3. A pre-korrelatív szerkezettől a korrelatív szerkezetig

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A magyar nyelv SOV szórendű állapotát, melyben a véges alárendelés csírája megjelenhetett, nem őrzik írásos dokumentumok; már legelső nyelvemlékeinkre is az igekezdetű alapszórend jellemző (É. Kiss 2014a). Az SOV mondatszerkezetet még őrző ősmagyar nyelvállapotra az a 19. század végén és a 20. század első felében lejegyzett, feltehetőleg egynyelvű vagy hanti/manysi-domináns kétnyelvű beszélőktől gyűjtött hanti és manysi szövegekből következtethetünk. E szövegekben egyetlen mondattípus emlékeztet véges beágyazott mondatot tartalmazó alárendelő szerkezetre, pontosabban egyetlen mondattípust fordítanak a mai adatbázisok alárendelő szerkezettel. A szerkezet első tagmondata gyakran időhatározói, helyhatározói vagy módhatározói szerepű. Például:

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(4)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

E mondatokat korrelatív szerkezettel fordítják oroszra, angolra, magyarra. A korrelatív szerkezet első tagmondata szabad vonatkozó mellékmondat. Az ezt követő főmondatban a mellékmondat vonatkozó névmására kitett vagy implicit mutató névmás, mutató névmást tartalmazó kifejezés vagy mutató névmási határozószó utal vissza (l. pl. Lipták 2009; 2012). A vonatkozó névmás vagy határozószó [+maximális] jegyű, azaz univerzális értelmű; így egy korrelatív mondatot bevezető amikor ’amikor csak’-kal, ’bármikor’-ral egyenértékű (néhány kontextust, például az egyszeri, megismételhetetlen cselekvést, történést jelentő predikátumok kontextusát kivéve).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Azonban kérdéses, hogy e sajátságok mind teljesülnek‑e a fenti mondatokban. Kérdés, hogy a szerkezet első tagmondata valóban szabad vonatkozó mellékmondat-e, hiszen nincs rá független bizonyíték, hogy a hantiban és a manysiban a fenti szövegek lejegyzésekor létezett vonatkozó névmás és vonatkozó névmással bevezetett véges vonatkozó mellékmondat. A közelmúltig az obi-ugor nyelvek csak prenominális, igeneves, vonatkozó névmás nélküli, az említettem példában előfordulóhoz hasonló jelzői mellékmondatot használtak.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Valószínűbb, hogy a vonatkozó névmásként, névmási határozószóként fordított elemek úgynevezett meghatározatlan (indeterminate) névmások (Kratzer–Shimoyama 2002; 2017). A meghatározatlan névmások alternatívahalmazokat jelölnek; a hozzájuk legközelebb álló operátor köti őket. Használatuk különösen jellemző az SOV szórendű nyelvekre; az ómagyarban is megtaláljuk őket – l. Bende-Farkas (2014, 112–113; 2015, 235–236). (5a) például tagadószótól kötött, ’senki’ jelentésű, (5b) pedig univerzális kvantortól kötött, ’mindenki’ jelentésű névmást tartalmaz:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(5)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ha a meghatározatlan névmás tagmondatában nincs olyan látható operátor, mely köthetné, akkor vagy láthatatlan kérdő operátortól kötött kérdő névmásként, vagy egzisztenciális lezárással kötött határozatlan névmásként értjük. A leíró nyelvészet két- vagy háromfunkciójú névmásokként, határozószókként utal az ilyen névmásokra (Sipos 1991, 391; D. Mátai 1991, 422; Juhász 1991, 478; Haader 1995, 571). A (4a–d) alatti mondatokban az első tagmondatok névmási határozószóinak kérdőszóként való értelmezése nem ad koherens olvasatot, ezért minden bizonnyal határozatlan névmási határozószóként kell őket értelmeznünk. Ha korrelatív szerkezetet bevezető vonatkozó névmási határozószók volnának, [+maximális] jegyet, azaz, ’bármikor’-nak megfelelő univerzális jelentést tulajdoníthatnánk nekik, azonban a fenti példák többségében egyszeri eseményekre, például (4b)-ben egy egyszeri felébredésre, (4c)-ben egy egyszeri találkozásra utalnak. Az is vonatkozó névmási határozószóként való elemzésük ellen szól, hogy többnyire nem állnak mondatkezdő helyzetben.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

További akadálya a (4a–d) alatt bemutatott mondattípus korrelatív szerkezetként való értelmezésének, hogy a pelimi manysi példákban a tagmondatok között rendszeresen (az OUDB kʷæʃ -t tartalmazó 32 példája közül 22-ben) megjelenik egy mellérendelő kötőszó. Az ilyen esetekben különösen nyilvánvaló, hogy mellérendelő szerkezetről van szó, melyben az első tagmondat határozatlan névmást tartalmaz.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(6)1
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Mindezek alapján (4a–d) a következőket jelenthette, amikor lejegyezték őket:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(4)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ma, amikor a hantiban – orosz hatásra – már megjelent a kérdő névmással azonos alakú vonatkozó névmással bevezetett jelzői vonatkozó mellékmondat (Csepregi 2012; Dékány et al. 2020), a fenti hanti példák kezdő mondatait szabad vonatkozó mellékmondatként értelmezik, sőt (4a) és (4c) kezdő mondata kontextusából kiragadva akár univerzális jelentésű korrelatív mellékmondatként is felfogható (’Amikor csak vadat, halat keresve járkál….’; ’Ahol csak találkozott a medvével….’). Keletkezésükkor azonban valószínűleg nem ez volt az olvasatuk. Az ómagyar további érvet szolgáltat amellett, hogy a hantiban és a manysiban megfigyelt szerkezet első tagmondata – legalábbis eredetileg – határozatlan névmásként értelmezett meghatározatlan névmást tartalmazott: a hasonló ómagyar szerkezetek kezdő tagmondatában a meghatározatlan névmás vala- prefixummal ellátott határozatlan névmással, illetve névmási határozószóval váltakozik – l. a (7)–(10) alatti példapárokat.2 A (7a) példa ha eleme névmási időhatározószóként szerepel (erre utal mondatbelseji, pontosabban a fókusz utáni VP-n belüli helye); mára e korábbi funkciója már csak a valaha, néha, soha névmásokban él tovább.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(7)
(8)
(9)
(10)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Belyaev és Haug (2020) szerint a (4) és (6) alatti obi-ugor példákkal és a (7)–(10) alatti magyar példákkal illusztrált szerkezetek a korrelatív mondat grammatikalizálódásának első lépéseit képviselik. Belyaev és Haug szemantikai megfontolásokból arra következtet, hogy a korrelatív szerkezet forrása egy mellérendelő mondatpár, melynek első tagmondata határozatlan névmást tartalmaz – ahogy ezt az obi-ugor példákban láttuk. A korrelatív szerkezet kialakulásának feltétele az első tagmondat határozatlan névmásával anaforikus viszonyba lépő összetevő jelenléte a második tagmondatban (amennyiben nem rejtett vagy implicit névmásról, névmási határozószóról van szó, e főmondati korrelátumot aláhúzással jelölöm). Az anaforikus viszony lehetővé teszi, hogy az első tagmondatot a második tagmondattal kifejezett állítás topikjaként értelmezzük. Ekkor már alárendelő viszonyban áll a két tagmondat. A topik–komment szerkezet megengedi egy olyan implicit – generikus vagy feltételes – operátor feltételezését, melynek a topik a restriktora és a komment a nukleáris hatóköre. Az univerzális korrelatív olvasat e rejtett feltételes operátor következménye. (Ezt a gondolatot fejti ki és igazolja adatokkal Bende-Farkas (2014b) szemantikai elemzése is; a korrelatív mellékmondat névmásának [+maximális] jegyét Bende-Farkas is a szerkezet feltételes interpretációjának tulajdonítja.) A fenti magyar példák – a (7a) kivételével – a korrelatív szerkezet kialakulásának e második fokát képviselik: a határozatlan névmási határozószót (vagy határozatlanként funkcionáló meghatározatlan névmási határozószót) tartalmazó első tagmondat feltételes mondatként értelmeződik, és a feltételes operátor hatókörében kap a határozatlan névmási határozószó univerzális jelentést. Ennek megfelelően A magyar nyelv történeti nyelvtana általános névmási szerepet is tulajdonít a vala- névmásoknak és névmási határozószóknak (D. Mátai 1991, 422; Haader 1995, 571). A határozatlan névmás, névmási határozószó univerzális olvasatáért felelős ha feltételes kötőszó olykor meg is jelenik a mondat élén:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(11)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A (7b) és a (8)–(11) alatti mondatok már korrelatív szerkezetek, a névmási határozószónak a korrelatív mondatokra jellemző univerzális olvasatával. Mint a tanulmány 5. része bemutatja, ez a mondattípus lesz a forrása a vonatkozó határozói mellékmondatok különféle fajainak. A korrelatív mondatból kialakuló szabad és lexikális fejű vonatkozó mellékmondatokban létrejön a vonatkozó névmás és névmási határozószó kategóriája, és ez visszahat a korrelatív szerkezetre is: idővel a korrelatív szerkezetben is ezek veszik át a feltételes operátortól kötött határozatlan névmás helyét és szerepét.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A magyar nyelv történeti nyelvtana is a vonatkozó mellékmondatot tartja a legkorábbi kötőszós alárendelt mellékmondatnak (Haader 1991, 720), bár nem különbözteti meg a korrelatív szerkezetet a vonatkozó alárendelés egyéb típusaitól. A vonatkozó mellékmondat eredetét illetően viszont az itt bemutatott hipotézis egyértelműen különbözik a Magyar nyelv történeti nyelvtanában megfogalmazott, Klemm Magyar történeti mondattanára visszavezethető állásponttól (Klemm 1928, 464–471; Sipos 1991, 397; Juhász 1991, 478, Juhász 1992, 729–730, 734; Dömötör 1991, 742–743). Klemm a vonatkozó mellékmondatot a kérdő mondatból vezeti le:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az ily vonatkozó mondatokat legnagyobbrészt kötőszó nélküli, kérdőhangmenetű föltételes tőmondatokra lehet visszavinni, néha kijelentőkre. Pl. Valaki pispökséget kíván, jó dolgot kíván. RMKT. 5:237. […] Az ily vonatkozó mondatokat eredetileg így értették: Valaki pispökséget kíván? (= ha valaki…. kíván). Jó dolgot kíván. […] Ily kérdő hangmenetű föltételes főmondatok és kijelentő főmondatok az utánuk következő mondattal együvéejtve elvesztették kérdő, illetőleg kijelentő főmondat jellegüket és vele összetett mondatot alkottak, a határozatlan valaki, valami stb. névmás pedig vonatkozó viszonyba került a másik mondatban lévő rámutatás képzetével, melyet mutatószó (az, mind stb.) fejez ki. (Klemm 1928, 464–465)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Klemm Bende-Farkas (2014b) és Belyaev és Haug (2020) elméletét megelőlegezve már rámutat a ma korrelatívnak nevezett szerkezetben rejlő feltételes jelentésmozzanatra. A vonatkozó névmások általa feltételezett eredeti kérdő funkcióját és kérdő intonációját azonban nem támasztják alá sem történeti adatok, sem a rokon nyelvekben megfigyelhető változások.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Összefoglalva az elmondottakat: az SOV szórendet még őrző obi-ugor nyelvekben megfigyelhetjük a véges határozói alárendelés kialakulásának első stádiumát: egy olyan – olykor kötőszóval összekapcsolt – mellérendelő szerkezetet, melynek első tagmondata határozatlan névmási határozószót, második tagmondata pedig erre anaforikusan visszautaló explicit vagy implicit kifejezést tartalmaz. A szerkezet ómagyar megfelelőjében már mindig hiányzik a mellérendelő kötőszó, és míg a hanti és manysi szerkezetben egy meghatározatlan (indeterminate) névmási határozószó kap határozatlan értelmezést, az ómagyarban gyakran vala- előtagú határozatlan névmási határozószó áll a szerkezet élén. Az ómagyar szerkezet meghatározatlan vagy határozatlan névmásához, illetve névmási határozószójához már a korrelatív mondatokra jellemző univerzális értelmezés kapcsolódik. Ennek forrása Belyaev és Haug (2020) szerint egy implicit feltételes operátor, mely a magyarban a mikor határozószó előtt hangzó ha kötőszóként is előfordul.
1 (6a) angol fordítása az OUDB-ben: ’When they go later to look, the stone promontory is gone.’ (6b) angol fordítása az OUDB-ben: ’When they look back, the devil is coming.’
2 A G. Varga (1992, 537) által feldolgozott ómagyar anyagban a főnévi vonatkozó névmások 26%-a visel vala- prefixumot.
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave