Szántó Zsuzsa, Susánszky Éva (szerk.)

Orvosi szociológia

4.3.3.1. A májzsugor-halálozás kérdése

Az alkoholfogyasztásnak kiemelkedő szerepet tulajdonítanak a májzsugor morbiditásban és mortalitásban, de az összefüggés nem egyértelmű. Az egy liter lakossági alkoholfogyasztásra számított májzsugor halálozás sokkal magasabb Magyarországon, mint egyes, szintén magas alkoholfogyasztással jellemezhető nyugat-európai országokban. A hazai májbetegséghalálozás mintegy 80 százalékban alkoholos májbetegség következménye, míg pl. Olaszországban a májzsugor-halálozásnak kevesebb, mint egyharmadát tartják alkoholos eredetűnek. Lehetséges, hogy Magyarországon egyenlőtlenebbé vált az alkoholfogyasztás megoszlása: a lakosság egyes csoportjaiban az alkoholfogyasztás megnövekedhetett, míg más csoportokban esetleg csökkent. Erre vonatkozó vizsgálati eredmények azonban nem állnak rendelkezésünkre. Mindenesetre az alkoholfogyasztás és a májzsugor-halálozás adatai azt jelzik, hogy a magyar népesség különösen érzékeny az alkohol májzsugort okozó hatására.

A krónikus májbetegség kialakulásában és az alkoholos májbetegség miatti halálozásban az alkoholfogyasztásnak kettős szerepe van. A betegség kialakulásában az évek során elfogyasztott alkohol összmennyiségének van jelentősége. A túlzott alkoholfogyasztás hatására általában 1-2 évtized alatt fejlődik ki a májzsugor. Ha a betegség kialakulása után a beteg továbbra is iszik, akkor a májzsugor viszonylag rövid idő alatt halálhoz vezet. A májzsugorban szenvedő betegek száma az előző egy-két évtized alkoholfogyasztásával, a halálozási gyakoriság pedig a betegek számával és a jelenlegi alkoholfogyasztással van pozitív korrelációban.

Magyarországon 1995-ig a májzsugor-halálozás növekedése jól magyarázható az alkoholfogyasztás növekedésével. 1956 és 1978 között az alkoholfogyasztás folyamatosan nőtt. Az 1978 óta eltelt időszakban, mérsékelt csökkenés ellenére, magas maradt az alkoholfogyasztás, növelve a megbetegedés előfordulási gyakoriságát. Ezzel összhangban jelentősen nőtt a fekvőbeteg gyógyintézetekbe májzsugor diagnózissal felvett betegek száma, ami részben magyarázatot ad arra, hogy az utóbbi évtizedben az alkoholfogyasztás stagnálása ill. kismérvű csökkenése ellenére miért növekedett a halálozás: nagyobb beteglétszámból több haláleset várható. A májzsugor-halálozás növekedésében azonban a túlzott alkoholfogyasztáson kívül további tényezők is szerepet játszhatnak: hepatitisz-vírusfertőzések, genetikai rendellenességek, táplálkozási tényezők, májkárosító vegyi anyagok, az egészségügyi ellátás színvonala, valamint a krónikus pszichoszociális stressz.

Magyarországon a májzsugor-halálozásnak csak kis része vezethető vissza veleszületett rendellenességekre, illetve genetikai betegségre. A magyar lakosság az alkohol metabolizmus genetikai sajátosságait illetően nem különbözik jelentősen más európai népcsoportoktól, így nem valószínű, hogy a magas májzsugor-halálozásban a genetikai tényezők jelentős szerepet játszanának (Agarwal Goedde, 1997). A lakosság tápanyagfogyasztása sem ad magyarázatot, mivel nemzetközi összehasonlító vizsgálatok szerint a magyar lakosságra jellemző bőséges kalória-bevitel, fehérje-fogyasztás, zsírfogyasztás, kalcium-bevitel, az A és B-2 vitamin bevitele mellett általában ritkábban fordul elő a májzsugor (Qiao, 1988). Ugyanakkor a táplálkozással kapcsolatos kockázati tényezőt jelent az a jellegzetesség, hogy Magyarországon az alkoholfogyasztás jelentős része nem kötődik az étkezésekhez, sőt éppen a túlzott alkoholfogyasztók között gyakori az étkezéstől független, illetve hiányos táplálkozás melletti italozás, ami növeli az alkohol toxicitását.

A vírusfertőzések közül ismert a Hepatitisz B, C és D vírusok krónikus májbetegséget és primer májrákot előidéző hatása. Magyarország e vírusok tekintetében a kevéssé fertőzött országok közé tartozik, tehát önmagukban a hepatitisz-vírusfertőzések sem magyarázzák a májzsugor-halálozás rendkívül magas voltát (Straub, 1996). A legújabb adatok szerint azonban egyes korcsoportokban az átlagosnál sokkal magasabb a krónikus Hepatitisz B és C fertőzöttek száma. Egy 2000-ben végzett vizsgálat megállapította, hogy a 40-49 éves korosztályban közel 4%-os volt a krónikus hepatitisz-vírusfertőzöttség (Brojnás és mtsai, 2001). Ez várhatóan nagyszámú májzsugor megbetegedés kialakulását okozza ebben a korcsoportban.

A májat károsító vegyi anyagok elsősorban a levegővel, ivóvízzel és élelmiszerrel juthatnak a szervezetbe. Magyarországon nagy hagyományai vannak az alkoholos italok házilagos előállításának („zug-pálinkafőzés”, borhamisítás). Elképzelhető, hogy a házi alkoholkészítés tradicionális technológiái folytán ezek az italok olyan szennyező anyagokat tartalmaznak, amelyek növelik az alkohol májkárosító hatását; de egyrészt nincsenek erre vonatkozó vizsgálati eredmények, másrészt semmi sem utal arra, hogy az elmúlt évtizedekben számottevő romlás következett volna be a házilag előállított alkoholos italok minőségében, így ez sem magyarázza a májzsugor-prevalencia és mortalitás növekedését.

Az egész lakosságot érintő, kumulálódó vegyianyag-szennyeződést eredményezett a DDT elnevezésű növényvédő szer, amely klórozott szénhidrogént tartalmazott. Magyarországon az 1955–1965 közötti időszakban volt a legnagyobb arányú a DDT felhasználása (FAO, 1957–1970). Magyarország – területét és lakosságszámát figyelembe véve – világviszonylatban a legnagyobb DDT felhasználók közé tartozott. A DDT-t növényvédő szerként (különösen a néptápláléknak számító burgonya ültetvényeinek rovarirtására), szúnyogirtásra, egészségügyi rovarirtásra használták. A környezetben is rendkívül tartós hatású vegyi anyag nagyon magas koncentrációban került be az emberi zsírszövetbe, még az újszülöttek zsírszövetébe is (Soós és mtsai, 1970). Figyelemreméltó, hogy az 1990-es évek elején a májzsugor-halálozás éppen azokban a korcsoportokban nőtt meg leginkább, amelyek a DDT-használat idején születtek ill. voltak gyermekek. Valószínű, hogy az ötvenes-hatvanas évekre jellemző nagyfokú DDT-használat szerepet játszik a májzsugor-halálozás 1978 óta észlelt növekedésében.

A DDT hatásos rovarölő tulajdonságát csak 1939-ben ismerte fel Paul Hermann Müller, aki ezért a felismeréséért 1948-ban megkapta az orvosi Nobel Díjat. A DDT a 2. világháborúban tett szert nagy gyakorlati jelentőségre. Úgy vélték, hogy a még nagy hígításban is rendkívül hatásos rovarölő szer az emberre és a melegvérű állatokra teljesen ártalmatlan. A tífuszjárvány megelőzése érdekében az amerikai hadsereg katonáit DDT-vel impregnált fehérneművel látták el, és a veszélyeztetett lakosságot is DDT-vel szórták be. A DDT alkalmazása a háború után sem szűnt meg.

