A lexikális megszorítások terén kevés magyar vizsgálat született. Lukács (2004) egy ötéves és egy két és féléves átlagéletkorú csoportban ellenőrizte, hogy a szavak és a tények mint kommunikációs aktusok valóban egyformán viselkednek-e a kölcsönös kizárás vagy kontraszt elvének szempontjából akkor, ha a helyzet pragmatikája eltér a Diesendruck és Markson (2001) fent idézett paradigmájában alkalmazottól. Ebben a vizsgálatban a gyerekek mindegyik próbában két ismerős és két ismeretlen tárgyat láttak, a szó és a tény feltételben egyaránt (a szó és tény feltételek mindegyike négy próbát tartalmazott, próbánként két alpróbával). A tények önkényesek és bármelyik tárgyhoz kapcsolhatók voltak: amit a bátyámtól kaptam, amit tegnap vettem, amit az asztalon hagytam. Az első alpróbában két ismerős és egy ismeretlen tárgy volt a gyerek előtt; a második alpróbában ugyanezeket kiegészítették egy újabb ismeretlen tárggyal, és egy új névvel/ténnyel kért egy tárgyat a kísérletvezető: „Látod ezeket? Ideadnád nekem a kobát/amit tegnap az asztalon felejtettem?” Az óvodás korú gyerekek ebben a helyzetben az új szavakat és tényeket eltérően kezelték, új szót nem kapcsoltak ismerős tárgyhoz, új tényt viszont igen. Az ötévesek a második alpróbákban jelentősen gyakrabban (bár itt is elég ritkán) választották a második új tényhez ugyanazt az új tárgyat, amit az elsőhöz, az új szó feltételben ez nem fordult elő. A kontraszt pragmatikai elve nyilvánvalóan működik szavaknál, és a tényeknél is a második próbában. Vagyis ha a helyzet pragmatikája úgy kívánja, akkor szavakra és tényekre is alkalmazzák a kontraszt elvét. De van egy különbség: ha a gyerekek új szót hallanak, akkor tudják, hogy nem utalhat olyan dologra, amelynek már ismerik a nevét. Ha új tényt hallanak, akkor nem szükségszerűen választanak hozzá ismeretlen tárgyat. Ez a mintázat helyesen ragadja meg a szavak és a tények közötti különbséget. A kisebb gyerekek nem kezelték eltérően a szavakat és a tényeket; ők valószínűleg a legérdekesebb tárgyat választották (bár nem feltételnül a perceptuálisan legkiugróbbat).