Pléh Csaba, Lukács Ágnes (szerk.)

Pszicholingvisztika

A Stern házaspár a gyermek alkotó munkájáról

William Stern (1871–1938) és Clara Stern (1877–1948) kezdtek először szisztematikusan foglalkozni – a korábbi naplómegfigyelések nyomán – a gyermeknyelv fejlődési törvényszerűségeivel. Miért gyermeknyelvről beszél egyáltalán sok kutató, s nem a gyermek beszédének fejlődéséről? Természetesen senki sem gondolja, hogy a gyermekeknek olyan külön nyelvi „rendszerük” van, amely független lenne a felnőttek által használt nyelvi rendszertől. A gyermeknyelv kifejezést használó kutatók – s a kifejezésnek nagy hagyománya van, a magyar szakirodalomban Ponori-Thewrewk már 1876-ben használta – egyszerűen arra utalnak, hogy a gyermek fokozatos differenciálás révén teszi magáévá a nyelv jel- és szabálykészletét, „hámozza ki” a kapott anyagból a teljes nyelvi rendszert. Ezt az elvet, mint Blumenthal (1970) történeti olvasókönyve is bemutatja, a klasszikus német gyermeknyelvi kutatás szinte romantikus felhangokkal fogalmazta meg elsőként. Ebben a kutatásban volt döntő szerepe a Stern házaspárnak. A „romantikus elem” itt a gyermek nyelvalkotó készségének előtérbe állítása. Ez a mozzanat csírájában még a pozitivista újgrammatikusoknál is megvolt. Ők vetették fel ugyanis, hogy a nyelvi változás tempója az emberi nemzedékek változásával függ össze, éppen azért, mert minden új nemzedék pontatlanul rekonstruálja a kapott nyelvi rendszert.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2015

ISBN: 978 963 059 499 8

Nyelvészet Pszichológia

Az pszicholingvisztika a nyelv használatának, megértésének és elsajátításának mentális folyamatait, a használók értelmi, érzelmi és társas működéseit érintő mechanizmusait vizsgálja. Interdiszciplináris terület, amelynek gyökerei a nyelvészetben és a pszichológiában lelhetők fel. Fél évszázada létezik komolyabb formában, vagyis viszonylag fiatal, ám az elmúlt évtizedekben - az ihletését adó területek, vagyis a nyelvészet, a pszichológia és az idegtudomány elméleti és technikai változásainak, továbbá a nyelv használatát és vizsgálatának lehetőségeit is érintő, gyorsan változó műszaki-informatikai környezetnek köszönhetően - sokrétűen fejlődött.

A Magyar pszicholingvisztikai kézikönyv hiányt pótol a hazai felsőoktatásban, az első próbálkozás arra, hogy teljesen megfeleljen a nyelvre érvényesített interdiszciplináris szemléletnek. Egyszerre jellemző rá a bölcsészeti, a társadalomtudományi és a természettudományos szemlélet alkalmazása, módszerei közé tartozik a megfigyelés, a kísérletezés, és időnként a tömeges adatok elemzése egyaránt.

Könyvünk oktatási anyagként szolgál a felsőbb éves pszichológus, nyelvész, gyógypedagógus, medikus diákok számára, ugyanakkor legalább egy évtizedig érvényes összefoglaló és kiindulási irodalom lehet a kutatóknak is. Őszintén reméljük, hogy a kézikönyv alapvető tananyag lesz nyelvészeti és pszichológiai mesterképzésekben, doktori programokban.

Hivatkozás: https://mersz.hu/pleh-lukacs-pszicholingvisztika//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero