Szántó Zsuzsa, Susánszky Éva (szerk.)

Orvosi szociológia

9.8. A betegjogok

A hetvenes évektől kezdődően sorra születtek a betegek jogainak alapelveit lefektető nemzetközi állásfoglalások. Magyarországon a betegek jogainak törvénybe foglalása először 1997-ben történt meg az új egészségügyi törvény keretein belül (az 1997. évi CLIV. Törvény az Egészségügyről). A törvény 1998. július 1. óta van érvényben. A törvény megalkotása szemléletváltozást jelent a magyar egészségügyben. A betegjogok törvénybe iktatása Magyarországon is megbolygatta az orvos-beteg kapcsolat hagyományos felfogását, és egy új gyakorlat kezdetét jelenti.

Miért volt fontos törvénybe foglalni a betegjogokat? Ha törvény írja elő a betegek jogosultságait, akkor azokat mindenki köteles tiszteletben tartani. A törvény életre hívhat intézményeket is, amelyek biztosítják a jogok érvényesülését. A korábbi gyakorlatban a betegek jogosultságai az orvosi szakma előírásai között fogalmazódtak meg, ezzel is erősítve az orvosi hivatás tekintélyét, az orvos-beteg hierarchiát. Az orvosi titoktartást orvosi etikai kódexek írták elő, pedig a titok nem az orvosról, hanem a betegről szólt. Ma a betegjogi szemlélet térnyerésével ugyanez a kérdés a beteg önrendelkezési jogaként fogalmazódik meg.

A legfontosabb betegjogok:

Az egészségügyi ellátáshoz való jog.
A szabad orvosválasztás joga.
Az emberi méltósághoz való jog.
Az információhoz jutáshoz, a tájékoztatáshoz való jog.
A kezelésbe való beleegyezés és a kezelés visszautasításának joga.
Az önrendelkezés joga.
Az egészségügyi dokumentációba való betekintés joga.
A kezelő intézmény elhagyásának joga.
A kapcsolattartás joga.
Az orvosi titoktartáshoz való jog.
A méltóságteljes halálhoz való jog.
A panaszeljáráshoz való jog.
Az egészségügyi döntések rendszerében való részvétel joga.

1. A betegjogok részletes elemzése alapján eljuthatunk az orvos-beteg kapcsolatnak Magyarországon új módon szabályozott modelljéhez. Vegyük sorba az érintett jogokat a beteg, az orvos és az intézményi meghatározottság oldaláról.

Az első – számtalan problémát felvető – ilyen jog az emberi méltóság tiszteletben tartásának joga. Ezt az alapvető emberi jogot mindig, minden körülmények között meg kell őrizni. Az egészségügyi ellátás során mindenkinek törvényes joga, hogy tisztelettel és megbecsüléssel bánjanak vele. Az ellátás során kizárólag a beteg egészségi állapota miatt indokolt beavatkozások végezhetők el. A törvény itt szereplő alpontjainak rendelkezése szerint nem szabad a beteget feleslegesen várakoztatni, vizsgálat közben pedig, szeméremérzetére való tekintettel ruházata csak a szükséges időre és a szakmailag indokolt mértékben távolítható el.

Képzeljünk most el, egy várakozókkal agyonzsúfolt szemészeti vagy reumatológiai rendelőt! Lépjünk be egy lepedőkkel alig elválasztott ortopédiai vagy nőgyógyászati vizsgálóhelységbe! Képzeljük bele magunkat annak a pszichiátriai nőbetegnek a helyzetébe, akit férfiápoló mosdat! Vajon mennyire türelmes az aznap századik betegét fogadó orvos és asszisztensnője? Hogyan végezhetők célzott vizsgálatok elavult gépparkokkal?

Egészségügyi intézményrendszerünk jelenleg még nem az emberi méltóság tiszteletben tartására alkalmas színtér, s a benne dolgozók erőfeszítései sem pótolják a hiányosságokat. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a törvénynek erről az egyik legfontosabb követelményéről bármikor is elfeledkezhetünk.

2. A jogok következő csoportja a betegek tájékoztatásáról, az információkhoz jutásról, illetve az egészségügyi dokumentációba való betekintésről szól. A törvény rendelkezése szerint az egészségügyi ellátást igénybe vevők jogosultak a kezelőorvos által megadott teljes körű tájékoztatásra. A tájékoztatásnak figyelemmel kell lenni a beteg életkorára, ismereteire, lelkiállapotára. A beteggel kérés nélkül közölni kell az állapotára vonatkozó információkat. Az információhoz való jog azt jelenti, hogy a betegnek érthető – nem pedig orvosi szakkifejezésekkel teletűzdelt – tájékoztatást kell kapnia és orvosának meg kell válaszolnia a betegben közben felmerülő kérdéseket is. Ennek a tájékoztatásnak végig kell kísérnie a kezelés egész menetét. Az orvos csak kivételes estekben tekinthet el a tájékoztatástól, akkor, ha ez a beteg számára súlyos megterhelést jelentene és újabb ártalom forrása lenne. A beteg nemcsak kezelőorvosától kaphat tájékoztatást, hanem lehetőséget kell kapnia a róla felvett egészségügyi iratokba való betekintésre és azokról másolat készítésére.

Ezeknek a jogoknak az érvényesítése mind a betegek, mind az orvosok számára új. A múltban a betegekről felvett adatokat nem tekintették a beteg tulajdonának, és az ezekbe való betekintés nem volt számára megengedett. Valószínűleg az orvos szakmai autonómiájának határait sértette volna ez a jog. Új jelenség az is, hogy a szabad orvosválasztás jogát érvényesítve a beteg elviheti iratai másolatait konzultációs, vagy kezelési céllal más orvoshoz, más intézményekbe. E joggal még nem sokan élnek és az intézmények oldaláról is nehézkes a másolatok elkészítésének kivitelezése.

3. Nem elegendő a beteget tájékoztatni, a tervezett kezeléshez a beteg beleegyezése is szükséges. A tájékozott beleegyezés joga – melyet a bioetika részletesen tárgyal – nem más, mint a beteg saját teste fölötti önrendelkezési jogának gyakorlása. Ennek a jognak a gyakorlása az orvos-beteg viszony átalakulásának egyik legjellemzőbb példája. A betegről való döntés nem az orvos privilégiuma, hanem közös megbeszélés eredménye kell, hogy legyen. Ahogy a kezelés megkezdéséhez szükség van a beteg beleegyezésére, éppúgy joga van a betegnek a kezelés megszakítására, az ellátás visszautasítására is. Ezt azonban csak teljes bizonyító erejű magánokiratban, illetve két tanú jelenlétében tett szóbeli nyilatkozattal teheti meg. Ehhez csatlakozó joga a betegnek, hogy az egészségügyi intézményt bármikor elhagyhatja. A távozási szándékot be kell jelentenie a kezelőorvosnak, aki ezt feltünteti az egészségügyi dokumentációban.

4. A kapcsolattartás joga azt a – betegszerepnél már ismertetett, sokszor nehezen elfogadható – tényt próbálja korrigálni, hogy a beteg embernek fel kell függesztenie társadalmi, foglalkozási és családi szerepeit. Ez a jog továbbá szoros kapcsolatban van a magánélet sérthetetlenségének jogával. A beteg számára lehetővé teszi személyes tárgyainak használatát, másrészt a hozzátartozóival való személyes kapcsolattartást. E jog mindkét eleme ellentmond a magyar kórházi valóságnak. A betegek személyes tárgyainak elhelyezése a szűkösség miatt kevés kórházban oldható meg. A szabaddá tett látogatás pedig sok helyen – főleg a több ágyas kórtermekben – zavarja az egészségügyi intézmény működésének rendjét. A törvény erre úgy tér ki, hogy a látogatás házirenddel történő szabályozását a kórházak (illetve kórházon belül a főorvosok) hatáskörébe utalja. A kapcsolattartás joga kiterjed a szülő nőnek azon jogára, hogy hozzátartozója jelen lehessen a gyermek születésénél.

5. Az orvos-beteg kapcsolat bizalmi jellegét ma is erős szabályok védik. Már a hippokratészi eskü is tartalmazta azt a magatartási szabályt, hogy az orvosnak meg kell őriznie a beteg titkait. A beteg rendelkezhet arról, hogy személyes és egészségügyi adatait csak az arra jogosultakkal közöljék. A beteg információs önrendelkezési jogánál fogva arra számíthat, hogy az egészségügyi intézmény az ő adatait felhatalmazása nélkül nem szolgáltatja ki senkinek. Az adatok bizalmas kezelésének joga megkívánja, hogy ezeket az adatokat megfelelően tárolják és elzárják. A törvény rendelkezései ellenére megszokott kép, hogy az osztályirodák asztalain, vagy recepciós pultokon a betegek adatait tartalmazó dokumentumok, névvel ellátott iratok hevernek, vagy éppen a betegadatokat tároló számítógép marad bekapcsolva. Rendelkezik a törvény arról is, hogy a beteg vizsgálata, kezelése közben csak azok a személyek lehetnek jelen, akiknek részvétele az ellátáshoz szükséges, vagy akiknek a jelenlétéhez ő hozzájárult.

Gondoljunk most egy pillanatra a vizsgálóasztal felett csevegő kis csapatokra, vagy a betegtársak előtt kezelt sebészeti beteg szeméremérzetére. Vagy arra a jelenetre, mikor a mentőautó egész személyzete végignézi a beteg öngyilkossági kísérletét követő gyomormosását.

Áttekintésünk nem teljes. Tudjuk, hogy az új egészségügyi törvény életbe lépése óta igen rövid idő telt el. De már megtörténtek az első intézkedések a törvény végrehajtására. Megindult egy betegjogi képviseleti rendszer működése a kórházakban. A betegek panaszai mára több figyelmet kapnak. A betegjogi képviselő, akinek fő feladata, hogy a betegeket segítse jogaik megismerésében, a panaszok közvetítésében és a panaszok kivizsgálásának folyamatában is fontos szerepet tölt be. Ma még kevés beteg veszi a bátorságot, hogy panaszát elmondja, még fél, még erős benne a kiszolgáltatottság érzése. Még nem ismeri jogait, így azt sem tudja, hogyan érvényesítse azokat. Még erősek az orvos-beteg kapcsolat hagyományos mintái. Még nem alakultak ki az új kommunikációs és érintkezési, a betegjogokat érvényesítő formák.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 698 6

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

A könyv második, átdolgozott kiadása számos olyan változtatást tartalmaz, amelyek az elmúlt évek tanítási tapasztalatai, valamint országunk Európai Unióhoz való csatlakozása miatt váltak szükségessé. Így az alapképzésen túli szakembereknek is javasolható, akik a mindennapos orvoslás feladatai túl a munkájukhoz kapcsolódó új szociológiai fogalmakkal és azok jelen világ magyarázataival naprakészen is tisztában akarnak lenni, és az új szociológiai kihívásoknak a mindennapjaikban megfeleljenek.

Hivatkozás: https://mersz.hu/szanto-susanszky-orvosi-szociologia//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero