A számnevek tanulásának létezik néhány, a számjelölési módtól függő szabályszerűsége. A kínai és az angol nyelv számnevei egy nagyon fontos ponton eltérnek egymástól. A kínai számnevek rendkívül logikusak: egytől tízig minden számra külön szó létezik (ez eddig nem meglepő – aligha lehetne másként), majd tíz felett szigorú egyszerűséggel azt mondják egy-tíz-egy, egy-tíz-kettő … egy-tíz-kilenc, kettő-tíz, kettő-tíz-egy stb. Már a magyar nyelvű leírásból is jól látszik, hogy a mi nyelvünk sem tartozik a leglogikusabbak közé ebben a tekintetben. Az angol ezzel szemben meglehetősen kaotikus – a magyarhoz képest is. A tizen-valahány értékeknél (a többi tízest tartalmazó számmal és a magyarral is ellentétben), az egyesek megelőzik a tízeseket, például négy-tizen. Ráadásul a 11 és a 12 semmilyen módon nem utal arra, hogy azok 10 + 1-et vagy 10 + 2-t jelentenének, hiszen az előző számnevektől teljesen független szavak. Mindez azzal jár, hogy az angolul beszélő gyerekek, akiknek meg kell tanulniuk, hogy a számrendszerük tízes alapú, sokkal több nehézséggel találják szembe magukat, mint a kínai nyelven tanulók (Miller–Stigler 1987). Így például az angolul beszélő amerikai gyerekek gyakran mutatnak olyan hibát 10 és 20 közötti számoknál, amely azt jelzi, hogy nem értik, hogy ezeket a számneveket hogyan lehet kombinálni, vagy hogy hogyan használható a 11 vagy a 12. Ilyen hibákat a kínai gyerekek nem követnek el. Millerék egy részletesebb vizsgálata összehasonlította a kínai és az amerikai gyerekeket aszerint, hogy melyik korosztály meddig tud elszámolni (Miller et al. 1995). Eredményeik szerint 10-ig ugyanolyan ütemben tanulják mindkét nyelven a gyerekek a számokat. 10 és 20 között a kínaiak teljesítménye relatíve jobb lesz a már említett nyelvi különbség miatt. 20 és 100 között nincs különbség a fejlődés ütemében – az amerikaiak persze le vannak maradva, mivel 10 és 20 között némi hátrányra tettek szert, ám a fejlődés üteme később hasonló. Míg végül 100 fölött a kínaiak lassulnak le, mivel a kínai 100 és 110 közt a ling szót használja a nulla jelölésére. Ám mivel a ling szó mást is jelent, továbbá más számoknál nem jelölik explicit módon a nullát, ez némi nehézséget okoz a kínai gyerekeknek. Millerék azt is megállapítják, hogy a számnevek tanulási üteme nem függ össze az egyszerű számolási képességekkel, amikor például a gyerekek a tárgyak számosságát állapítják meg, vagyis a hatás szűken a számnevek mint szimbólumrendszer megtanulására vonatkozik, és nem tágabb értelemben a számok használatára.