelik alá – ennek megfelelően egyedül vagy elváltan, gyerek nélkül élnek, az érvényesülésért folytatott küzdelem következtében. A „családra támaszkodó” stratégia lényege az, hogy az orvos vagy az orvosnő a családi munkamegosztást úgy szervezi, hogy a lehető legtöbb idő jusson a szakmai érvényesülésre. A „családhangsúlyos” stratégia jellemzője, hogy a hivatásbeli elfoglaltságot valamilyen módon úgy csökkentik, hogy a családra több idő jusson.
A munka és a családi élet alakulásának, a szerepkonfliktus lehetséges feloldásának mintegy közös fordulópontja a munkahelyváltás. A munkahelyváltás sok esetben jelent szakváltást és „munkahely-típus” váltást is (kórház, rendelőintézet, háziorvosi praxis). Ugyanakkor a munkahelyváltást szakmailag sokan negatívan élik meg. A kompromisszum tehát nem jelent feltétlenül elégedettséget a munkával. A nemzetközi vizsgálatok eredményei szerint a családos, gyermekes orvosnők munkájukkal kevésbé elégedettek, mint az egyedülállók, a gyermektelen párkapcsolatban élők és a férfi orvosok.
Más szakmáktól eltérő teher az ügyelet. Az ügyelet vállalása sok esetben összefüggésben van a mindennapos pénzügyi problémákkal is. Az egészségügyben dolgozók stressz-terhelésének vizsgálatakor kiemelt szerepet kap a többműszakos (sok esetben 24 órás), illetve a több színterű munkavállalás. Ez a fajta megterhelés különböző fizikai és pszichés problémák indikátorává válhat, amellett, hogy a többműszakos munkavégzés a társas kapcsolatokat és a családi élet szervezését is megnehezíti. (Mindezek a faktorok fokozottan sújtják a nőket, hiszen a munka és a családi szerepek összeegyeztetésének terhével együtt élettanilag is nehezebben tolerálják a biológiai ritmus átrendeződését.) (Pikó, Piczil, 2000)
A nemzetközi szakirodalom egyöntetű álláspontja szerint a munkával kapcsolatos stresszorok és az egészségi állapot között szoros összefüggés figyelhető meg. Kimutatható ugyanis, hogy a hosszú munkaidő és a nagyfokú érzelmi és fizikális megterhelés a nők esetében gyakrabban vezet coronária-megbetegedésekhez, valamint myocardialis infarktushoz Hayness és mtsai, 1980, 1984; Theorell, 1991.
A speciális stressz-terheléssel összefüggésben a kutatók a terhességi problémák arányát is kiemelkedőnek találták. Svéd vizsgálatok kimutatták, hogy a túlmunka és a változó időbeosztás növeli a vetélés kockázatát. Kanadai kutatók kimutatták, hogy az esti, illetve az éjszakai időbeosztás 3-4-szeresére növeli a spontán vetélések arányát. Ez az arány még számottevőbb akkor, ha a terhes nőnek már van(nak) gyermeke(i). (Axelsson és mtsai, 1989; Infante-Rivard és mtsai, 1993)
 

Orvosi szociológia

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 698 6

A könyv második, átdolgozott kiadása számos olyan változtatást tartalmaz, amelyek az elmúlt évek tanítási tapasztalatai, valamint országunk Európai Unióhoz való csatlakozása miatt váltak szükségessé. Így az alapképzésen túli szakembereknek is javasolható, akik a mindennapos orvoslás feladatai túl a munkájukhoz kapcsolódó új szociológiai fogalmakkal és azok jelen világ magyarázataival naprakészen is tisztában akarnak lenni, és az új szociológiai kihívásoknak a mindennapjaikban megfeleljenek.

Hivatkozás: https://mersz.hu/szanto-susanszky-orvosi-szociologia//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave