Oszkó Beatrix, Cser András (szerk.): Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXVII.
›
VIII. Exaptáció a szintaxisban: az atipikus igekötő-sorrendek új funkcióinak kialakulása a magyarban
›
3. Esettanulmányok
›
3.1. Igekötő–ige sorrend felszólító mondatokban
›
3.1.3. Eredmények

3.1.3. Eredmények

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A fenti módon történő adatszűrés eredményeként összesen 941 igekötős felszólító mondat maradt a vizsgálatban, és ezeknek mindössze 6,5%-a volt egyenes szórendű, az tehát egyértelmű, hogy ez a változat a vizsgált ómagyar kori forrásokban ritka. Ez az adatmennyiség azonban minden szám-személy kombinációt tartalmaz. Az 1. táblázat azt mutatja, hogyan oszlanak meg a szám-személy kombinációkon belül az adatok, ezen belül pedig a két változat. Az 1. ábra ugyanezt illusztrálja.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

1. táblázat: A kétféle szórendi változat az ige száma és személye szerinti megoszlásban
 
1. ábra: A változók megoszlása az ige száma és személye szerint
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Mint azt az 1. táblázat mutatja, az összes adat túlnyomó többsége második személyű felszólítás. Ebben a csoportban 96% körül van a fordított szórend előfordulási aránya (egyes számban 97,0%, többes számban 92,9%). Egyes szám első személyű felszólításra mindössze két adat van, mindkettő egyenes szórendű, többes szám első személyre viszont 37 adat, s ez mind fordított szórendű. Harmadik személyben nagyobb a variáció, azaz itt az egyenes szórend egyáltalán nem marginális: egyes számban, ahol nagyobb az adatmennyiség, 46,2% a fordított szórend aránya, többes számban viszont 71,4%, de az adatmennyiség nagyon kicsi.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A személytől függő eltérések hátterében feltehetően az áll, hogy a különböző szám-személy kombinációk eltérő értelmezésűek. A magyarban ún. imperatív-hortatív paradigma van, azaz ugyanaz a morfológiai elem kódolja ezt a két tartalmat (is; van der Auwera et al. 2013): ezeknek közös tulajdonsága, hogy a beszélőnek a jövőre vonatkozó kívánságát fejezik ki, viszont abban különböznek, hogy ki tudja ezt a kívánságot megvalósítani. Ha a címzett(ek), ez a tulajdonképpeni imperatívusz; minden más eset a hortatív kategóriába esik (van der Auwera et al. uo.). Annak érdekében, hogy ez a szempont ne befolyásolja az eredmények értelmezését, a vizsgálat a továbbiakban csak az adatok túlnyomó többségét kitevő második személyű felszólításokra, azaz a tulajdonképpeni imperatívuszra korlátozódik.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Mint a fenti adatok mutatták, ebben a csoportban az egyenes szórendű felszólítás igen ritka, az adatok mindössze 4,3%-ában fordul elő (hogy miért nagyobb arányú valamelyest a többes számú felszólításban, mint az egyes számúban, arra nem tudok magyarázatot adni). Ha először a kódexek szerint bontva vizsgáljuk meg az adatok megoszlását (2. táblázat), az derül ki, hogy míg a legtöbb forrásban kizárólagos vagy közel kizárólagos a fordított szórendű felszólítás, a Müncheni kódexben valamivel nagyobb az egyenes szórend részesedése.1

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az egyenes szórend tehát mindenképpen ritka. Arra a kérdésre azonban, hogy lomnak tekinthető-e, azaz kiszorulóban lévő, funkciótlan, vagy funkcióját vesztő változatnak, csak feltételesen adható igenlő válasz – akkor, ha helytálló az az elképzelés, hogy a felszólító szórendű mondatok eredetileg egyenes szórendűek voltak, és a fordított szórendű felszólítás vagy marginális változatként volt része az ugor kori örökségnek (és ezután terjedt el az egyenes szórend rovására), vagy pedig eleve ősmagyar kori innováció. A másik kérdés az, bizonyítható-e, hogy a Debreceni grammatika által már jelzett többletjelentés megjelenése változás eredménye. Bár arról, hogy milyen pragmatikai különbségek vannak a két változat között, csak az egykori beszélők tudnának nyilatkozni, az mindenképpen elgondolkodtató, hogy a kétféle változat egymás közvetlen közelében, mindenféle érzékelhető funkcionális különbség nélkül is előfordulhat.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

2. táblázat: A kétféle szórend megoszlása forrásonként
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(1)
ha akarod Szent Ferencet elevenül meglelned, késedelem nélkül ingyen majdan elmenj Assisiba, és vidd el veled azokat, kik[et] beteglőnek szoktál vinned, és kik lesznek szűkösek temetségre. (JókK. 143)
(2)
jöjj Szentlélek, tölts be te híveidnek szíveit, és te szerelmednek tüzét őbennük meggyújtsad. (FestK. 49)
(3)
menj el a Siloénak tavára, és megmosdjál. (MünchK. 95ra)
(4)
és valamely városban bemenendetek, és befogadnak titeket, mindent megegyetek, kit elétekben tesznek. és vigasszátok meg az kórokat, kik őbenne vannak (JordK. 559)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Érdemes ezen a ponton kilépni a vizsgálat közvetlen fókuszát jelentő hat kódex köréből, és idézni a Müncheni emlék azon Miatyánk-változatát, amely feltehetően a kor szóbeli gyakorlatát tükrözi (Haader 2005) például abban is, hogy több igekötő szerepel benne.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(5)
és megbocsássad mi vétkünket, miképpen is mi megbocsátunk vétetteknek. és ne bocsáss minket kísértetre, de szabadíts meg minket a gonosztól.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A Debreceni grammatika szerzője külön kiemeli, hogy imádságba jobban illik a fordított szórend, mert így kérelmet fejez ki, nem pedig parancsot. Azt, hogy ez a különbség nem volt érzékelhető a korabeli szövegalkotó számára, ez a példa is alátámasztja (5), mint ahogy az a példa is (2), amelyben a Szentlélekhez fordulva bukkan fel mindkét szórendi változat.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A párhuzamos bibliai helyek összevetése azt mutatja, hogy a Jordánszky-kódex sokszor már fordított szórendű változatot használ olyan helyeken, amelyeknél a Müncheni kódexben egyenes szórendű felszólítás olvasható:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(6)
és ők üvöltenék: megfeszítsed őtet. (MünchK. 52va)
(7)
azok ismét azt kiáltják: feszítsd meg őtet. (JordK. 510)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Olyan különbség is előfordul, hogy a Müncheni kódexben nem található igekötő azon a szöveghelyen, ahol a Jordánszkyban megjelenik (8)–(9).
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(8)
és valamely városba bemenendjetek, és fogadandnak titeket, egyétek, melyek tinektek elétekbe vettetnek (MünchK. 67rb)
(9)
és valamely városban bemenendetek, és befogadnak titeket, mindent megegyetek, kit elétekben tesznek. (JordK. 559)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A bibliafordítások – szakrális szövegként – őrizhetnek archaikus vonásokat. Bár ezzel átmenetileg kilépünk a második személyű felszólítások köréből, ilyen szempontból is érdekes lehet az alábbi példapár (10)–(11), ahol a Jókai-kódex szabadabban idézi a bibliai szöveghelyet, talán ennek a lenyomata az is, hogy az ige–igekötő szórend megfordul.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(10)
ha ki akar jönni énutánam, megtagadja ő magát, és felvegye ő keresztjét minden napon, és kövessen engemet. (MünchK. 65vb)
(11)
ki akar énutánam jönnie, vegye fel kínját, és kövessen engemet. (JókK. 6)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Természetesen maguk a kódexszövegek is eltérhetnek az általuk képviselt sajátos szövegtípus miatt a korabeli beszélt nyelvtől. Ennek vizsgálatára azonban igen limitáltak a lehetőségek; amit az alábbiakban megkísérlek, az a fenti adatok összevetése a Történeti magánéleti korpusz 16. századi adataival.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ez az adatbázis a korabeli beszélt nyelvet a lehető legjobban megközelítő forrástípusokat, azaz boszorkányperes szövegeket és magánleveleket tartalmaz, méghozzá a legkorábbi fennmaradt magánlevelektől 1772-ig, a középmagyar kor szimbolikus határáig. A jelen kutatás a 16. századi adatokra támaszkodik, és ebből a korpuszból már csak a fentiekkel közvetlenül összehasonlítható, azaz második személyű szubjunktív alakokra. Ez azonban azzal jár, hogy a korban terjedő magázódó (azaz formailag harmadik személyű, valójában azonban a hallgatónak címzett) felszólító módú alakok kimaradnak a vizsgálatból (l. pl. (12); annak megfigyelése, hogy ezek a vizsgált szempontból hogyan viszonyulnak a második személyű felszólításhoz, ill. a kódexek harmadik személyű felszólító módú alakjaihoz, egy későbbi vizsgálat tárgya lehet.)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(12)
és minemű választ tesznek, a levelet szakaszd fel, és értse meg kegyelmed, annak utána küldje ide! (Svetk. 35)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A kötőmódú, illetve a beágyazott felszólító módú mellékmondatok kézi szűrés során kerültek ki a feldolgozandó adatok sorából. Két olyan környezetet azonban nem zártam ki a vizsgálatból, mely formailag alárendelt környezetben tartalmazza a felszólítást: az ún. kapcsolt egyenes idézeteket (13), ill. a kér igéhez kapcsolódó felszólítást; ez utóbbit azért nem, mert elképzelhető, hogy az ige használata inkább formulaszerű (14).
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(13)
Mond, hogy ugyan boszorkány az, elhiggyed, olyan az, mint a kapubeli cigány, horgas körmű. (KBosz. 13)
(14)
Kérlek, uram, riasztasd meg őket, írjanak oda be utána, talán inkább megjön. (Tel. 65)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az eredmények abban az értelemben igencsak meglepőek voltak, hogy jóval nagyobb volt az egyenes szórendű felszólítások aránya a vártnál (annak tükrében, hogy azt feltételeztem, a beszélt nyelvhez közelebb álló szövegekre kevésbé jellemző az egyenes szórendű felszólítás). Ehhez képest az összesen 245 releváns adat 27,8%-a egyenes szórendű volt. Mivel ebben az adatcsoportban nagyobb számban voltak jelen a kér-rel együtt előforduló felszólítások, felmerült, hogy esetleg ezek mégis beágyazott imperatívusznak tekinthetők, és ezért torzítják az arányokat. Tényleg jellemzőbb is körükben az egyenes szórend (41,4%, N = 29), de ha ezeket az adatokat kiszedjük, akkor sem csökken lényegesen az egyenes szórendű felszólítás aránya (25,9%, N = 216).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ez az adatcsoport lehetőséget ad egy további potenciális tényezőnek, a szö-vegalkotók társadalmi státuszának a vizsgálatára; itt az adatokat (természetesen a TMK címkéi alapján) két alcsoportba soroltam (jobbágy és nemes). Az esetleges különbségek egyik lehetséges oka nyilvánvaló: eltérő, egymással ritkábban érintkező társadalmi rétegek nyelvhasználati jellemzője tükröződhet így. Elképzelhető ugyanakkor egy más típusú különbség is. A levelek java része nemesektől származik, míg a jobbágyok nyelvhasználatát elsősorban a boszorkányperek tükrözik, ez utóbbiakban azonban nagyobb arányban jelenik meg a fenyegetés kategóriája, míg az előbbi inkább az udvarias kéréseknek ad teret. Valamelyes különbség tetten is érhető a két csoport között (3. táblázat), de problémát okoz, hogy a jobbágyok csoportjától sokkal kevesebb adat van a TMK 16. századi metszetében, mint a nemesektől.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

3. táblázat: A két változat megoszlása a társadalmi csoportok tükrében
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A kér igével együttesen előforduló felszólítások gyakoribbak a nemesi levelekben (15), de ha ezt a típust kiszedjük, akkor is számos példa van egyenes szórendű felszólításra ebben a forráscsoportban. S bár akad olyan eset, hogy talán (bár barátságosan) fenyegető egy előfordulás (16), ez kifejezetten ritkának tűnik (17).
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(15)
Az Isten ne adja, hogy arra jusson ügye, de ha Isten nekem is életemet ide jártomban elvégezné, kérlek, édes rokonom, megteljesítsed az enyémből a jó húgomnak kívánságát. (Tel. 31.)
(16)
azért, ha énnekem arra választ nem tészesz, megládd, hogy olykor nem teljesítem én is be kérésedet, olykor juttatom eszedbe'n, hogy ingyen sem hinnéd, akkor megmondom aztán, hogy ezért legyen az.2 (Tel. 2)
(17)
A posztót, hogy megnyírták, meg nem mérték, azért megméresd otthon, és mérve adják Gordács kezébe, és ismét mérve adja ki, úgy tud számot róla tartani. (Nád. 22–23)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Egy példa ebben a forráscsoportban is akad arra, hogy a kétféle szórend egymás közvetlen közelében fordul elő.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(18)
A Vokozlavics pénzecskéjét egybeszerzesd, és felhozd veled, mikor feljössz, ott kedig hagyd meg az ispánjának, hogy jó módon lásson az aratáshoz, és regestrumba írja, hány kepe gabonája leszen. (Svetk. 2)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Kifejezetten gyakori a megbocsát egyenes szórendű használata.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(19)
Megbocsásd, édes fiam, hogy a deákkal írattattam, mert bizony igen foglalatos voltam. (Nád. 25–26)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ezzel szemben a jobbágyokhoz köthető szövegekből (döntő többségükben perekből) előkerülő egyenes szórendű példák valóban fenyegetésnek (20) (itt ezt az idézetbevezető ige egyértelműen mutatja) vagy nyomatékos felszólításnak tűnnek (l. (13) fentebb), míg a fordított szórendűek inkább semleges felszólítások (21), de ez sem kivétel nélküli (22).
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(20)
e Lakatosné egykor így fenyegete meg: „Megládd, – úgymond –, hogy olyat cselekszem, hogy örökké megemlékezel róla.” (KBosz. 23)
(21)
Egyszer mondá az asszonyom: „Menjetek el, édes leányaim, lássátok meg, mibe’ főzi a fürdőt, mert el nem szenvedhetem, mely igen büdös.” (KBosz. 19)
(22)
Hidd meg, hogy olyat cselekedem veled, hogy soha ember nem léssz! (KBosz. 20)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Annak a fajta funkcionális különbségnek tehát, amelyről a Debreceni grammatika ír, a 16. századi, alsóbb társadalmi rétegű beszélőktől származó szövegekben már látszik nyoma. Ez egyben magyarázhatja is a tőlük származó szövegekben az egyenes szórend viszonylag nagyobb arányát (bár összességében is kevés a példa), hiszen ezek egy olyan szövegtípust képviselnek (boszorkányperek), amelyben nagyobb tere van a nyomatékos felszólításnak, és főként a fenyegetésnek. Úgy tűnik, ugyanez kevésbé jellemző a nemesi levelekre, amelyekben az egyenes szórendű felszólítás sokszor nem tűnik nyomatékosnak, fenyegetésnek pedig különösképpen nem.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Bizonyítható-e tehát, hogy az egyenes szórendű változatnak a Debreceni grammatikában már említett, ma is meglévő pragmatikai többletjelentése változás eredménye, az korábban nem volt meg? Úgy vélem, az ómagyar szövegekben megfigyelt jelenségek (kétféle változat egymás közvetlen közelében, ill. az egyenes szórend megjelenése imádságokban, az isteni személyekhez történő odafordulás esetén is) azt tükrözik, hogy ennek értelmezése ezekben a forrásokban még nem lehetett nyomatékos felszólítás, ill. parancs, és ebbe az irányba mutatnak a levelekben előforduló egyenes szórendű felszólítások is. Bár adatok híján közvetlenül nem bizonyítható, hogy a változás bemenete egy ritkulófélben lévő, eredeti funkcióját (jelöletlen felszólítás) elvesztő változat, egyértelműen arról van szó, hogy egy olyan funkció társul egy ritka szerkezethez, amely nem volt meg korábban.
1 A Jókai-kódexben is magasabbnak tűnik az egyenes szórend használati aránya (8,1%), és ez arra utalhatna, hogy a korábbi források tartalmaznak nagyobb arányban egyenes szórendű felszólítást. Ugyanakkor a Jókai-kódexben kisebb az adatmennyiség (a 8,1% mindössze három egyenes szórendű felszólító mondatot jelent), így nem lehet messzemenő következtetéseket levonni mindebből.
2 Írásom egyik lektora hívta fel a figyelmemet arra, hogy a megládd jelentése nem transzparens, azaz nem tekinthető a fordított szórendű lásd meg változatának. Ez mindenképpen jogos felvetés: mint azt Varga (2017) bemutatta, a ’látás’ → ’megértés’ metaforizációs folyamat eredményeként létrejövő ’értsd meg, vésd az eszedbe’ funkciójú ládd a kódexekben, a perekben és a levelekben egyaránt előfordul, és fenyegető kontextusban is megjelenik. Ennek alapján akár ki is lehetne zárni a vizsgálatból a (16) és a (20) példához hasonló adatokat (két-két ilyen 16. századi példa van a levelekből, ill. a perekből), hiszen feltételezhető, hogy a megládd esetében sem az igekötő–ige szórend következtében kap speciális, fenyegetőbb jellegű értelmezést az egyenes szórendű változat, hanem ez a ládd jelentésének a része. Érdekességképpen viszont megemlíthető, hogy a levelekből gyűjtött másik példa ugyanattól a szerzőtől származik, mint a (16), és ennek esetében egyértelmű, hogy nem lehet fenyegető a megládd jelentése: „Asszonyom ím egy kiskutyát adott, Ím neked küldtem itt, ím megládd, jó gazdája volt, még a bolhát is kiszedték belőle, ne hagyják úgy, mint a többit” (Tel. 19). Ha ez az adat ’meglásd’ értelmezésű, akkor azt lehet megállapítani, hogy ezen szerző esetében még nem feltétlenül elidegeníthetetlen része az elem jelentésének a fenyegetés. A helyzetet azonban tovább bonyolítja a példák többértelműsége (’meglátod’, ’megláthatod’, ’meglásd’ – a megládd ugyanis mindháromnak lehet alakváltozata).
chevron_left
chevron_right
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next
A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:
    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave