A gyógyítás szinte egyidős az emberiséggel. Hosszú út vezetett azonban az első gyógyfüvek alkalmazásától és a sámánok rítusainak, varázsigéinek csodatévő hatásától a modern kórházakban gyógyító teamek, orvos-csoportok működéséig. Az idők folyamán átalakult a hagyományos orvos-szerep és a betegviselkedés is megváltozott. Ezt a folyamatot sokféleképpen vizsgálhatjuk: az antropológia nézőpontjából, általános történeti szemlélettel, vagy speciálisan az orvostörténet szempontjából. Megközelíthetjük a gyógyítást az empirikus szociológia kutatási eredményeinek felhasználásával, illetve a szociológiai és pszichológiai elméletek oldaláról is. Mi ebben a fejezetben az utóbbi két megközelítéshez közelálló, azokat ötvöző szociálpszichológiai felfogást alkalmazzuk. A következőkben tehát a gyógyítás szociálpszichológiai jellemzőiről szólunk. Mit jelent az általános szociálpszichológiai megközelítés, és hogyan jelenik meg ez az orvosi szociológia által vizsgált jelenségekkel kapcsolatban? Ahogy már a szóösszetétel is jelzi, a szociálpszichológia egyszerre két tudomány – a szociológia és a pszichológia – oldaláról vizsgálódik. Tárgya mindkét esetben az emberi viselkedés. Tudjuk, hogy az ember egyszerre egyedi személy, individuum, ugyanakkor csoportban, társadalomban létező lény is. Mivel az embernek ez a kétféle meghatározottsága nehezen választható szét, célszerű az emberi viselkedést mindkét szempont alapján egyszerre vizsgálni. Erre vállalkozik a szociálpszichológia. Ez a megközelítés azonban nemcsak a mindennapi élet vizsgálatára alkalmazható, hanem alkalmas a gyógyítás szereplőinek jellemzésére, és a gyógyítás folyamatának leírására is. Vizsgáljuk meg először a gyógyítás szereplőit, majd magát a gyógyítási folyamatot a szociálpszichológia segítségével.