A skálák, illetve standardizált kérdőívek másik nagy csoportja az egészségi állapot szélesebb értelemben való mérését célozta meg, minden olyan lehetséges aspektust próbálván feltérképezni, amely az emberek jól-létét befolyásolhatja. A hetvenes, nyolcvanas és a kilencvenes évek során tucatnyi, azóta elterjedt kérdőívet formuláztak meg, amelyek közül a legismertebbek a „Notthingham Health Profile” (Hunt és mtsai, 1986), „Sickness Impact Profile (IP) (Deyo és mtsai, 1982) valamint az „SF-36”, más néven „Rand” kérdőív (Ware és mtsai, 1986). Ez utóbbit elsősorban különböző intézményeknél biztosított betegpopulációk egészségi állapotának jellemzésére fejlesztették ki, később pedig a különböző orvosi beavatkozások után az általános egészségi állapotban bekövetkezett változások mérésére kezdték használni. Az SF-36 („Short Form-36”) kérdőív 36 kérdése a következő dimenziókat méri: fizikai aktivitás, fizikai problémákból adódó szerepkorlátozottság, fájdalom, vitalitás/energia, társadalmi aktivitás, érzelmi problémákból adódó szerepkorlátozottság, általános mentális egészség, általános egészségérzet. A kérdőív kifejezetten alkalmas nemzetközi összehasonlításokra, de az úgynevezett normálértékeket (azokat a pontszámokat, amelyeket az egészséges populációban találnánk, illetve bizonyos betegségekre jellemző pontszámokat) meg kell határozni, azaz a kérdőívet adaptálni kell. Az SF-36 kérdőív esetében ismertek az egészségesekre vonatkozó magyar normálértékek (Czimbalmos és mtsai, 1999).

A Nottingham Health Profile (NHP) szintén az általában jónak tartott egészségi állapot különböző dimenzióit veszi sorra. Ezek a dimenziók a fájdalom, a mozgásképesség, az alvás, az energia, a társadalmi elszigeteltség és az érzelmi állapot (Hunt és mtsai, 1986). Az NHP kérdezéstechnikai értelemben különbözik az SF-36-tól, mert egy kijelentéssorral dolgozik, amelynek minden elemére a kérdezett csupán igen/nem választ adhat.

Mostanában egye elterjedtebb az „EuroQol” mérce alkalmazása. Az EuroQol-t nyugat-európai kutatóközpontok közösen alakították ki. A kérdőív öt különböző dimenzióban mér és mindegyikben három különböző fokozatot különböztet meg. A mért dimenziók: mozgékonyság, önellátás, mindennapi tevékenységek ellátására való képesség, fájdalom/közérzet, aggodalom (Kaló, 1999).

Az idők folyamán több száz standardizált kérdőív kidolgozására került sor, amelyek egy része az általános egészségi állapot felmérésére, más része speciális egészségügyi részterületek feltérképezésére alkalmas. Az előbbiekben ismertetett skálákat alkalmazhatjuk önállóan, népességek egészségi állapotának összehasonlítására, amikor például kérdőíves kikérdezésre módunk van. Leggyakrabban azonban különféle orvosi technológiák, beavatkozások sikerességét mérik velük, hogy általuk a kezelési alternatívák hasznosságát össze lehessen vetni. Az ilyen alkalmazások komolyan felvetik azt a kérdést, amely majdnem minden előbb említett index esetében felmerül, azaz hogy mely egészségi állapotot értékelünk jobbnak illetve rosszabbnak. Az SF-36 kérdőív példájára visszatérve: vajon a közepes fájdalomérzet és a társadalmi aktivitás közepes korlátozottsága, vagy pedig a fizikai aktivitás nagymértékű korlátozottsága által leírható egészségi állapotok közül melyiket tekintsük nagyobb egészségügyi problémának? Más szavakkal megfogalmazva, milyen legyen az egyes dimenziók egymáshoz viszonyított súlyozása? A válasz értékprioritások függvénye.

Ez a dilemma legélesebben a QALY-nak nevezett (Quality-Adjusted Life Years – életminőséggel korrigált életév-nyereség) mérőszám kidolgozása során merült fel. A hatvanas évek során kapott egyre nagyobb hangsúlyt az a nézet, hogy a különböző orvosi beavatkozásokat nem csak abból a szempontból kellene értékelni, hogy mennyivel sikerül a páciens életét meghosszabbítani, hanem abból is, hogy milyen minőségű életet tesz a beteg számára lehetővé az adott beavatkozás. Az életminőség változását valamilyen skálán mérve a nyert életéveket „diszkontálhatjuk”, azaz két, az élet hosszát azonos mértékben megnyújtó kezelés közül azt preferáljuk, amely után a beteg életminősége jobb lesz. A gyakorlatban természetesen a „diszkontálás” nem problémamentes (három, különböző, és egyaránt elterjedt módszer van forgalomban), minthogy a különböző állapotokat más és más mértékben tarthatják az egyes emberek értékesnek. A QALY bevezetésével önmagában is bizonyos értékpreferenciák között választunk, háttérbe szorítva ezzel azok értékeit, akiknek preferenciái ezekkel nem egyeznek. Mindezek miatt a QALY heves támadásoknak volt kitéve, ugyanakkor használata a költséghasznosság típusú vizsgálatokban egyre terjed (Kaló, 1999).