5.1. Ugor nyelvek

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az obi-ugor (hanti és manysi) nyelvek grammatikai időjelölőinek legfeltűnőbb jellegzetességei a következők:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

  1. A jelölők és rendszerek nyelvjárásbeli sokszínűsége. S noha sokan foglalkoztak e jelölők eredetével (bemutatja Gugán 2008; 2013), arra nem találunk választ, hogy a grammatikának miért e része mutat ilyen mértékű sokszínűséget.
  2. A finnugor nyelvek közül a PU *‑ś(A) múlt idő egyedül csak az obi-ugor nyelvekben funkcionál általános múltidő-jelként. Így például a manysiban általános múlt idővé vált (legutóbb Bakró-Nagy et al. 2022b; Forsberg 2024b). A manysi ‑s időjelet Sz. Kispál (1966, 38–40) igenévképzőből eredezteti, de az adatolt korban már a kijelentő mód múlt idejének a jele.
  3. Egyes hanti nyelvjárásokban elfordul jelölt jelen és jelöletlen múlt.
  4. A perfektum egyes hanti nyelvjárásokban kimutatható jelöletlen formában. Ez áll szemben a jelölt múlttal és/vagy a jelölt jelennel.
  5. A proto-hantira is rekonstruálják a *‑s jelet, de a hanti nyelvjárások1 változatos rendszereket alakítottak ki az alábbiak szerint:

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(Honti 1986, 51; legutóbb Forsberg 2024a, 262)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Jól látható, hogy az északi nyelvjárásokban két igeidő van, a déliben is kettő. A keletiekben található öt (VVj), illetve kimutatható a szurgutiban (a mai szurgutiban kettő) és a szalimiban három. A PU *‑ś(A) jeles múlt időt az északi nyelvjárásokban találjuk, és megtalálható a keletiek közül a vahivaszjugániban, és nyomai más keleti nyelvjárásokban. Gugán (2008) írja, hogy a „jelen–múlt” oppozíciót az egyes nyelvjárások hányféleképpen valósítják meg, ezek a következők:

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

  1. jelölt jelen : jelölt múlt,
  2. jelölt jelen : jelöletlen múlt,
  3. jelölt jelen : jelölt és jelöletlen múlt idők
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A jelen idő tehát valamennyi hanti nyelvjárásban jelölt.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Gugán (2008) feltételezése szerint a kétféle múltidő-jel közül a jelöletlen (PFU *j-jeles múltra visszavezethető, l. Honti 1986) eredetileg a befejezett jelen jelölője volt, s az s-jeles lehetett az általános múlt idő jele. Ez megoldást jelent a jelöletlen múlt idő eredetét illetően, én azonban nem zárnám ki az aspektussal való összefüggést sem, már csak azért sem, mert az őshantira felvázolt rendszer szinte ugyanaz, mint amit a szamojédra megállapítottunk, vagyis a múlt idő nem jelennel, hanem perfektummal áll szemben. Ez a szembenállás a mai nyelvben viszont teljesen megszűnt: a mai szurgutiban a jelöletlen múlt idő tölti be az általános múlt idő szerepét az alábbi folyamat szerint (Gugán 2008, 39–40):
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

  • (i)A befejezett jelen rezultatív altípusában a jelennel való érintkezés abban az implikációban nyilvánul meg, hogy a múltban lezajlott esemény eredménye a jelenben is fennáll. (Ez szemantikailag megfelel a szamojéd befejezett aorisztosznak.)
  • (ii)Az egzisztenciális használattal társuló jelentés: a szituáció egy olyan intervallumban történt meg valamikor, mely intervallum a jelenben is tart, itt ez jelenti a jelen idejű érvényességet (ez funkcionális szempontból megfeleltethető a szamojéd imperfektív aorisztosznak).
  • (iii)A konkrét múlt idejű időpontot kifejező időhatározókkal való összeférhetőség részben attól is függ, hogy a befejezett jelen melyik altípusáról van szó.
  • (iv)A beszédidővel való kapcsolat teljes megszűnése, az általános múlt idővé válás. É. Kiss (2005) feltételezése szerint ugyanez történt meg a középmagyarban (a ‑t/-tt befejezett jelenidő-jel az általános múlt idő jelölőjévé vált). Vagyis a hantiban a befejezett jelen vált általános múlt jelölővé.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Gugán kronológiája összhangba hozható a szamojéd nyelvekben tapasztaltakkal.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Továbbá érdemes azt is megemlíteni, hogy a ‑s toldalékkal szemben kialakult deiktikus jelen idő mellett más grammatikai jellemzők is azt mutatják, hogy az obi-ugor nyelvek a tense-es irányt választották: sokkal kevesebb igemód és evidenciális kategória található ezekben a nyelvekben, mint a szamojéd nyelvekben.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Érdemes röviden kitérni a magyarra is a közeli rokonság miatt, noha a magyarban nem mutatható ki a PU *‑ś(A) múltidő-jel megfelelője. Az ősmagyar kor elejére két igeidő, a jelöletlen jelen idő és a múlt idő jele (*‑j >) *‑i rekonstruálható (Szentgyörgyi 2014). Utóbbi az elbeszélő múlt jele lett, mire a ‑t vette át a standard múlt jelölését. A magyarban szempontunkból „legfurcsább” jelenség – főleg az obi-ugor rendszerek ismeretében –, hogy a ‑s már az ősmagyarban sem jelölte a múlt időt – ha jelölte valaha egyáltalán. Ez már önmagában megnehezíti a magyar rendszer rekonstrukcióját, illetve, ez az oka annak, hogy a magyar esetében csak ellentmondásos képet tudunk felvázolni. Elsődleges cél az ‑á/‑é időjel és a ‑t időjel viszonyának a meghatározása és funkcióinak alakulása. Ha elfogadjuk, hogy az ‑á/-é ősibb, mint a ‑t – és ebben annak ellenére nagy az egyetértés, hogy az ősmagyar végére a ‑t igenévképző már időjellé vált –, akkor standard és nem standard funkciók vizsgálata e kronológia fényében is lehetséges, vagyis arra juthatunk, hogy az ősmagyar előtt az ‑á/-é lehetett a domináns múltidő-jel, és ehhez képest alakult ki a ‑t, ám a ‑t a középmagyarra már egyértelműen elsődleges múltként funkcionált, és a ritkábbá vált ‑á/-é vett fel másodlagos funkciókat. Ugyanakkor a korábbiakban vázolt funkciómegoszlás a két múlt idő között nem tükrözi egyértelműen a standard > nem standard változást az ‑á/-é, és a nem standard > standard változást a ‑t esetében. Ezzel az utóbbi időben Mohay Zsuzsanna foglalkozott sokat (Mohay 2020; 2021). Továbbá nem szabad teljesen figyelmen kívül hagyni az összetett múlt idők kialakulását sem, és azt, hogy mindezek mellett a jelen idő mikor és hogyan alakult ki.
1 Északi nyelvjárások: obdorszki (O), berjozovói (Ber), kazimi (Kaz), serkáli (Ser), nizjami (Ni); déli nyelvjárások: irtisi (Irt), keleti: vahi-vaszjugani (VVj), szurguti (Szur), szalimi (Szal).
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave