Pléh Csaba, Lukács Ágnes (szerk.)

Pszicholingvisztika


Nyelvközi különbségek a szerepek hozzárendelésének jelzőmozzanataiban

A nyelvek, vagy inkább a nyelvtípusok között jelentős eltéréseket találunk abban, hogy a beszélők milyen mértékben építenek a tematikus szerepeket meghatározó egyes jelzésekre. Bates és MacWhinney (1989) számos nyelvet érintő vizsgálatában az egyes tényezők szerepét térképezte fel az ágensszerep kiosztásában. A szerzők versengési modelljében a mondatbeli főnévi csoportok jelzőmozzanatai versengenek a különböző szerepekért. A versengés során a legmegbízhatóbb jelzéseké a vezető szerep, vagyis a beszélők általában azt az információt használják az esemény szereplőinek azonosításában, amelyik a legmegbízhatóbb és legkönnyebben hozzáférhető a nyelvtani információ kódolásában. A jelzések súlyai összeadódnak. Az egyes nyelvek különböző mennyiségű jelzést használnak, és abban is eltérnek, hogy az egyes jelzőmozzanatoknak milyen relatív jelentőségük van a megértés során. A kötött szórendű konfigurációs nyelvekben, amilyen például az angol is, a szórend nagyon megbízható jelzés: általában az első főnév a cselekvő. Az erősebben ragozó és nem konfigurációs nyelvekben, amilyen például a magyar is, a szórend kevésbé fontos, és a szóvégeken lévő esetragokra való odafigyelés többet segít. A franciában az egyeztetés volt a legmeghatározóbb, és az élőség is fontos volt a legtöbb nyelvben. A 11.7. táblázat az egyes tényezők fontosságát mutatja egymáshoz képest néhány nyelvben, többek között – Pléh és MacWhinney (1985) vizsgálata alapján – a magyarban is. Ebből a táblázatból az is látható, hogy a fejlődés során jelentős változások mehetnek végbe egy nyelven belül is a jelzések súlyozásában. Fontos felhívni a figyelmet arra, hogy mivel a legtöbb gyermekadat 3 évnél idősebb gyerekektől származik, már az itt megjelenő gyermekkori jelzőmozzanat-sorrendek is eltérhetnek a legkorábbi mintázattól, ami valószínűleg egységesebb képet mutat az élőség és a szórend univerzális dominanciájával. Pléh és MacWhinney (1985; részletesebben l. az 5. fejezetben) mondatlejátszásos vizsgálatban a ragok jelenlétét, a szórendet és a szereplők élőségét variálva megmutatták, hogy a magyarban a fejlődés során egyre kevésbé meghatározó az élőség a szerepek kiosztásában, és egyre jelentősebb a ragok hozzájárulása.

Pszicholingvisztika

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2015

ISBN: 978 963 059 499 8

Az pszicholingvisztika a nyelv használatának, megértésének és elsajátításának mentális folyamatait, a használók értelmi, érzelmi és társas működéseit érintő mechanizmusait vizsgálja. Interdiszciplináris terület, amelynek gyökerei a nyelvészetben és a pszichológiában lelhetők fel. Fél évszázada létezik komolyabb formában, vagyis viszonylag fiatal, ám az elmúlt évtizedekben - az ihletését adó területek, vagyis a nyelvészet, a pszichológia és az idegtudomány elméleti és technikai változásainak, továbbá a nyelv használatát és vizsgálatának lehetőségeit is érintő, gyorsan változó műszaki-informatikai környezetnek köszönhetően - sokrétűen fejlődött.

A Magyar pszicholingvisztikai kézikönyv hiányt pótol a hazai felsőoktatásban, az első próbálkozás arra, hogy teljesen megfeleljen a nyelvre érvényesített interdiszciplináris szemléletnek. Egyszerre jellemző rá a bölcsészeti, a társadalomtudományi és a természettudományos szemlélet alkalmazása, módszerei közé tartozik a megfigyelés, a kísérletezés, és időnként a tömeges adatok elemzése egyaránt.

Könyvünk oktatási anyagként szolgál a felsőbb éves pszichológus, nyelvész, gyógypedagógus, medikus diákok számára, ugyanakkor legalább egy évtizedig érvényes összefoglaló és kiindulási irodalom lehet a kutatóknak is. Őszintén reméljük, hogy a kézikönyv alapvető tananyag lesz nyelvészeti és pszichológiai mesterképzésekben, doktori programokban.

Hivatkozás: https://mersz.hu/pleh-lukacs-pszicholingvisztika//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave