Nikolaeva (2014, 266) szerint a tundrai nyenyecben a kérdőszós kifejezés gyakorlatilag bárhol elhelyezkedhet az ige előtti tartományban. Maradhat in situ, a mondattani szerepének megfelelő helyen, mint például a (7a)-ban, ahol az alanyi szerepű kérdőszó az időhatározót követi és a tárgyat megelőzi; de a mondat elejére is kerülhet, ahogyan azt a (7b) mutatja. E minta alapján Nikolaeva (2014) azt a következtetést vonja le, hogy a tundrai nyenyecben a kérdőszós kifejezés számára nincs kijelölt, dedikált pozíció (Nikolaeva 2014). Mus (2020) ezt azzal egészíti ki, hogy a kérdőszó közvetlenül az ige előtt is megjelenhet, amint azt a (7c) példában láthatjuk, ahol alanyi kérdőszó áll ebben a pozícióban. Nikolaeva (2014) szerint az in situ és ex situ pozíciók szabad alternációt mutatnak, vagyis a mondat jelentése szempontjából nincs érdemi különbség aszerint, hogy milyen mondatbeli helyen találunk kérdőszós kifejezést.

A topik(ok)at tartalmazó kérdésekéhez hasonlóan a fókuszt tartalmazó kérdőmondatok szórendje is módosul. A fókusz esetében azonban úgy tűnik, hogy a nyelvben kötelező érvényű szórendi korlátozásról van szó. Amint a mondat egy összetevője fókuszba kerül, bizonyos szórendi mintázatok már nem lesznek jól formáltak. A rosszul formált, agrammatikus mondatokat mutatom be a (11a–c) példákban:

Ez a szabály azonban csak azt határozza meg, hogy a kérdőszós kifejezés szerkezeti pozíciója magasabban legyen az operátorénál; azt viszont nem tudjuk ebből a mintázatból megállapítani, hogy pontosan milyen magasan van a mondatban ez a pozíció. Az alábbi példában azt látjuk, hogy ilyen esetekben a kérdőszó nem feltétlenül áll a mondat legelején, megelőzheti azt más – feltehetően topik szerepű – összetevő is:

Ezek után rátérhetünk a további vizsgált nyelvek (erdei enyec, nganaszan és dolgán) kiegészítendő kérdéseiben megfigyelhető szórendi minták tárgyalására. Elöljáróban megjegyzem, hogy ezekben a nyelvekben mindeddig nem készült szisztematikus és átfogó elemzés a kiegészítendő kérdések szerkezeti sajátosságairól. A nyelvtanok ugyanakkor a tundrai nyenyec kapcsán korábban bemutatott jelenségekhez hasonló szórendi mintázatokat írnak le.

Siegl (2013, 355–360) megállapítja, hogy az erdei enyecben a kérdőszós kifejezések jellemzően in situ pozícióban állnak, de előfordulhatnak mondatkezdő helyzetben is. Ez utóbbit azzal indokolja, hogy az alanyi névmás gyakran elmarad, így a tárgyi vagy határozói szerepű kérdőszós kifejezés a mondat élére kerülhet anélkül, hogy bármilyen más összetevő megelőzné. E megfigyelések alapján az erdei enyecben a kérdőszós kifejezések kizárólag az alapszórendbe illeszkedve, in situ helyzetben fordulnak elő (Siegl 2013, 355). Wagner-Nagy (2018, 382–385) szerint a nganaszanban a kérdőszós kifejezések megjelenhetnek a mondat elején, de ez nem kötelező, így in situ pozícióban is előfordulhatnak. Emellett olyan szórendi megoldást is dokumentál, amelyben a kérdőszó a mondat középső tartományába kerül, mivel megelőzi egy topik szerepű összetevő (Wagner-Nagy 2018, 384). Däbritz (2022, 387–388) a dolgán nyelvben többféle kérdőszópozíciót különít el: kérdőszós kifejezések megjelenhetnek in situ, a főigét közvetlenül megelőző pozícióban, és mondatkezdő helyzetben. Amikor a kérdőszós kifejezés közvetlenül a főige előtt áll, akkor Däbritz (2022, 387) szerint a fókusz értelmezési tartományában van, mivel feltételezése szerint a dolgán nyelvben a leghangsúlyosabb fókuszpozíció éppen a közvetlenül ige előtti pozíció (Däbritz 2022, 436). Ugyanakkor nem tér ki arra, hogy milyen feltételek fennállása esetén szükséges a kérdőszónak elfoglalnia ezt a pozíciót, illetve mikor nem kötelező ez a szórendi megoldás.

Noha az említett leírások értékes alapot szolgáltatnak, a kérdőszók mondatbeli elhelyezkedésének értelmezése tekintetében további árnyalásra szorulnak. A tundrai nyenyec szórendi sajátosságainak részletesebb ismeretében, valamint az INEL korpuszok célzott adatvizsgálata alapján a fenti mintázatokat más megvilágításba helyezném. Az alábbiakban ezért a nyelvtani leírásokat és korpusz-adatokat egymással összevetve, saját elemzési szempontjaim szerint értelmezem.

Először is, a tundrai nyenyechez hasonlóan az erdei enyec, a nganaszan és a dolgán nyelvben is állhat a kérdőszós kifejezés in situ a mondatban, azaz az aktuális szintaktikai szerepének megfelelő pozícióban (Siegl 2013, 355–360; Wagner-Nagy 2018, 382–385; Däbritz 2022, 387). Ezt a szórendi mintát a (19a–c) példák szemléltetik.

Továbbá, a tundrai nyenyechez hasonlóan, a további három itt tárgyalt nyelv is csupán előnyben részesíti ezt a fentebb bemutatott sorrendet, de nem teszi kötelezővé a kérdések szerkesztése során. Következésképpen találunk olyan példát, amelyben a topik szerepű összetevő követi, nem pedig megelőzi a kérdőszós kifejezést. Ezt az elrendezést ábrázolja a (23) példában bemutatott erdei enyec mondat, amelyben az egyezést kiváltó és ezért topik szerepű tárgy a kérdőszót követő pozícióban áll.

Azt, hogy ezek a nyelvek bizonyos esetekben megengedik azt, hogy a kérdőszós kifejezés elhagyja az eredeti szerkezeti helyét, egy olyan további szórendi minta is alátámasztja, amely a tundrai nyenyecben nem figyelhető meg. Bár a nyelvtanok ezt nem említik, mindhárom vizsgált nyelv korpuszában találtam olyan szerkesztésű kiegészítendő kérdő mondatot, amelyben a kérdőszó közvetlenül az ige előtt áll, a mondat többi összetevője pedig az ige mögé kerül. Ezt a (30) példában illusztrálom.