Az önsegítő csoportokat rendszerint azonos élethelyzetben lévő emberek hozzák létre, hogy segítsék egymást a közös célok elérése érdekében. Az önsegítők azt a fajta nehezen megszerzett, intenzív személyes tudást kínálják, ami kizárólag a problémával való együttélésből születhet. Emiatt sokszor szélesebb ismeretekkel rendelkeznek, mint a hivatásos segítők vagy gyógyítók. Az egészségügyi intézményekben a betegek gyakran válnak kiszolgáltatottá, ezzel szemben az önsegítő csoportok arra törekszenek, hogy növeljék a csoportba tartozók önbizalmát, erősítsék abbéli hitüket, hogy saját erejükre is támaszkodhatnak és csökkentik a betegséggel járó megbélyegzettség érzését. A hasonló betegségben szenvedő vagy problémákkal küzdő emberek tanácsot, támogatást kapnak a csoportban, és ők maguk is támasszá válnak mások számára. Tevékenységük nemcsak az adott betegség kezelésével, gondozásával kapcsolatos, de a szórakozás, a társas élet szervezésére is kiterjedhet. Tagjai rendszeres kapcsolatban állnak egymással, nyomon követik a legújabb terápiás lehetőségeket, pénzgyűjtési akciókat szerveznek, hogy a rászorultak számára biztosítani lehessen például egy-egy műtéti eljárás vagy protézis költségeit. Ismerik a rájuk vonatkozó egészség- és szociálpolitikai intézkedéseket, szabályokat és törvényeket, érdekképviseletük arra törekszik, hogy a betegségükből eredő társadalmi hátrányaikat enyhítse és segítse visszailleszkedésüket a társadalomba. Az önsegítő csoportok olyan szükségleteket elégítenek ki, amelyeket az egészségügyi szolgáltatások nem tudnak ellátni vagy vállalni, de egyúttal kapcsolódási pontot is jelenthetnek a segítségre szorulók és a hivatalos egészségügyi ellátórendszer között.