Később azonban kiderült, hogy a DDT-nek több a hátránya, mint az előnye. Amit a legkedvezőbb tulajdonságának véltek, hogy a természetben hosszú ideig nem bomlik le, rendkívül károsnak bizonyult: a talajvízzel a folyókba és a tavakba jutva felhalmozódott az algákban, onnan a táplálékláncon át a halakba, majd a madarakba került, és pusztulásukhoz vezetett, vagy legalábbis gátolta szaporodásukat. Mintegy harminc évvel tömeges bevezetése után a fejlett országokban betiltották a DDT használatát.

1995-ben amerikai kutatók a Nature-ben (1995. évfolyam, 375. szám, 581. oldal) arról számoltak be, hogy a DDT fő hatóanyaga olyan anyag, amely a magzati életben gátolja a férfijelleg, a szaporodási szervek normális kialakulását. A felfedezés felveti azt a kérdést, hogy a DDT lehet-e az egyik oka a férfiak egészségi állapotában megnyilvánuló ártalmas trendeknek. Használatának betiltása ellenére a DDT még ma is kimutatható mindannyiunk szervezetében. Az egészségkárosodás vélhetően az 1940-1960 közötti nagyfokú használattal függ össze.

Forrás: Wolfner András: Újabb fordulat a DDT történetében. Természet Világa, 1996. január.

A májzsugor-halálozás 1988–1995 között észlelt növekedése, majd 1996-tól tapasztalt csökkenése összefügghet a gazdasági, szociális és politikai helyzet változásával. A gazdaságipolitikai rendszerváltás a lakosság jelentős hányada, különösen a leszakadó rétegek számára súlyos és hosszan tartó pszichoszociális stresszhelyzetet eredményezett. Ez fokozhatta a már korábban alkoholbetegségben szenvedők egy részének alkoholfogyasztását, ami gyors állapotromláshoz, illetve halálhoz vezetett. Valószínű, hogy az ebből eredő többlethalálozás jelent meg a már amúgy is rendkívül magas májzsugor-halálozásban. A stressz-terhelés növekedésének hatását támasztja alá, hogy ugyanebben az időszakban egyebek között megnőtt a szív-érrendszeri betegségek által okozott mortalitás is. A politikai-gazdasági rendszerváltással egyidőben Lengyelországban, Csehországban, Szlovákiában, Lettországban, Litvániában, Észtországban és Bulgáriában is megnövekedet a krónikus májbetegség miatti halálozás. Ugyanakkor olyan országokban, amelyekben szintén jelentős politikai fordulat ment végbe, de ezt a társadalom többsége szempontjából pozitív hatású gazdasági változások kísérték (Görögország, Spanyolország, Chile), inkább a májzsugor-mortalitás csökkenését tapasztalták (Morava, 2002). Az 1996-ban hazánkban bekövetkezett halálozás-csökkenés valószínűleg nem azt jelenti, hogy a „májzsugor-epidémia” elmúlt, hanem azt, hogy az átmeneti időszakban sokak állapota súlyosbodott, az egészségromlási folyamat felgyorsult, a halálozás korábban következett be. Az átmeneti időszak után feltehetően a korábbi tendenciák fognak ismét érvényesülni.

Az adatok értelmezésekor felmerülhet az a kérdés is, hogy a vizsgált több évtizedes időszakban történt-e lényeges változás a Betegségek Nemzetközi Osztályozásán (BNO) alapuló diagnosztikai besorolásokban, amelynek következtében a tapasztalt jelenségeket a halálokok eltérő besorolása magyarázná, nem pedig a tendenciák változása. A krónikus májbetegségek besorolása azonban nem változott olyan mértékben, hogy ez jelentősen befolyásolhatta volna a vonatkozó halálozási adatokat.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 698 6

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

A könyv második, átdolgozott kiadása számos olyan változtatást tartalmaz, amelyek az elmúlt évek tanítási tapasztalatai, valamint országunk Európai Unióhoz való csatlakozása miatt váltak szükségessé. Így az alapképzésen túli szakembereknek is javasolható, akik a mindennapos orvoslás feladatai túl a munkájukhoz kapcsolódó új szociológiai fogalmakkal és azok jelen világ magyarázataival naprakészen is tisztában akarnak lenni, és az új szociológiai kihívásoknak a mindennapjaikban megfeleljenek.

Hivatkozás: https://mersz.hu/szanto-susanszky-orvosi-szociologia//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero