Szántó Zsuzsa, Susánszky Éva (szerk.)

Orvosi szociológia

1.3. A betegségstruktúra megváltozásának hatása az orvoslás laikus megítélésére

A laikus társadalom viszonya az egészséghez és a gyógyításhoz igen összetett. A laikusok ma ambivalens érzelmekkel viseltetnek az orvostudomány iránt: egyes teljesítményeit, pl. az olyan újabb sebészeti beavatkozásokat, mint a szervátültetés, bizalommal és tetszéssel fogadják, és nagy eredményként tekintenek rájuk, míg más ágazatok, elsősorban a gyógyszergyártás fejlődése és a gyógyszerek elterjedése, gyakrabban kapnak negatív értékelést.

A modern orvoslással szembeni laikus attitűdöket a társadalomban felgyülemlett egyre nagyobb tudásanyag, a morbiditás változó mintázata (pl. a krónikus betegek szakértővé válása saját betegségükben), és a későkapitalizmus társadalmában fogyasztóivá, partneri jellegűvé váló orvos-beteg kapcsolat befolyásolja.

A modern társadalom embere tovább él, és élete során kevesebb testi szenvedést, fájdalmat és diszkomfort-érzést kell elszenvednie, mint korábban bármikor. Az emberek a környezetükből nyert tapasztalatok alapján arra számítanak, sőt el is várják az élettől és az orvostudománytól, hogy jól érezzék magukat, ne érezzenek fájdalmat, ne korlátozzák őket betegségállapotok, a közepes életkornál jóval tovább éljenek, a nők komplikációk nélkül szüljék meg gyermekeiket, minden gyermekük élje túl a születést és nőjön fel egészségben, és ha mégis szükség van orvosokra, minden orvosi beavatkozás legyen sikeres. Az emberek többsége számára az esetek többségében ezek az elvárások teljesülnek is. Ebből következik, hogy azokban az esetekben, amelyekben az elvárások mégsem teljesülnek, csalódás és az illúzióvesztés, a bizalom megrendülése következik be (Lupton, 1994).

Az emberi életkor növekedése, és ezzel szoros kapcsolatban a betegségstruktúra megváltozása – a krónikus betegségek dominanciája az akut betegségekhez képest – azt eredményezi, hogy egyre több betegnek kell fájdalmat, betegségből eredő korlátozottságot, testi-lelki hanyatlást elszenvednie, olyan állapotokat, amelyeket az orvostudomány nem tud meggyógyítani, legfeljebb csak enyhíteni. Ennek következtében az egészség laikus fogalma összeegyeztethetővé válik a tünetek, panaszok folyamatos tapasztalatával, az „ahhoz képest” viszonylagosságának megélésével, hiszen a krónikus beteg ember is megkülönböztet egészségesebb és beteg(es)ebb időszakokat az életében. Minthogy a betegség, mint alapállapot, egyre több ember számára jelent mindennapi tapasztalatot, az egészség abszolút érvényű kritériumai, a viszonylag merev, laborértékekhez kötődő orvosi definíciók a lakosság körében nem állják meg a helyüket.

A krónikus betegség megváltoztatja az orvos-beteg kapcsolat hagyományos egyoldalú, tekintélyelvű viszonyrendszerét, amely nem felel meg a krónikus beteg optimális gondozásának.
A krónikus betegeknek az egészséghez való aktívabb viszonyulása demokratikusabb légkört fog teremteni az orvos-beteg kapcsolatban, csökkenteni fogja az orvos és a beteg közötti társadalmi távolságot, az orvos tradicionális szakértői-tekintélyelvű szerepét felváltja egy mellérendelő, partneri viszony.
A krónikus betegségek növekvő aránya tudatosítja az érintett betegekben és környezetükben az orvosi beavatkozás korlátait, és ez szintén az orvostudomány tekintélycsökkenésének irányában hat.
Az egyre magasabb technikai színvonalú, specializálódott kórházi ellátás technológiai jellege a gyógyító folyamat elidegenedését hozza magával, növelve a betegek elégedetlenségét.
Végül az egészségügy kontrollálhatatlanul növekvő költségei is hozzájárulnak az orvostudománnyal szembeni illúzióvesztéshez.

A bizalom megrendülése korántsem általános, és nem egyformán jellemző a különböző társadalmi csoportokra. Egyes vizsgálati eredmények szerint az idősebbek, az alacsonyabb iskolai végzettségűek, valamint a rosszabb egészségűek az átlagosnál jobban bíznak az orvostudomány lehetőségeiben. A nők véleménye bizonytalanabb és következetlenebb, mint a férfiaké (Calnan, Williams, 1992).

Az emberek egyrészt az orvosokkal való kapcsolat során, másrészt a médiából szereznek ismereteket a gyógyítás világáról. A tömegkommunikáció sarkalatos szerepet játszik a modern orvoslásról kialakított laikus elképzelésekben: egyszerre misztifikálja és demisztifikálja az orvostudományt. Egyidejűleg vannak jelen a médiaközlésekben a sikertörténetek, hihetetlen tudományos eredmények és a sötét botránykrónikák.

Miközben a nyugat-európai és amerikai televíziókban az esti főműsoridőben kórházsorozatok orvosai folytatnak heroikus küzdelmet a betegek életéért, korábban sosem ismert mértékben engedve bepillantást a gyógyítás fellegvárának életébe, a délelőtti és délutáni egészségügyi műsorok a nézők fogyasztói szerepére irányulnak. Arra tanítják a laikusokat, hogy az orvosok érdeke nem azonos a betegekével, de a betegek megvédhetik jogaikat, ha felkészültek és kellően informáltak. Magyarországot még kevéssé érték el ezek a műsorok, amelyekben az orvos az ellenség, és a beteg laikus segítőkre, önsegítő csoportokra, fogyasztóvédelmi szervezetekre támaszkodik vele szemben.

Szemben az orvosi modellel, amely inkább külső, személytelen (vagyis az egyén akaratától független) hatásokkal magyarázza a betegségek kialakulását, ez az új, átfogóbb fogyasztói szemlélet az egyén saját szerepét és felelősségét hangsúlyozza: az egyén ezáltal morálisan felelős lesz az egészségi állapotáért. Az önsegítő csoportok megjelenését és térhódítását, az alternatív gyógymódok térnyerését, illetve a fogyasztói egészségfilozófia megjelenését sokan értelmezik az orvoslás laikus kritikájaként (Sharma, 1996).

Az orvostudomány egészség- és betegségfelfogása tudományos és technikai, az alapja elemző, empirikus tudás. A laikus egészség- és betegségfelfogás ezzel szemben elvileg a mindennapi egészséghiedelmeket tartalmazza, szubjektív és normatív (vagyis korábbi személyes tapasztalatokhoz és egy feltételezett egészségképhez, mint normához viszonyít). Azonban a laikus gondolkodásban is egyre inkább jelen vannak olyan fogalmak és magyarázati struktúrák, amelyek az orvostudományból eredeztethetőek. A média is közrejátszik abban, hogy az egészségre, betegségre és gyógyításra vonatkozó laikus hiedelmek és a köznapi ismeretek összecsengenek az orvosi tudással.

Az emberek egészséggel, betegséggel kapcsolatos nézetei komplexek, aszerint változnak, hogy milyen összefüggésben gondolkodnak róla. Amikor a betegség erkölcsi szempontjairól, a felelősség kérdéséről, vagy a betegség környezet általi elfogadásának körülményeiről vallanak, akkor betegségmagyarázataik több, a tudományos magyarázathoz hasonló tartalmi és strukturális elemet tartalmaznak. Amikor saját betegségtapasztalataikról, közvetlen élményeikről számolnak be, akkor inkább a laikus elemek és struktúrák dominálnak (Cornwell, 1984).

Az egészségre és betegségre vonatkozóan a köztudat átalakulása elsősorban nem abban jelentkezik, hogy az orvosi fogalmak, értékelések helyet kaptak a laikus gondolkodásban, hanem sokkal inkább abban, ahogy az egészség, amely az orvostudomány számára a legfőbb elérendő cél, a közfelfogásban is fontos cél lesz. Az egészség mint alapérték azt jelenti, hogy az egészség többé nemcsak egy eszköz lesz, amelynek segítségével fontos célokat lehet elérni, hanem önmagában fontos célérték. A már korábban vázolt társadalmi folyamatok eredményeképpen a lakosság számára az egészség megszerzése és megtartása befektetéssé válik, amiért érdemes lesz áldozatokat vállalni, amelynek érdemes lesz más értékeket alárendelni. A társadalomra és az egyénre egyaránt súlyos anyagi és erkölcsi terheket ró az egészség megőrzésének feladata, és ma már a közvéleményben és a politikában is viták folynak arról, hogy hol kell meghúzni azt a határt, ameddig bizonyosan megérik az erőfeszítések.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 698 6

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

A könyv második, átdolgozott kiadása számos olyan változtatást tartalmaz, amelyek az elmúlt évek tanítási tapasztalatai, valamint országunk Európai Unióhoz való csatlakozása miatt váltak szükségessé. Így az alapképzésen túli szakembereknek is javasolható, akik a mindennapos orvoslás feladatai túl a munkájukhoz kapcsolódó új szociológiai fogalmakkal és azok jelen világ magyarázataival naprakészen is tisztában akarnak lenni, és az új szociológiai kihívásoknak a mindennapjaikban megfeleljenek.

Hivatkozás: https://mersz.hu/szanto-susanszky-orvosi-szociologia//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero