Oszkó Beatrix, Cser András (szerk.): Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXVII.
›
XII. A védikus óind ókas- + √kṛ kifejezés értelmezése és a funkcióigés szerkezetek története az indoárja nyelvekben
›
2. A védikus óind ókas- + √kṛ szerkezet
›
2.3. Az ókas- + √kṛ szerkezet a védikus óind nyelvben
›
2.3.2. Az accusativus temporis használata az óindben és más ókori indoeurópai nyelvekben

2.3.2. Az accusativus temporis használata az óindben és más ókori indoeurópai nyelvekben

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A víśvā … áhāni szerkezettel kapcsolatban részletesebben ki kell térnünk az accusativus eset időhatározói funkciójára. Számos indoeurópai nyelvből, köztük például a klasszikus ókor nyelveiből, a latinból (10) és az ógörögből (11) is jól ismerjük az accusativus temporis „meddig?” kérdésre felelő használatát:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(10)
(11)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az időhatározói accusativus ilyen értelmű használata – a fentiek alapján bizonyosan alapnyelvi örökségként – a védikus óindben is létezik (12), azonban emellett „mikor?” kérdésre is felelhet (l. Gaedicke 1880, 175–181; Delbrück 1888, 170–171;1 Speijer 1896, 9; Renou 1952, 345; Gotō 2002, 36–37). Az utóbbit láthatjuk például a (13) részletben a plur. acc. víśvā(ḥ) … usrā́(ḥ) ’minden hajnalban’ szerkezetnél.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(12)
(13)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A (13) mondat Jamison-féle fordítása („through all the ruddy [dawns]”; l. Jamison–Brereton 2014 III, 1433) azt sugallja, ő „mennyi időn át/keresztül? meddig?” kérdésre felelő időhatározónak értelmezi a kifejezést, ami véleményem szerint nincs összhangban a mondat egészének interpretációjával (l. a további fordításokat: „Alle Morgen geht Sūrya als Späher auf.” [Geldner 1951 III, 186]; „A toutes les aurores le soleil se lève, (les) épiant.” [Renou 1959, 51]). Sajátos módon kezeli az accusativusban álló szintagmát Griffith (1896, 432), ugyanis a spáś- gyöknévszó tárgyaként fogja azt fel: „The Sun goes up beholding all the rays of morn.” Ez szintén problematikus elképzelés (Lowe 2017 nem tárgyalja ezt a szöveghelyet a tranzitív névszókról írott monográfiájában).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ha a (9) példában a víśvā … áhāni időhatározó – a (13) mondathoz hasonlóan – „mikor?” kérdésre felel (azaz: ’minden nap, minden napon’), akkor az ókaḥ kṛṇuṣva igei alaptagú szintagmának telikus olvasatot kell tulajdonítanunk, ami a fentebb elmondottak értelmében a nem funkcióigés értelmezés felé billenti a mérleg nyelvét (’készíts hajlékot/szállást magadnak minden nap’). Ha azonban az időhatározó „meddig?” kérdésre válaszol (’minden napon át, mindig’), akkor az igei frázis atelikus olvasatát kell elfogadnunk, ami potenciálisan a funkcióigés interpretáció mellett szólhat (’lakozz [ti. nálunk] örökké’). Mindkét felfogásnak vannak hívei: az első szellemében fordítja a félverset sok más értelmezővel együtt Hoffmann (1967, 101: „alle Tage … mach dir eine behagliche Bleibe”), a második felfogást követi, ahogy fentebb már láttuk, például Griffith (1896, 27: „dwell with me now and ever”).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Sajnos sem a ’minden’ jelentésű melléknevekkel (víśva-, sárva-) alkotott egyéb jelzős szerkezetek, sem maga a víśva- + áhar/n- ’minden nap’ szerkezet többi előfordulása nem oldja meg egyértelműen a kérdést. Kétségtelen ugyanis, hogy bár az utóbbinál valamivel gyakoribb a „mikor?” kérdésre felelő használat (l. pl. (14)), ami a telikus (és így közvetve a nem funkcióigés szerkezetként való) interpretációt támogatja,2 egyes esetekben valószínűbbnek látszik a „meddig?” kérdésre válaszoló időhatározói értelmezés, amelyet többek között a (15) szöveghelyen is látunk.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(14)
(15)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Valószínűtlennek tartom a (15) mondat ’minden nap (naponta) ragyogj (fel) ránk’ értelmezését, ugyanis ez azt implikálná, hogy a (fel)ragyogások között „ragyogásmentes” időszakok is vannak, márpedig a beszélő nyilvánvalóan azért könyörög, hogy Agni folyamatosan, állandóan ragyogja be az életét. A felvetett „mikor?” kérdésre felelő értelmezést egyébként az ige perfectumának (amelyből a (15) példában szereplő dīdihī imperativusi alak származik) a használata is kizárja: ez ugyanis gyakorlatilag mindig a jelenre vonatkozó duratív jelentéssel rendelkezik (’ragyog’; vö. Kümmel 2000, 227–230).3
1 Delbrück felhívja a figyelmet arra, hogy a „mikor?” kérdésre felelő használatnál az időhatározó többnyire nem konkrét időpontot ad meg, hanem inkább egy intervallumot jelöl ki, amelyen belül a megnevezett esemény lejátszódik („Zeitlinie, innerhalb deren etwas geschieht”).
2 Ezt látszik alátámasztani például Gaedicke (1880, 176) gyűjtése, amelyben a szintagma többször is előfordul. Mivel nem néztem meg az accusativus temporis esettani jelenség összes előfordulását a korai védikus óindben, nem tudom biztosan megítélni, hogy áttekintése mennyire tekinthető valóban reprezentatívnak.
3 Csupán a RV első maṇḍalájában találkozunk esetleg a perfectum indicativusának a múltra vonatkozó rezultatív jelentésével: dīdiyuḥ RV 1.36.11c ’felragyogtak’ (Kümmel 2000, 229: „sind hervorgeleuchtet”; Geldner 1951 I, 45: „sind … ausgestrahlt”; vö. azonban Jamison–Brereton 2014 I, 143: „shine forth”).
chevron_left
chevron_right
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next
A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:
    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave