Az orális egészség nem egyenlő az egészséges fogazattal. A fogalomba beletartozik az is, hogy az egyén nem szenved a száj és az arc krónikus fájdalom-tüneteitől, szájüregi daganatoktól, a szájüreg szöveteinek betegségeitől, a születési rendellenességek szájüreget érintő formáitól (pl. nyúlszáj, farkastorok), és számos más betegségtől, amelyek érintik a szájüregi és szájkörnyéki szöveteket. A száj az emberi test igen fontos része, biológiai kapuja, amely a rágást és nyelést végzi, és a környezeti támadásokkal szemben biológiai védőzónaként működik. Emellett számos olyan funkciót betölt, amelyek alapvetők a társadalmi együttélésben. A száj teszi lehetővé, hogy beszéljünk, hogy megcsókoljunk valakit, hogy mosolyogjunk, sírjunk, sóhajtsunk, vagy sikoltsunk a fájdalomtól vagy az ijedtségtől. Az arckifejezés közvetíti mások felé az egyén érzéseit és érzelmeit. Amikor egy gyermek arcot rajzol, általában a szájat jelentő vonalat rajzolja meg elsőként. A száj a kommunikáció középpontja. A szemmel, füllel, orral együtt az agy közelében helyezkedik el, lehetővé téve a szoros integrációt és koordinációt. Az arc és a száj tartalmazza azokat a szerveket, amelyek az ízlelés, a látás, a hallás és a szaglás révén a környezet és az egyén közötti kapcsolatot biztosítják. Az alapos fogászati vizsgálat ugyanakkor felhívhatja a figyelmet általános más szervi betegségeire, pl. fertőzésekre, immunrendszeri betegségekre, sérülésekre, daganatokra.

Természetesen az orális egészségnek ez a szélesebb felfogása nem csökkenti a két vezető fogászati betegségnek, a cariesnek és a periodontális megbetegedésnek a jelentőségét. Ezek a gyakori betegségek szinte mindenkit érintenek élete során, és ez az elmúlt 150 évben nem sokat változott. A változás a kezelési lehetőségekben következett be.

Az ivóvíz fluoros kezelése, illetve a lakosság fluor-ellátásának más módszerei egy időben azt a perspektívát rajzolták a társadalom és a szakma elé, hogy a fogászati szükségletek minimálisra fognak csökkenni. Ma már látszik, hogy ez nem így történt; ellenkezőleg, az életmód, ezen belül elsősorban az étrend változásainak, az életkor kitolódásának, és a szájüreg és az emberi szervezet kapcsolataira vonatkozó ismeretek bővülésének következtében a fogorvoslás alkalmazási területe kiszélesedett, és a szakma jelentősen differenciálódott. Orvosok, fogorvosok, és a lakosság körében is egyre elfogadottabbá válik az a felfogás, hogy az orális egészség és az általános egészség nem kezelhető egymástól függetlenül. Az orális egészség elhanyagolása fájdalomhoz és szenvedéshez vezethet, és súlyos zavarokat okozhat az egyén testi, lelki és társadalmi jóllétében, életminőségében. Olyan kockázati tényezők, amelyek számos betegség oki tényezőiként ismeretesek, mint pl. a dohányzás vagy a nem megfelelő étrtrend, az orális egészséget is fenyegetik. Másfelől jelenlegi ismereteink szerint kapcsolat van a krónikus szájüregi fertőzések és a diabétesz, a tüdő- és szívbetegségek, az agyvérzés, a spontán vetélés és az alacsony születési súly között.

A fogászatot formáló történelmi és jelenkori változások olyan társadalmi folyamatok, amelyek részben a népesség életmódjában és értékrendjében, részben az orvosi-fogorvosi ismeretek gyarapodásában, részben pedig a szakma szervezeti és technológiai feltételeiben mentek végbe. A jelen tankönyv a gyógyítás társadalmi tényezőivel és jellemzőivel foglalkozik. Ebben a fejezetben a tankönyv fő témaköreinek a fogorvoslással, illetve az orális egészséggel kapcsolatos vetületeit tárgyaljuk.