A kommunikáció során a beszélőnek, illetve a hallgatónak más mentális tevékenységekhez hasonlóan gondolatait és cselekvéseit a céljainak megfelelően össze kell hangolnia. Sokszor többféle viselkedéses válaszlehetőség aktiválódik a nyelvi produkció során, illetve a bejövő információk a nyelvi input többféle jellemzését teszik lehetővé. Ilyenkor az egymással konfliktusban álló információkból ki kell választani az aktuálisan helyes választ vagy jellemzést és le kell gátolni az aktuálisan helyteleneket. Egyre több vizsgálat támogatja azt a feltételezést, hogy ezek a nyelvvel kapcsolatos folyamatok ugyanazokon az agyi struktúrákon alapulnak, mint az általános végrehajtó folyamatok, amelyek a célvezérelt viselkedésért, az alacsonyabb rendű szenzoros és motoros folyamatok koordinálásáért felelősek és amelyeknek a kivitelezése a prefrontális kéreg struktúráira támaszkodik (Miller–Cohen 2001). Novick és kollégái több vizsgálatban tanulmányozták a végrehajtó funkciók és a nyelv kapcsolatát, elsősorban a ventrolaterális prefrontális kéreg (VLPFC), azon belül is bal alsó frontális tekervény (left inferior frontal gyrus, LIFG) funkcióját (pl. Novick et al. 2005; 2009; 2010). Korábbi vizsgálatok kimutatták, hogy a LIFG aktív általános kontrollt igénylő feladatok során, például a Stroop-teszt vagy a flanker-teszt inkongruens feltételében (ilyenkor a Stroop-tesztben a színnév nem a megnevezett színnel jelenik meg, pl. a zöld szót látja a vizsgálati személy sárga színnel írva, és a szó színének kiválasztásához le kell gátolnia az automatikusan aktiválódott szójelentést; a flanker-tesztben a célingerként középen megjelenő nyíllal ellentétes irányú nyilak jelennek meg a célinger körül, így az azok által aktivált reprezentációkat le kell gátolni) a kongruens feltételhez képest (amikor a zöld szót zölden látja a résztvevő a Stroop-tesztben és nem jelennek meg zavaró ingerek a flanker-tesztben; pl. Milham et al. 2003). Emellett, ahogy arról a fejezetben már többször is szó volt, több nyelvi funkció kivitelezését is e területnek tulajdonították (pl. artikuláció, szintaktikai műveletek), különösen az azon belül található Broca-régiónak, mivel a nyelvi működések során aktív, illetve a sérülése nyelvi deficitekhez vezethet. A Broca-terület aktivációját nyelvi működésekkel magyarázó elméleteket azonban neuropszichológiai esettanulmányok és képalkotó eredmények is megkérdőjelezik. Broca-sérült betegeknél sokszor nem jelentkezik probléma a Broca-területnek tulajdonított nyelvi funkciókkal kapcsolatban, továbbá egészséges személyeknél sem mindig aktiválódik a terület az említett nyelvi folyamatok végrehajtása során (pl. artikuláció: Barde–Thompson-Schill 2002; szintaktikai műveletek: Friederici 2002; Kaan–Swaab 2002; munkamemória: D’Esposito–Postle 1999). Novick és munkatársai (2005) olyan elméletet javasolnak, amely megmagyarázza a LIFG kontrollfolyamatokban és a nyelvben játszott szerepét, illetve az adatok változatosságát. Eszerint a LIFG feladata a versengő reprezentációk közti konfliktusok feloldása és csak azokban az esetekben jelentkezik aktiváció a területen nyelvi feladatok közben, amikor ilyen konfliktusfeloldó működésekre van szükség.