Szántó Zsuzsa, Susánszky Éva (szerk.)

Orvosi szociológia


10. Hozzáférés, költségek, minőség az egészségügyben

Lőke János
 
Az emberek nagy többségének – szerencsére – ritkán jut eszébe saját veséje. Nagyszerűen megszerkesztett, óriási munkabírású szervről van szó – ráadásul kettőt is kaptunk belőle; ha az egyikkel gond van, a másik azért még elvégez minden szükséges munkát. Természetesen egyetlen vesének a gyulladása vagy a benne keletkezett kő és egyéb problémák is jelenthetnek komoly betegséget. Az ezzel járó gondok azonban többnyire átmenetiek, ha mégoly súlyosak is. A gyulladás jó esetben megszüntethető, a követ ki lehet venni, stb.
Nehéz sorsra jut azonban az, akinek mind a két veséje, méghozzá véglegesen mondja föl a szolgálatot. Ezt az állapotot krónikus veseelégtelenségnek nevezzük. A vesék nem képesek sem a méregtelenítésben, sem egyéb funkcióikban – pl. a vérképzésben – korábban betöltött szerepüket ellátni. Kezelés nélkül ez az állapot néhány napon belül halálhoz vezet. Szerencsére azonban létezik kezelés, melynek segítségével még évekig élhetnek e betegek.
A kezelésre jelenleg két lehetőség kínálkozik. Az egyik a művese-kezelés. Itt a beteg szervezetéből egy készülék segítségével távolítják el a fölszaporodó káros anyagokat. E módszernek két fő formája van. Az egyiknél a beteg maga képes elvégezni a folyamatot, saját otthonában. Ezt viszont naponta többször – kb. négy-ötóránként – meg kell ismételnie. A másiknál a betegnek be kell mennie egy speciális osztályra, ahol elvégzik a kezelést. Ezt általában hetente háromszor szükséges megtenni.
A művese-kezelés mellett a másik lehetőség a veseátültetés.
Magyarországon ma mintegy 3500–4000 ember él művesekezelés segítségével. Ez a hazai lakosságnak kevesebb, mint fél ezreléke. A művesekezeltek száma évente mintegy 10 százalékkal nő. A művese-kezelés összes költsége jelenleg évente kb. 10–12 milliárd forintot tesz ki. Ez a teljes hazai egészségügyi költségvetésnek több mint 1 százaléka. A kezelés a betegek 50-60 százalékánál teszi lehetővé az öt éves túlélést. A veseátültetés számos szempontból szerencsésebb eljárás, mint a művese-kezelés; az illető sokkal kevésbé lesz helyhez kötött, mint művesével; nem kell hetente többször vagy akár naponta kellemetlen, estenként fájdalmas procedúrákon átesnie, stb. A beültethető vesékre viszont várakozni kell. Hacsak valakinek egy egészséges veséjű személy – többnyire az illető rokona – nem ajánlja föl saját, orvosi szempontból is megfelelő veséjét, a beteg akár évekig várhat a műtétre. Hazánkban ma 800-1000 fő körül van azok száma, akik átültetett vesével élnek. Az átültetett veséjű betegek egy részénél a vese fölmondja a szolgálatot és a beteg újból műves kezelésére szorul. Ez a szám elérheti a művesére kerülők 10 százalékát. Az első három év kiadása egy dializált páciensnél 9 millió Ft körül van, egy transzplantált páciensnél 6 millió Ft (Járay és mtsai, 2000).
 
E rövid példa számos kérdést vet föl: Vannak-e ma Magyarországon, akiknek művese-kezelésre vagy veseátültetésre lenne szükségük, de nem jutnak hozzá? Akik elvileg hozzájutnak, mennyi időn belül juthatnak hozzá? Szokták-e ezen eljárásokat olyankor is alkalmazni, amikor utólag kiderül (esetleg akár már előre lehet tudni), hogy szükségtelen a beavatkozás? A művese melyik fajtája, ill. a művese vagy az átültetés a jobb kezelés? Létezik-e egyéb kezelés, amely még jobb lenne? Az a pénzmennyiség, melyet most e betegek kezelésére fordítanak, kevés, vagy sok? Ahhoz, hogy a növekvő igényeket ki lehessen elégíteni, mennyi többletforrás szükséges? Honnan lehet ezt előteremteni?
Bármit is kérdezünk, a válasz valahogy érinteni fogja a fejezet címében szereplő három fogalmat. E három fogalom kulcsszereplő az egészségügyben; bármit, ami egy egészségügyben létezik, valamilyen módon meg lehet fogalmazni a hozzáférés, a minőség és a költségek valamelyikével, vagy azok együttesével.
Bár első ránézésre e fogalmak egymástól jól elhatároltnak látszanak, mindegyiknek van olyan vetülete, ami érinti a másik kettőt. Emiatt egymással oly szoros kölcsönhatásban léteznek, hogy nehéz róluk külön-külön beszélni. Mégis, a tárgyalhatóság kedvéért megpróbáljuk ezt, legalább egy könyvfejezet erejéig.
E fejezet célja, hogy megmagyarázza e három fogalom tartalmát és alapvető összefüggéseit.
 

Orvosi szociológia

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 698 6

A könyv második, átdolgozott kiadása számos olyan változtatást tartalmaz, amelyek az elmúlt évek tanítási tapasztalatai, valamint országunk Európai Unióhoz való csatlakozása miatt váltak szükségessé. Így az alapképzésen túli szakembereknek is javasolható, akik a mindennapos orvoslás feladatai túl a munkájukhoz kapcsolódó új szociológiai fogalmakkal és azok jelen világ magyarázataival naprakészen is tisztában akarnak lenni, és az új szociológiai kihívásoknak a mindennapjaikban megfeleljenek.

Hivatkozás: https://mersz.hu/szanto-susanszky-orvosi-szociologia//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave