MeRSZ online
okoskönyvtár
Több száz tankönyv egy helyen.
Online. Bárhol. Bármikor.
Orvosi szociológia
9.7.2. Elszemélytelenedés (deperszonalizáció)
A nagy szervezeteknek, illetve az ezekben a szervezetekben való huzamosabb tartózkodásnak az egyik jellegzetes rizikó-tényezője az elszemélytelenedés. Legszélsőségesebb példája a koncentrációs táborokba zárt foglyok személyiségvesztése, amit sokféle eszközzel értek el fogva tartóik. Ezek közül az egyik legbrutálisabb a név helyett számmal való megjelölés volt. A kórházban bekövetkező elszemélytelenedés, bár enyhébb formában, de éppen a név, a „személyesség” elvesztésében hasonlít leginkább a fent leírt állapotra. Állandó tréfák tárgya volt a betegeknek „Egyeske”, „Ketteske” elnevezéssel való megszólítása. Napjainkra ez a megszólítási mód eltűnőben van a magyar kórházakból, de a betegeknek most sincs neve, különösen, hogy az új egészségügyi törvény – adatvédelmi okokból egyébként igen helyesen – leparancsolta a lázlapokat az ágyak végéből.
A kórházban az elszemélytelenedés, mint az identitás elvesztése jelenik meg. Ez különösen akkor „fájdalmas” a beteg számára, ha a külvilágban magas presztízsű foglalkozást tölt be, s ezt a pozíciót – amely identitásának, önazonosságának meghatározó, stabil része – a kórházban nem érvényesítheti. De nemcsak ilyen esetben, hanem valamennyi kórházi beteg számára bántó a „csak egy eset vagyok a sok közül” tudomásul vétele. Az elszemélytelenedésre ható másik törvényszerűség a hétköznapi normák erejének a kórházi helyzetben való meggyengülése, illetve ezek szabályozó erejének megszűnése. A beteg vagy magától elszakad, vagy kénytelen elszakadni ezektől a normáktól. A kinti világ törvényeinek érvényesülése helyett itt sajátos belső normák szabályozzák az életet, és az ezeknek való megfelelés sokszor nehézséget okoz a betegek számára. Az egyik ilyen jellegzetes követelmény a hálóruha, pizsama kötelező viselése és az állandóan ágyban tartózkodás követelménye, vagy indokolt kényszere. Deperszonalizáció forrása lehet a betegek számára a folytonos várakozás miatt az időben való „elveszés” jelensége is.
A kórházi személyzet oldaláról azonban ez az elszemélytelenedés nem csak negatívumként jelenik meg. „Pozitívuma”, illetve nyeresége a személyzet számára az, hogy megvédi őket attól, hogy túlságosan közel kerüljenek betegeikhez, és az újra meg újra elválás, búcsúzás tényétől szenvedjenek.
Tartalomjegyzék
- Orvosi szociológia
- Impresszum
- Előszó
- Bevezetés
- 1. Betegség, gyógyítás, társadalom
- 2. Az egészségi állapot mérése. Mortalitás és morbiditás Magyarországon
- 3. A halandóság és az egészségi állapot vertikális és horizontális társadalmi egyenlőtlenségei
- 4. A deviáns viselkedés
- 5. A betegviselkedés
- 6. Az orvosi hivatás
- 6.1. Társadalmi rend, presztízs, klasszikus hivatásrendek
- 6.2. Modern hivatás, modern hivatásrend
- 6.3. A pályaszocializáció
- 6.4. Az orvosi hivatás szekularizációja
- 6.5. Az orvosok státusza a mai Magyarországon
- 6.6. Összefoglaló megjegyzések: egyes társadalmi folyamatok hatása az orvosképzésre
- Felhasznált irodalom
- 7. Az orvosok testi és lelki egészségi állapota
- 8. Az orvos-beteg kapcsolat szociológiai megközelítése
- 9. Az öngyógyítástól a kórházig
- 10. Hozzáférés, költségek, minőség az egészségügyben
- 11. Az egészségügyi rendszer jellegzetességei
- 11.1. Az egészség meghatározói – az egészség társadalmi beágyazottsága
- 11.2. Az egészségügyi rendszerek kérdései
- 11.3. Az egészségügyi rendszerek
- 11.4. A korszerű egészségügyi rendszerek alapelvei
- 11.5. A magyar egészségügyi rendszer leírása
- Felhasznált irodalom
- 12. Az orális egészség szociológiai megközelítése
- 12.1. Bevezetés
- 12.2. Az orális megbetegedés történelmi változásai
- 12.3. A társadalmi környezet szerepe az orális egészségben
- 12.4. Orális betegviselkedés
- 12.5. Orális egészségviselkedés
- 12.6. Társadalmi egyenlőtlenségek
- 12.7. Az orvos-beteg kapcsolat a fogászatban
- 12.8. A fogorvosi hivatás
- 12.9. Az orális egészség intézményrendszere
- Felhasznált irodalom
- 12.1. Bevezetés
- Névmutató
Kiadó: Semmelweis Kiadó
Online megjelenés éve: 2026
ISBN: 978 963 331 698 6
A könyv második, átdolgozott kiadása számos olyan változtatást tartalmaz, amelyek az elmúlt évek tanítási tapasztalatai, valamint országunk Európai Unióhoz való csatlakozása miatt váltak szükségessé. Így az alapképzésen túli szakembereknek is javasolható, akik a mindennapos orvoslás feladatai túl a munkájukhoz kapcsolódó új szociológiai fogalmakkal és azok jelen világ magyarázataival naprakészen is tisztában akarnak lenni, és az új szociológiai kihívásoknak a mindennapjaikban megfeleljenek.
Hivatkozás: https://mersz.hu/szanto-susanszky-orvosi-szociologia//
BibTeXEndNoteMendeleyZotero
gomb segítségével választhatsz, hogy fejezetről fejezetre lapozva vagy inkább folyamatosan görgetve olvasnád-e a könyvet.
