A szókészlet mellett a nyelvi relativizmus hipotézise egy-egy nyelv nyelvtana által kódolt kategóriák kognitív hatását is feltételezi. Ebben a témakörben az egyik sokat kutatott jelenség a nyelvtani nem esetleges hatása az élettelen tárgyak megítélésére. A magyartól eltérően számos nyelv nyelvtani kategóriákban sorolja a főneveket a „nemük” szerint. Ez gyakran kettős (hím- és nőnemű) vagy hármas (hím-, nő-, semleges) tagolást jelent, de léteznek sokkal összetettebb főnévosztályozó rendszerek is. Egy főnév nyelvtani nemét jelezheti a szó alakja vagy a névelők, és a nyelvtan megkívánhat egyeztetést a főnév és a melléknév között, vagy esetleg még a főnév és az ige között is. A nyelvtani nem főnevekhez rendelése szemantikailag önkényes, mint ahogy azt Mark Twain (1880; idézi Boroditsky et al. 2003) is megjegyzi A tramp abroad c. művében (Csavargó külföldön, magyarul nem jelent meg): „A németben a fiatal lányoknak nincs neme, míg a fehérrépának van… a fák hímneműek, rügyeik nőneműek, leveleik semlegesek; a lovak nemtelenek, a kutyák hímneműek, a macskák nőneműek… a kandúrokat is beleértve.” A nyelvtani nem továbbá nagy változatosságot mutat a nyelvek között (Braine 1987). A nap szó megfelelője például a németben nőnemű, az oroszban semleges és az újgörögben hímnemű. Ezzel szemben a hold szó megfelelője németül hímnemű, oroszul nőnemű, míg újgörögül semleges. A fentiek alapján megfogalmazható az a kérdés, hogy az élettelen tárgyakhoz rendelt nyelvtani nem befolyásolja-e a nyelv beszélőinek ezekről a tárgyakról alkotott mentális reprezentációit. Vagyis: ha az élettelen tárgyakról úgy beszélünk, mintha nőneműek vagy hímneműek volnának, ez ahhoz vezet-e, hogy ezekről a tárgyakról nemek szerint gondolkodjunk?