Még ha a nyelvfeldolgozás egyetlen féltekére korlátozódna is, kevés nyilvánvaló hasonlóság van egy szó leírt, kimondott vagy jelelt fenomenológiai érzete és idegi leképezése között. A kísérletvezető egy szót általában rövid ideig (200–300 msec) mutat be. Ugyanakkor az agy idegi változások egész sorozatán megy keresztül, időben és térben elosztva, ami jóval tovább tart (másodpercek) a szó megjelenésénél. Amit az elme egyetlen eseményként – például egy nyomtatott szóként – észlel, idegi perspektívából nézve tulajdonságok egész készlete (szín, intenzitás, kontraszt, téri frekvencia, hely). Továbbá annak ellenére, hogy az emberek úgy érzik, egyből tudják, mit jelent egy szó (legalábbis azok a szavak, amelyeket ismernek), a szófelismerés és a mondatmegértés agyi folyamatai számottevő időt vesznek igénybe (a szavak legalább 200 msec-ot, a mondatok másodperceket). A retinális ganglionsejtek még a legnagyobb kontrasztoknál sem kezdenek információt továbbítani nagyjából 30 msec-nál korábban a pálcikaalapú feldolgozás esetében és 50 msec-nál korábban a csapalapú feldolgozás esetében; ezek az időbeli különbségek továbbvivődnek, és a rendszer mélyén történő feldolgozás során általában hangsúlyosabbá válnak (Federmeier–Kutas 2000). Szavakkal kapcsolatos tevékenységek sokféle szenzoros receptornál megjelennek, amelyek többféle idegpályarendszert szolgálnak ki, és különböző agyterületekhez különböző sebességgel közvetítenek információt. Tehát egyetlen szóra vonatkozó információk is számos agyterület között oszlanak meg. A különféle agyterületekhez a jelek többféle, kiterjedt időintervallumok alatt érkeznek meg, és különböző időintervallumokban kerülnek feldolgozásra. Egy egyszerű szenzoros inger a megjelenését követően bármelyik adott pillanatban számos agyterületen megjelenhet, tulajdonságok szétosztott készleteként. Azok az agyterületek, amelyek „ugyanarról” a külső vizuális eseményről jutnak információhoz, általában különböznek abban a tekintetben, hogy pontosan milyen információt, honnan és mikor kapnak meg, és hogy milyen sokáig dolgoznak rajta. A csapokból származó információ például eljut az oldalsó térdestesten keresztül (corpus geniculatum laterale) az elsődleges vizuális kéreghez, más talamikus magokon keresztül az inferotemporális kéreghez és a felső ikertesten (colliculus superior) keresztül a frontális szemmezőhöz stb. Mivel a vizuális információ az inferotemporális kéregbe az elsődleges látókéregtől is eljuthat, nem egyetlen lineáris pálya létezik a perifériától a magasabban fekvő területek felé. Egy olyan terület, mint az inferotemporális kéreg, ugyanazt az információt többször is megkaphatja, különböző pillanatokban, eltérő mértékű és típusú feldolgozottsággal. Még az olyan látszólag egyszerű pszicholingvisztikai változók, mint a szógyakoriság vagy az ismétlés is valószínűleg sokszor módosítják a feldolgozást.