5. A vizsgált nyelvek ige utáni tartománya

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Amint már fentebb említettem, az itt vizsgált nyelvek alapszórendje SOV. Ugyanakkor mindegyikükben előfordulnak olyan mondatok is, amelyek nem a főigére végződnek. A szakirodalomban általánosan elfogadott nézet szerint e nyelvekben elsősorban a mondat információszerkezete, valamint az egyes összetevők információszerkezeti szerepe határozza meg, hogy valamely összetevő megjelenhete a főige után (Siegl 2013, 361; Stapert 2013; Asztalos et al. 2017; Wagner-Nagy 2018; Däbritz 2022; Mus–Surányi 2025).1 A leírásokból az is kiderül, hogy a vizsgált nyelvek eltérnek abban, milyen típusú információszerkezeti szerepű összetevőket engednek meg a főigét követő pozícióban (Siegl 2013; Stapert 2013; Nikolaeva 2014; Wagner-Nagy 2018; Däbritz–Mus 2019; Mus–Surányi 2025).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A tárgyalt nyelvek közül talán a tundrai nyenyec mutatja a legszigorúbb igevégű mondatszerkesztési mintát. Ebben a nyelvben ugyanis Mus–Surányi (2025) részletes elemzése alapján kizárólag olyan összetevő jelenhet meg a főige után, amely szerkezetileg a mondat határain kívül helyezkedik el. Erre utalnak az igét követő összetevő prozódiai és szintaktikai jellemzői. Prozódiailag az ilyen mondatokban az ige mögötti összetevőt jellemzően intonációs szünet választja el a mondat többi részétől, szintaktikailag pedig egy – nem kötelezően kiejtett – korrelátumhoz kapcsolódik a főmondaton belül (bővebben l. Mus–Surányi 2025). Egy ilyen, nem igevégű mondatszerkezetet illusztrál a tundrai nyenyecben a (32) példa.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(32)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A tundrai nyenyec ige utáni összetevőinek szemantikai funkcióját vizsgálva találunk olyan példákat, amelyekben az igét követő elem az előző mondatban – vagy tágabb értelemben a szövegelőzményben – elhangzott információt pontosítja, illetve kiegészíti új információval (Nikolaeva 2014; Mus–Surányi 2025). Az ilyen típusú ige utáni összetevőket a szakirodalom hagyományosan hozzáfűzésnek (afterthought) nevezi (Chafe 1994; Averintseva-Klisch 2008a,b; Simard–Schultze-Berndt 2011), amit a (32) példa szemléltet. Ezen kívül, Mus–Surányi (2025) rámutat, hogy a tundrai nyenyec megenged olyan ige utáni összetevőt is, amely egy topikus, a diskurzusba már bevezetett mondatelemet ismétel meg. Ezt a típust a szakirodalom rendszerint jobbra kihelyezésnek (right dislocation) nevezi (Simard–Schultze-Berndt 2011). Fontos rámutatnunk arra, hogy a tundrai nyenyecben mindkét esetben szintaktikailag externális az igét követő összetevő. A többi vizsgált nyelv nyelvtana – Stapert (2013) dolgán leírását és elemzését leszámítva – nem vizsgálja szintaktikailag az igét követő összetevőket, így ezek alapján nem egyértelmű, hogy a többi nyelv is megengedi-e az ilyen externális elemeket. Mivel azonban a hozzáfűzés típusú szerkezeteket az általános szakirodalom szinte univerzálisnak tekinti (Derbyshire 1981), azt feltételezem, hogy a három további vizsgált nyelvben is előfordul legalább ez a típus. És valóban, Siegl (2013, 361–363), aki szerint az erdei enyecben is szigorúan érvényesül a mondatok igevégűségének szabálya, két olyan kivételes esetet is leír, amelyekben az ige utáni összetevő szemantikai és szerkezeti szempontból a tundrai nyenyecben bemutatott típusokhoz hasonlóak, azaz externálisak. Az egyik ilyen eset, amikor a beszélő megakad, kijavítja az elhangzottakat, vagy újrakezdi a mondatot (Siegl 2013, 363), bár erre a típusra példát nem közöl. A másik esetben egy határozói összetevő késleltetve, azaz az igét követően jelenik meg, nem pedig a mondatban a szokásos pozíciójában. Ezt a szerkezettípust szemlélteti a (33) példamondat.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(33)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Értelmezésem szerint a (34) példamondat is egy ilyen szerkezetet illusztrál a nganaszanban. A példában az ige mögött álló névmási alany pontosítja a korábban elhangzott információt, azáltal, hogy azonosítja a birtokos személyét, azaz a hozzáfűzéshez hasonló szemantikai műveletet hajt végre. Wagner-Nagy (2018, 389) szerint ugyanebben a mondatban az elöl álló tárgy topik szerepű, ezért kerül a mondat bal perifériájára. Ez azonban nem zárja ki annak lehetőségét, hogy az ige mögötti, kitett alany valóban egy hozzáfűzés típusú ige utáni összetevő legyen. A mondat másik lehetséges értelmezése az, hogy az ige mögötti névmási alanyon hangsúly van – erre utalhat, hogy hangsúlytalan kontextusban az ilyen elem várhatóan nem lenne kiejtve.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(34)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Végül pedig Stapert (2013, 247) példát is mutat arra, hogy a dolgán nyelvben megengedett a hozzáfűzés. Elemzése szerint az ilyen típusú szerkezetekben a dolgánban is rendszerint intonációs szünet található az ige után. Ezt a típust a (35) példában mutatom be.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(35)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A kérdések tárgyalása során már említettem, hogy az erdei enyec, a nganaszan és a dolgán nyelvekben előfordulnak olyan nem igevégű mondatok is, amelyekben a főige a mondat bal szélén egy feltételezett fókuszpozícióba kerül, és egyben a mondat leghangsúlyosabb elemévé válik. Ilyen esetekben minden nem hangsúlyos, ismert vagy régi információt hordozó összetevőnek ki kell kerülnie a fókusz tartományából, így azok az ige mögött maradnak. Ezt a műveletet a szakirodalom háttérbe helyezésnek (backgrounding) nevezi (Simard–Schultze-Berndt 2011). Siegl (2013, 363) megfigyelése szerint az ilyen igekezdetű szórendet az erdei enyec anyanyelvi beszélők általában elutasítják, kivéve, ha a mondat elején álló főigére nagyon erős hangsúly esik. Bár Wagner-Nagy (2018) nganaszan nyelvtana nem tárgyalja ezt a típusú szerkezetet, az adatainak átvizsgálása során több példát is találtam rá. A dolgánban ezzel szemben jól dokumentált jelenségként szerepel (Däbritz 2022, 424–432). Fontos különbség az előző típusokhoz képest, hogy ebben az esetben az igét követő összetevő már nem externális, tehát ugyanannak a mondatnak egy összetevője, amelyben a főige is szerepel.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A háttérbe helyezés jelenségét a (36a–c) példamondatok illusztrálják (vö. (30a–c)).
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(36)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A nganaszanban és a dolgánban ezeken túl olyan nem igevégű mondatszerkezetek is előfordulnak, amelyekben a főhangsúly az ige mögötti összetevőre esik, vagyis az ige utáni összetevő lesz fókusz szerepű. Wagner-Nagy (2018) nganaszan nyelvtana ezt a típust sem tárgyalja, de a kötetben közölt adatok alapján ilyen szerkezetek is kimutathatók. A dolgán esetében Däbritz (2022, 424–432) bemutatja ezt a szórendtípust. A (37a–b) példák illusztrálják az ige utáni fókuszt a nganaszanban és a dolgánban.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(37)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Végül Stapert (2013, 246–248) szerint a dolgánban olyan mondatszerkezet is előfordulhat, amely SVO szórendet mutat, és amelyben minden mondatrész új információt hordoz, vagyis az ige utáni összetevő a diskurzus szempontjából semleges. Az általa bemutatott példák azonban ezt az értelmezést nem támasztják alá meggyőzően, mivel ezek inkább az igén megjelenő fókuszra, vagyis a háttérbe helyezés szerkezetére emlékeztetnek. Ezek közül az egyiket a (38) példamondat szemlélteti. Emiatt ezt az elemzést nem tudom megerősíteni.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(38)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Összefoglalásként az alábbi (39) szemlélteti, hogy a vizsgált nyelvek milyen típusú összetevők megjelenését engedik meg az ige után.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(39)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ezek után térjünk rá annak vizsgálatára, hogy a kérdőszós kifejezések ige előtti szintaktikai viselkedése, valamint a nem igevégű mondatok információszerkezete miként járul hozzá annak magyarázatához, hogy a tárgyalt nyelvekben a főige után nem állhat kérdőszós kifejezés.
1 Fontos azonban megjegyezni, hogy Wagner-Nagy (2018, 455) azt is megemlíti, hogy a nganaszanban adjunktumok megjelenhetnek a predikátumot követő pozícióban, ami arra utalhat, hogy ebben a nyelvben az összetevők szintaktikai szerepe is befolyásolja azt, hogy állhatnak-e ige mögött. Ezeknek a szerkezeteknek azonban Wagner-Nagy (2018) részletes elemzését nem adja meg.
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave