Az alternatív gyógymódokkal kapcsolatban gyakran felmerül az a kérdés, hogy kik és miért fordulnak ezekhez a gyógymódokhoz, mivel magyarázható növekvő népszerűségük a társadalomban. Az iskolázatlan, könnyen félrevezethető, minden divatot készségesen követő emberek közül kerülnek-e ki az alternatív gyógyítók páciensei vagy pedig arról van szó, hogy az emberek egyszerű, természetes, emberközpontú gyógyításra vágynak, és a hivatalos orvoslás működési zavarai – pl. a gyógyítás dehumanizálódása, a romló tárgyi feltételek, a gyógymódok, gyógyszerek káros mellékhatásai – játszanak szerepet abban, hogy az emberek a közvetlenebb, személyesebb, egyszerűbb alternatív gyógymódokat részesítik előnyben.

Az alternatív gyógyítóhoz forduló, illetve az alternatív terápiát alkalmazó betegek számáról, társadalmi jellegzetességeiről viszonylag kevés adattal rendelkezünk. Megnehezíti a tájékozódást, hogy az alternatív gyógymódok jelentős része öngyógyításként alkalmazható, tanfolyamokon, könyvekből is elsajátítható.

Általánosan elmondható, hogy az alternatív gyógyítók betegei demográfiai szempontból nem különböznek lényegesen a hivatalos gyógyászat betegeitől. A nők ugyan nagyobb arányban fordulnak alternatív gyógyítóhoz és gyógymódhoz, mint a férfiak (az arány kb. 2/3–1/3), de tudjuk, hogy a nők orvoshoz is sűrűbben járnak. A magasabb végzettségűek, magasabb jövedelműek, az értelmiségi foglalkozásúak és a diákok szintén nagyobb arányban keresik fel az alternatív gyógyítókat, mint a társadalom egyéb csoportjai, de az előbbihez hasonlóan ők is nagyobb arányban veszik igénybe a hivatalos orvosi ellátást is, mint más társadalmi csoportok tagjai. Ahol az alternatív eljárások külön anyagi terhet jelentenek, ott az alacsony jövedelműek, ezen belül pl. a nyugdíjasok aránya lényegesen alacsonyabb az alternatív gyógyítók betegei között, mint a hivatalos orvoslásban. A hivatalos orvosláshoz képest az alternatív gyógyítók betegei között valamivel többen vannak a krónikus (főként mozgásszervi és idegrendszeri betegségekben szenvedő) és terminális betegek. Ennél nagyobb különbséget jelent az, hogy az alternatív gyógyítók betegeinek átlagosan több egészségi problémájuk van, hoszszabb ideje szenvednek az adott betegségtől vagy panasztól, hosszabb kezeléstörténetről számolnak be, és több orvos kezelte őket. Egészségi állapotukat rosszabbnak ítélik meg, mint a csak a hivatalos egészségügyi ellátásban megjelenő betegek.

Az alternatív medicina nem helyettesíti, hanem kiegészíti a hagyományos orvosi ellátást. Magyarországon az emberek egyszerre veszik igénybe a hivatalos egészségügyi szolgáltatásokat és alternatív gyógyítási formákat. Számos jel utal arra, hogy nemcsak a betegek, hanem az orvosok körében is nő az érdeklődés az alternatív gyógymódok iránt. Egyre több orvos sajátít el és alkalmaz hivatalos praxisán belül egyes alternatív gyógymódokat. Ez a szemléletváltozás különösen az alapellátásban tevékenykedő orvosokra és a krónikus betegekkel, főleg mozgásszervi betegségekkel foglalkozó szakorvosokra jellemző (Szántó,1995).