A fogászat egyik legjellegzetesebb vonása, amely megkülönbözteti az egyéb orvosi szakmáktól, hogy igen nagy szerep jut benne a megelőzésnek. A társadalom döntő többsége elviekben elismeri az évenkénti, vagy akár félévenkénti fogászati rutinellenőrzések szükségességét, szemben más egészségügyi területekkel. Az orális viselkedésre az általános egészség más területeihez képest sokkal nagyobb arányban jellemző a megelőző viselkedésmódok (pl. a fogmosás, vagy a fogmosás utáni étkezés mellőzése) elterjedtsége. Az orális prevenció nagy súlyát az teszi érdekessé, hogy az általános egészség területén alkalmazható megelőzésnek sokkal nagyobb hatása lenne az életminőségre és a várható élettartamra. Az 5. fejezetben leírt egyszerű megelőzési stratégiák alkalmazása – rendszeres étkezés, megfelelő mennyiségű alvás, a dohányzás mellőzése, mérsékelt alkoholfogyasztás és bizonyos mértékű testmozgás – több évvel meghosszabbíthatja az egyén életét, és jelentősen javíthatja az életminőségét. A rutinszerű, a mindennapokba integrált prevenció mégis sokkal inkább jellemzi az orális magatartást. A betegség-megelőzés és egészségmegőrzés modern filozófiáját a legnagyobb mértékben a fogászat ültette át a gyakorlatba.

A betegviselkedést és egészségviselkedést elsődlegesen a panaszok megléte vagy hiánya különbözteti meg egymástól. Mélyebb értelemben a különbség annak mértékében van, ahogy az egészségügyi ellátás formális rendszere, és a hozzá kapcsolódó értékek, ismeretek, elvárások hatást gyakorolnak a laikus értékrendre és viselkedésre. A fogorvos segítségét kérni egy fájdalmas vagy zavaró tünet jelentkezésekor természetes, elkerülhetetlen lépés; ugyanakkor a fogorvos felkeresése tünetek hiányában, az idő és a pénz rendszeres, az élet egész tartama alatt gyakorolt önkéntes befektetése a fogorvoslás kulturális befolyását, motiváló és mobilizáló erejét tanúsítja.