Pléh Csaba, Lukács Ágnes (szerk.)

Pszicholingvisztika

A nyelv a pavlovizmusban: A második jelzőrendszer kutatása

Az 1920-as években az orosz-szovjet pszichológiában az élettanból kiinduló pavlovi hagyomány egyre többet vesz el a pszichológiától. A pavlovi elmélet logikája expanzív, egyre több pszichológiai kérdést von a magasabb idegműködés kutatásának hatálya alá. Ennek keretében fogalmazódik meg az a mozzanat, amely szerint az idegrendszer működése jelzésszerűen képezi le a külvilágot: az idegi működés egységei jelek, ami egyébként már Helmholtz felfogása is volt. Ezt a koncepciót terjesztik ki Pavlov iskolájában az emberre, s kezdik el a nyelvet mint második jelzőrendszert értelmezni. A nyelvi jelek a szenzoros jelzések másodlagos jelei (Pavlov 1953). Ebben a felfogásban a nyelv és a beszéd egész kulturális problematikája beilleszthető lesz a feltételes reflexek elméletébe. A hagyományos szenzualizmus (a szavak jelentései belső képek) fiziológiai értelmezést kap. Ennek a felfogásnak megfelelően kezdik el vizsgálni például a szavakhoz és a szenzoros képzetekhez kapcsolódó feltételes válaszok generalizációját, feltételezve, hogy a PIROS ingerre kialakított válasz generalizálódik a piros szóra is. Egészében passzív felfogás volt ez a nyelvről, amely egy naivan szenzualista szemantikából indult ki. A nyelvet szavak halmazának tartotta, s a szavakat asszociatív tanulás révén kapcsolta a dolgokhoz. A szenzoros képek és a szavak közötti általánosítást, az érzéki ingerhez társított feltételes reakciók átterjedését a szavakra nevezik ebben a rendszerben szemantikus generalizációnak. Jó összefoglalást ad ezekről a kutatásokról Le Ny (1960).

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2015

ISBN: 978 963 059 499 8

Nyelvészet Pszichológia

Az pszicholingvisztika a nyelv használatának, megértésének és elsajátításának mentális folyamatait, a használók értelmi, érzelmi és társas működéseit érintő mechanizmusait vizsgálja. Interdiszciplináris terület, amelynek gyökerei a nyelvészetben és a pszichológiában lelhetők fel. Fél évszázada létezik komolyabb formában, vagyis viszonylag fiatal, ám az elmúlt évtizedekben - az ihletését adó területek, vagyis a nyelvészet, a pszichológia és az idegtudomány elméleti és technikai változásainak, továbbá a nyelv használatát és vizsgálatának lehetőségeit is érintő, gyorsan változó műszaki-informatikai környezetnek köszönhetően - sokrétűen fejlődött.

A Magyar pszicholingvisztikai kézikönyv hiányt pótol a hazai felsőoktatásban, az első próbálkozás arra, hogy teljesen megfeleljen a nyelvre érvényesített interdiszciplináris szemléletnek. Egyszerre jellemző rá a bölcsészeti, a társadalomtudományi és a természettudományos szemlélet alkalmazása, módszerei közé tartozik a megfigyelés, a kísérletezés, és időnként a tömeges adatok elemzése egyaránt.

Könyvünk oktatási anyagként szolgál a felsőbb éves pszichológus, nyelvész, gyógypedagógus, medikus diákok számára, ugyanakkor legalább egy évtizedig érvényes összefoglaló és kiindulási irodalom lehet a kutatóknak is. Őszintén reméljük, hogy a kézikönyv alapvető tananyag lesz nyelvészeti és pszichológiai mesterképzésekben, doktori programokban.

Hivatkozás: https://mersz.hu/pleh-lukacs-pszicholingvisztika//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero