Az általános kórház szociológiai vizsgálatában kitüntetett figyelmet kap az a kérdés, hogy a kórház, mint szervezet, milyen eltérő sajátosságokkal rendelkezik más társadalmi szervezetekhez képest. Az ipari és katonai szervezetekhez képest a kórházi szervezet inkább horizontálisan szervezett, mint vertikálisan. A kórház szervezeti képe szemléletesen tehát inkább „fésűre” emlékeztet, mint „fára” (Mauksch, 1965). A tekintélyelv érvényesülése a kórház egészének vonatkozásában a kórházigazgatóktól az osztályvezető főorvosokig terjed. A kórházi osztályok, mint önálló egységek hierarchikus struktúrákat alakítanak ki, de ezek zárt, önszerveződő képződmények, amik laza szálakkal, valóban a fésű fogaihoz hasonlóan, mellérendelten kapcsolódnak egymáshoz. Más – például gazdasági – szervezetekben, a tekintélyelvi hálózat a menedzserektől kezdődően a részlegvezetőkön át a munkásokig húzódik. Ennek különösen a hierarchia alacsonyabb szintjein elhelyezkedők jobb érdekérvényesítésének szempontjából van jelentősége. A kórházi szervezetben az osztályhierarchia alsó szintjén elhelyezkedő nővéreknek például – a főorvosi hatalom szinte korlátlan volta miatt – kevés lehetőségük van arra, hogy érdekeiket a kórház magasabb hierarchikus szintjein közvetlenül érvényesítsék.