Szántó Zsuzsa, Susánszky Éva (szerk.)

Orvosi szociológia

7.5.2. A megelőzés és a kezelés lehetőségei

Az orvosok testi és lelki egészségét fenyegető betegségek gyakran megelőzhetőek lennének. Bár a preventív szemlélet a modern orvoslásban egyre nagyobb teret nyer, sajnos az orvosok saját esetükben kevésbé élnek a prevenció lehetőségeivel. Magyarországon 1997 óta jogszabály rendelkezik arról, hogy az orvosoknak évente munkaalkalmassági vizsgálaton kell részt venniük. Ennek betartását az ÁNTSZ-nek (Állami Népegészségügyi Tisztiorvosi Szolgálat) kellene ellenőriznie, amely szükség esetén fel is függeszthetné az orvos működési engedélyét – erre az elmúlt években egyetlen alkalommal sem került sor. Egy hazai tanulmány szerint sok orvos egyáltalán nem tud arról, hogy évente alkalmassági vizsgálaton kellene részt vennie. Külföldi vizsgálatok szerint az orvosok egyharmadának nincs háziorvosa sem. Mi történik akkor, ha egy orvos megbetegszik? Sajnos az esetek jelentős részében az orvosok igyekeznek tovább dolgozni, titkolni állapotukat, s önmagukat kezelik. Ennek hátterében számos tényező áll. Ezek közül korábban említettük már azokat a hibás nézeteket, elvárásokat, melyek szerint egy orvosnak tudnia kell, hogy hogyan kerülje el a betegségeket, számára tehát a megbetegedés kudarc; és említettük az orvosok munka iránti fokozott elkötelezettségét is. Igen jelentős szempont ezek mellett a stigmatizáltság érzése, ami főleg – de nem kizárólag – a pszichés zavarokkal kapcsolatban jelentkezik, s ezzel összefüggésben a félelem a presztízs, a tekintély, vagy akár a munkahely elvesztésétől. Nehézséget jelent az orvosi szerep átmeneti feladása, a betegszerep felvállalása is. Tovább nehezíthetik ezt az egészségügyi ellátással kapcsolatos negatív attitűdök (és tapasztalatok) is – sok orvos úgy érzi például, hogy nem megfelelőek a bizalmas kezelés lehetőségei.

Amikor egy orvos mégis orvos-kollégájához fordul, akkor újabb nehézségek jelentkezhetnek. A legtöbb orvos olyan kiemelt betegként kezeli kollégáját, akivel kapcsolatban elnézőbb, a szokásosnál és az elvárhatónál több engedményt ad, kevésbé agresszív gyógymódot választ – mindezek azonban rontják a gyógyulás esélyeit.

A betegség eltitkolása vagy nem megfelelő kezelése a tünetek súlyosbodásához vezet. A betegen is dolgozó orvos egyre több családi és munkahelyi konfliktust élhet át, s kezeletlen, vagy nem megfelelően kezelt betegsége emellett rossz hatással van a betegek ellátásának színvonalára is.

Az orvosok betegségeinek egyéni és közösségi veszélyeit felismerve számos országban már évtizedek óta fokozott figyelmet kap az orvosok egészségmegőrzésének és kezelési lehetőségeinek témaköre. Az USA-ban pl. az Állami Orvosi Társaságok Szövetsége (FSMB) már 1958-ban megállapította, hogy az alkoholizmus és a drogfüggőség jelentős probléma az orvosok körében, s javaslatot tett egy modell-programra. Az Amerikai Orvosi Társaság (AMA) 1974-ben kiadott egy kutatási jelentést „A beteg orvos” címmel, majd a következő években több konferenciát is szervezett az orvosok egészségi állapotáról. Később szerte az USA-ban számos egészség-megőrzési és gyógyítási program indult. A programok fejlesztése és koordinálása érdekében az Amerikai Orvosi Társaság 1990-ben megalapította a „Federation of State Physician Health Programs” nevű szervezetet. Ma már az USA valamennyi államában van kidolgozott program az orvosok egészségvédelmére, amelyek több szinten is segítséget nyújtanak az orvosoknak.

A problémák megelőzése ugyanazokon a szinteken lehetséges, amelyeken azok keletkeznek, vagyis egyéni, szakmai, munkahelyi, társadalmi és egészségpolitikai szinten.

Egyéni szinten fontos, hogy a munka melletti elkötelezettség hasonló mértékű pihenés iránti elkötelezettséggel is társuljon. A napi pihenés és a nyaralás mellett fontos kikapcsolódási lehetőség a hobbi gyakorlása is. A sportolás nem csak a testi, hanem a lelki egészség megőrzésében is segít. Kiemelkedően fontosak az emberi kapcsolatok. A meghitt párkapcsolat, valamint a támogató baráti és közösségi kapcsolatok egészségvédő hatását ma már számos vizsgálat igazolta. Hasonló támaszt nyújthatnak a stabil hit- és értékrendszerek, s a vallások egyes gyakorlatai (pl. az ima, a meditáció). Az egészség megőrzésében segíthetnek a (könnyen elsajátítható) relaxációs módszerek is. Fontosak emellett az üzemorvosi vizsgálatokon és a szűrővizsgálatokon való rendszeres részvételek, amelyek kezdeti, könnyebben kezelhető szakaszban teszik felismerhetővé a problémákat.

„Egy kis faluból származom, ezért úgy indultam neki az orvosinak, hogy csak azért is megmutatom a világnak, hogy mire vagyok képes. Harmadév körül már sejtettem, de biztosan csak az ötödév körül tudtam, hogy pszichiáter szeretnék lenni. Egy dunántúli nagyvárosba mentem, az állásom mellé saját garzonlakást kaptam, bár a fizetésem máshol magasabb lett volna. Friss diplomával a kezemben az első munkanapokban elég megrázó élményekben volt részem. Rá kellett jönnöm, hogy hiába vagyok okos elméletből, ez a gyakorlatban semmit nem jelent. A gyakorlat teljesen más, mint az elmélet. A legalapvetőbb dolgokat sem tudtam, hogy egy betegnek nem 3 darab, hanem 10 darab gyógyszert kell beadni, holott az egyetemen azt tanultuk, hogy ez már halálos adag. Le kellett ereszkednem úgymond az ápolónőkhöz, sokszor kellett tanácsot kérnem tőlük. Ez engem alapvetően nem bántott, de az, hogy egy ápolónő ugyanannyit keresett, mit én, az már igen. Az ügyeletek bizonytalansága, az egyedüllét, az, hogy csak magamra számíthatok, nagyon nagy terhet jelentett.

Jelenleg huszonhat éve dolgozom orvosként. Négy éve úgy éreztem, belefáradtam, levegőre van szükségem, nem bírom tovább. Ekkor nyílt lehetőségem arra, hogy az egyik kolléganőmmel megvásároljunk egy belvárosi ingatlant. Rendelőt hoztunk létre. Ettől kezdve azzal foglalkoztam, foglalkozom, amivel csak akarok. Annyit dolgozom, amennyit akarok. Egy héten általában négy napot dolgozom: két nap délelőttönként, két nap délután. Jól jönnek a mindig szabad péntekek: ekkor regenerálódom a legjobban, egyedül vagyok otthon, zenét hallgatok, mosok, főzök, takarítok, kiürítem az agyamat.

Ritkán vannak sürgős esetek is, de szerencsére nem ez a jellemző. Én döntöm el, hogy mivel foglalkozom – azzal, amihez a legjobban értek. Sikerült megőriznem szakmai kapcsolataimat. Ami az egyik legnagyszerűbb a jelenlegi munkavégzésemben, az a szabadság. Annyi van, amennyire éppen szükségem van. Általában öt hét nyáron, egy hét karácsonykor és egy hét tavasszal. Szerintem minden orvosnak ennyire lenne szüksége. Sok olyan kollégám van, aki egyáltalán nem tudja kivenni az esedékes szabadságot.” (50 éves pszichiáter)

Szakmai szinten fontos segítséget jelenthet azoknak a kommunikációs készségeknek az elsajátítása, amelyek megkönnyítik a nehéz helyzetek kezelését. A sürgősségi helyzetek kezelésére érdemes előre átgondolt (a helyzethez alakítható) sémákat használni. A szakmai stresszforrások kezelése azonban a legtöbb esetben elképzelhetetlen a munkahely segítsége nélkül.
A munkahely szerepe az egészségmegőrzésben meghatározó jelentőségű. A munka, a hivatás fontosságának tudatosításával, az autonómia kialakításával, a szakmai fejlődés lehetőségének megadásával a munkahely támogató funkciója mintegy védő faktorként is működhet. Különös jelentőségűek az eset-, illetve stábmegbeszélések, melyek szakmai szerepükön túlmenően lehetőséget adhatnak a kapcsolati problémák megbeszélésére is. A közösség támogató erejét még hatékonyabban nyújtják a (Bálint Mihályról elnevezett) Bálint-csoportok, melyek a segítők olyan rendszeres találkozásai, ahol a beszélgetés középpontjában kifejezetten a betegekkel vagy a munkatársakkal kapcsolatos érzelmi problémák állnak. A szakmai továbbképzések az új ismeretek gyakorlatba való átültetésével ismét új kihívásokkal gazdagíthatják a napi rutint. Intézményes segítség lehet továbbá a hasonló profilú munkák közti rendszeres – de nem gyakori – munkakörcsere is. Ideális, ám a magyar segítő foglalkozásúak számára még távolinak tűnő alternatíva az a (Nyugat-Európa számos országában bevezetett) gyakorlat, mely szerint a humán területen dolgozó szakemberek hétévente egy szabad, ám fizetéssel járó évet kapnak. Ez az időszak a teljes fizikai, mentális, emocionális regenerálódásra, feltöltődésre szolgálhat.
Társadalmi szinten az orvosok és a szakmai szervezetek ismeretterjesztő tevékenysége korrigálhatja az irreális elvárásokat. A szakmai szervezetek fontos feladata kell, hogy legyen az orvosokkal kapcsolatos valós kép megjelenítése a médiában.
Egészségpolitikai szinten az orvosi szakmai szervezetek érdekvédő szerepének érvényesítése hozhat kézzelfogható eredményeket. Különösen fontos lenne a problémákra való utólagos reagálás helyett/mellett a szakmai szervezetek proaktív fellépése, vagyis az általuk felismert problémák megoldási javaslatainak megfogalmazása, majd lobbi tevékenységük a javaslatok megvalósítása érdekében. Kiemelten fontos feladata kellene, hogy legyen a hazai szakmai szervezeteknek is az orvosok egészségvédelme, prevenciós programok bevezetése, s a beteggé váló orvosokról való gondoskodás megszervezése. Ez utóbbi téren számos külföldi példa tapasztalatai állnak rendelkezésünkre. Több országban is telefonos szolgálatot létesítettek, melyen keresztül a hívó információt kaphat azokról az orvosokról, akik vállalják beteg kollégáik kezelését. Az információn kívül pszichés támaszt is nyújtanak a kifejezetten orvosok számára kialakított SOS telefonsegély szolgálatok.
Számos program létezik a pszichés problémák kezelésére. Példaként a Spanyolországban megszervezett PAIMM (Programa d’Atenció Integral al Metge Malalt) nevű programot említjük. A bejelentkezés erre a célra kialakított külön telefonszolgálaton keresztül történik. Az álnéven is igénybe vehető program keretében az orvosok ingyenes egészségügyi, szociális és jogi támogatásban részesülhetnek.
Az orvosokat segítő szervezeteknek szinte minden esetben van saját honlapjuk, melyen keresztül a segítséget keresők információkat, tanácsokat, publikációkat találhatnak. Egyes országokban külön szervezetek alakulnak a beteg orvosok anyagi támogatására.

A kézzelfogható segítségen túl a legfontosabb, amit ezek a szervezetek nyújthatnak – nem csupán a beteg orvosoknak, hanem az egészségeseknek is – az a szemlélet, hogy az egészség érték, az orvosok egészségének védelme pedig kiemelten fontos egyéni, szakmai és társadalmi feladat.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 698 6

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

A könyv második, átdolgozott kiadása számos olyan változtatást tartalmaz, amelyek az elmúlt évek tanítási tapasztalatai, valamint országunk Európai Unióhoz való csatlakozása miatt váltak szükségessé. Így az alapképzésen túli szakembereknek is javasolható, akik a mindennapos orvoslás feladatai túl a munkájukhoz kapcsolódó új szociológiai fogalmakkal és azok jelen világ magyarázataival naprakészen is tisztában akarnak lenni, és az új szociológiai kihívásoknak a mindennapjaikban megfeleljenek.

Hivatkozás: https://mersz.hu/szanto-susanszky-orvosi-szociologia//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero