MeRSZ online
okoskönyvtár
Több száz tankönyv egy helyen.
Online. Bárhol. Bármikor.
Orvosi szociológia
11.5.1. Előzmények
A magyar egészségügy hagyományosan társadalombiztosítási elven szerveződik. 1891-ben Magyarországon, a világon második államként hoztak törvényt a kötelező társadalombiztosításról, majd a két világháború között egy német jellegű többintézményes társadalombiztosítás szervezte az ellátást1, míg a népegészségügyi funkciókat a belügyi államtitkár alá sorolt tisztiorvosi rendszer, illetve a legfontosabb alapellátást biztosító védőnői rendszer biztosította. 1948-ban ez a rendszer is az ország alaptendenciáinak megfelelően alakult: az ellátás, az ellátórendszer megszervezése felügyelete, finanszírozása a szovjet mintánk megfelelően alakult. Ennek lényeges elemei: a magánszféra szerepének marginalizálása, területi elvű hierarchikus szervezés: „körzeti” orvos, kötelező beutalási renddel, állami tulajdon és finanszírozás.
A szocialista egészségügyi rendszer alapjait az 1972. évi egészségügyi törvény és az 1975. évi társadalombiztosítási törvény határozta meg. Ezek a törvények a „teljeskörű – ingyenes – magas színvonalú” ellátást ígérték.
Az egészségügyi rendszer szervezetileg a tanácsrendszerhez kötötten működött, a tervezés és az előirányzat jellegű finanszírozás is ezen a rendszeren keresztül történt.
A közegészségügyi hatósági feladatokat a KÖJÁL (Közegészségügyi és Járványügyi Állomások) rendszere, az ÁNTSZ elődje látta el.
Az egészségügyi rendszer átalakítása, tisztítása az 1980-as évek végén kezdődött. A legjelentősebb ebből az 1990-ben, de még a rendszerváltás előtt történt úgynevezett „forráscsere”. A szocialista rendszerben a természetbeni szolgáltatásokat (gyógyítás) az állami egészségügyi rendszer a tanácsok költségvetésébe beépített előirányzatokból fedezte, a társadalombiztosítás pedig általában a pénzbeni ellátásokat – nyugdíj, táppénz és családtámogatás – fedezte. Így 1990 előtt az egészségügyi ellátás nem volt benne a társadalombiztosítás rendszerében, ugyanakkor a társadalombiztosítás fizetett nem a társadalombiztosítás kereteibe illő ellátásokat (pl. családi pótlék) is. A „forráscsere” kapcsán a társadalombiztosítás kiadásaiból kikerült a családi pótlék, és cserébe a társadalombiztosítás finanszírozásába került az egészségügyi ellátórendszer finanszírozása. Csak történeti érdekesség: a forráscsere kapcsán a csere „egy az egyben” történt, azaz a családi pótlék és az egészségügyi kiadások közel azonos értéket képviseltek, ma az arány 1:5, azaz a természetbeni ellátások értéke ma ötszöröse a családi pótléknak.
| 1 | A „német modell” lényege: az alkalmazottak kötelezően biztosítottak egy olyan szolidaritás elvű rendszerben, ahol a járulékot megosztva fizeti munkáltató és a munkavállaló. A nagyfoglalkoztatók saját biztosítót (ágazati vagy üzemi pénztárak) tartank fenn, de léteznek területi pénztárak is. |
Tartalomjegyzék
- Orvosi szociológia
- Impresszum
- Előszó
- Bevezetés
- 1. Betegség, gyógyítás, társadalom
- 2. Az egészségi állapot mérése. Mortalitás és morbiditás Magyarországon
- 3. A halandóság és az egészségi állapot vertikális és horizontális társadalmi egyenlőtlenségei
- 4. A deviáns viselkedés
- 5. A betegviselkedés
- 6. Az orvosi hivatás
- 6.1. Társadalmi rend, presztízs, klasszikus hivatásrendek
- 6.2. Modern hivatás, modern hivatásrend
- 6.3. A pályaszocializáció
- 6.4. Az orvosi hivatás szekularizációja
- 6.5. Az orvosok státusza a mai Magyarországon
- 6.6. Összefoglaló megjegyzések: egyes társadalmi folyamatok hatása az orvosképzésre
- Felhasznált irodalom
- 7. Az orvosok testi és lelki egészségi állapota
- 8. Az orvos-beteg kapcsolat szociológiai megközelítése
- 9. Az öngyógyítástól a kórházig
- 10. Hozzáférés, költségek, minőség az egészségügyben
- 11. Az egészségügyi rendszer jellegzetességei
- 11.1. Az egészség meghatározói – az egészség társadalmi beágyazottsága
- 11.2. Az egészségügyi rendszerek kérdései
- 11.3. Az egészségügyi rendszerek
- 11.4. A korszerű egészségügyi rendszerek alapelvei
- 11.5. A magyar egészségügyi rendszer leírása
- Felhasznált irodalom
- 12. Az orális egészség szociológiai megközelítése
- 12.1. Bevezetés
- 12.2. Az orális megbetegedés történelmi változásai
- 12.3. A társadalmi környezet szerepe az orális egészségben
- 12.4. Orális betegviselkedés
- 12.5. Orális egészségviselkedés
- 12.6. Társadalmi egyenlőtlenségek
- 12.7. Az orvos-beteg kapcsolat a fogászatban
- 12.8. A fogorvosi hivatás
- 12.9. Az orális egészség intézményrendszere
- Felhasznált irodalom
- 12.1. Bevezetés
- Névmutató
Kiadó: Semmelweis Kiadó
Online megjelenés éve: 2026
ISBN: 978 963 331 698 6
A könyv második, átdolgozott kiadása számos olyan változtatást tartalmaz, amelyek az elmúlt évek tanítási tapasztalatai, valamint országunk Európai Unióhoz való csatlakozása miatt váltak szükségessé. Így az alapképzésen túli szakembereknek is javasolható, akik a mindennapos orvoslás feladatai túl a munkájukhoz kapcsolódó új szociológiai fogalmakkal és azok jelen világ magyarázataival naprakészen is tisztában akarnak lenni, és az új szociológiai kihívásoknak a mindennapjaikban megfeleljenek.
Hivatkozás: https://mersz.hu/szanto-susanszky-orvosi-szociologia//
BibTeXEndNoteMendeleyZotero
gomb segítségével választhatsz, hogy fejezetről fejezetre lapozva vagy inkább folyamatosan görgetve olvasnád-e a könyvet.
