Szántó Zsuzsa, Susánszky Éva (szerk.)

Orvosi szociológia


1.2.1. Preventív orvoslás

A környezeti-biológiai hatások szerepének dominanciája mellett a figyelem ismét a magatartási tényezők felé fordult. A magatartási faktorok jelentőségét a betegségek kezelése mellett az egészség megőrzésében, illetve a betegségmegelőzésben is felismerték. A hetvenes években azonosítottak hét egészségmagatartási tényezőt, amelyek kedvezően befolyásolják a morbiditási és mortalitási arányokat. Ezek a következők: a nem-dohányzás, a mérsékelt alkoholfogyasztás, a normális testsúly fenntartása, a megfelelő alvás, a rendszeres testmozgás, a rendszeres reggelizés és a főétkezések közötti evés elkerülése. Ezeknek az életmódelemeknek az egészségre gyakorolt hatását orvosi kutatások támasztották alá, és az orvoslásban is elfogadottá vált egészségbefolyásoló hatásuk. Az orvosi ismeretterjesztés következtében a nyolcvanas évekre a laikus köztudatban is általánosan ismertté vált, hogy egyes betegségek (elsősorban a keringési megbetegedések) kockázata csökkenthető az említett magatartási előírások betartásával.
Ha azt feltételezzük, hogy a betegség oka kizárólag biológiai természetű, és a testben keletkezik, akkor a gyógyításnak is a testre kell irányulnia. Ha viszont a feltételezés az, hogy a megbetegedés oka a testen kívül is lehet (például az egyén veszélyeztető környezete vagy helytelen életmódja), vagy lelki tényezők is okozhatják, akkor a gyógyítás sem állhat meg a testnél. A következetes orvosi gondolkodás szerint az orvoslás feladata ebben az esetben nem korlátozódhat arra, hogy gyógyítsa a betegséget, fenntartsa a szervezet megfelelő működését, hanem feladata lesz az is, hogy új életmódmintákat javasoljon, olyan viselkedésmódokat ösztönözzön, amelyekkel az egészség megóvható. Létrejött az orvostudomány új ága, a preventív orvoslás és egészségnevelés. Az egészségnevelés álláspontja szerint az egyént el kell látni a helyes életmódra vonatkozó információkkal, meg kell magyarázni, melyek azok a viselkedésmódok, amelyeket el kell kerülnie, mert kockáztatják az egészségét. A megfelelő információk birtokában az egyén egészségesen fog élni. Az egészséges életmód kötelező életviteli előírássá, normává válik, az egyén személyes felelőssége lesz, hogy megőrizze egészségét. Az egészséghez való jogot felváltja az egészségesnek maradás kötelezettsége (Pierret, 1995). A megelőzés-orientált orvoslásnak, amely az orvosi felelősséget részben megosztja a betegekkel, már nem a betegség, hanem az egészség a tárgya. Az orvostudományban végbemenő változások – az egészségügyi ellátás növekvő költségei, a betegségekről való tudásanyag növekedése, új tudományos megközelítések, és nem utolsósorban az egészségüggyel szemben megfogalmazódó kritikák – hatására egy új egészségfogalom körvonalazódik, az egészséges életmód az egészség szinonimájává válik.
Az egészségnevelés és prevenció szigorú elvárásait ugyan a társadalom nagy része nem osztja, de a közgondolkodás egyre inkább elfogadta az életmód és a magatartás egészségmegőrző, élettartam-növelő szerepét, és ezzel párhuzamosan a tevékenységi és fogyasztási struktúrában egyre fontosabb helye lett az egészségnek és a testnek. Ez a jelenség több, egy irányba ható folyamat hatásának eredménye.
  1. Ebbe az irányba hatott a hatvanas évektől kezdve a feminizmus megjelenése a társadalmi gondolkodásban. A nőmozgalmak egyik jellegzetessége, hogy középpontba állította a női test sajátos jellegzetességeinek, folyamatainak megértését és elfogadását annak érdekében, hogy a nemek közötti biológiai különbségek ne jelenjenek meg a nők társadalmi hátrányaként.
  2. A várható élettartam emelkedése, a modern társadalmak öregedése, illetve az öregedéssel együtt járó társadalmi, gazdasági, egészségügyi problémák szintén megnövelték az egészség és a test fontosságát a közgondolkodásban.
  3. A fogyasztás társadalmi-gazdasági súlyának, és ezzel összefüggésben a szabadidőnek megnövekedése is erősítette ezt a tendenciát, miközben a fogyasztás és a szabadidős tevékenységek egyre inkább az egészség és a fiatalság megőrzésére irányulnak.
  4. A test racionális felfogása és az orvostudománynak, illetve tágabban az úgynevezett „embertudományoknak” a vívmányai lehetővé tették a testhez való aktív-beavatkozó viszony kialakulását, annak az érzésnek az általánossá válását, hogy a testi folyamatok befolyásolhatók, alakíthatók, átalakíthatók.
 

Orvosi szociológia

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 698 6

A könyv második, átdolgozott kiadása számos olyan változtatást tartalmaz, amelyek az elmúlt évek tanítási tapasztalatai, valamint országunk Európai Unióhoz való csatlakozása miatt váltak szükségessé. Így az alapképzésen túli szakembereknek is javasolható, akik a mindennapos orvoslás feladatai túl a munkájukhoz kapcsolódó új szociológiai fogalmakkal és azok jelen világ magyarázataival naprakészen is tisztában akarnak lenni, és az új szociológiai kihívásoknak a mindennapjaikban megfeleljenek.

Hivatkozás: https://mersz.hu/szanto-susanszky-orvosi-szociologia//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave