A leggyakoribb orális betegség a fogszuvasodás és a periodontális megbetegedés. Az egyén egész életében ki van téve a fogszuvasodás veszélyének, a 18 évesnél idősebb lakosság túlnyomó részénél előfordul. A periodontális betegség inkább a felnőttkorra jellemző; 30 éves kor felett az emberek többsége tapasztalja enyhébb vagy súlyosabb tüneteit. Egyes ritka formái fiatalabbak körében is előfordulnak.

Magukat a biológiai folyamatokat is befolyásolja a társadalmi környezet. A táplálkozás és az általános egészségi állapot javulásának következtében a pubertáskor kezdete például egyre fiatalabb életkorban következik be. A küszködéssel, stresszel terhelt életmód, a szegénységgel összefüggő hiányos és egyoldalú táplálkozás meggyorsítja a biológiai öregedés „normális” folyamatát. Ezzel az állapottal együtt jár az idő előtti fogvesztés és az orális állapot általános romlása.

A fogászati szempontból figyelemre méltó, életkorral kapcsolatos magatartásformák inkább fakadnak az életkori szerepekből, mint a háttérben zajló biológiai folyamatokból. A serdülőkorra jellemző orális problémák például elsősorban a viselkedésben és az attitűdökben gyökereznek: az orális állapotot és a fogászati kezelés iránti igényt jobban meghatározza az üdítőitalok, édességek és snack-ek fogyasztási divatja, a rendszertelen étkezés, valamint a külső megjelenés fontossá válása, mint a serdülőkorral járó biológiai változás. Ugyanakkor az idős emberekre gyakran jellemző visszavonuló, aktivitás-szegény életmód sokszor nem betegségből vagy fizikai gyengeségből fakad elsődlegesen, hanem a társadalmi szerepek – a munkában, családban, közéletben betöltött pozíciók – elvesztéséből, a társadalmi izolálódásból. Ha a fogak elvesztését az életkor mintegy szentesíti, és a társadalmi izoláltság meggyengíti a megjelenésre vonatkozó társadalmi elvárásokat, akkor egy bizonyos életkor felett az emberek nem fognak fogorvoshoz fordulni, nem fognak küzdeni az orális állapot romlása ellen. Az életciklusok megélése, a hozzájuk kapcsolódó társadalmi elvárások is befolyásolják a biológiai életkornak megfelelő testi állapotokat. Egy idős emberek körében végzett kanadai vizsgálat szerint a fogakkal kapcsolatos aggodalom, más szóval a fogak jelentősége az életkorral csökken (10. ábra)

Az idős korban jellemző, kezeletlen orális problémák rágási és nyelési nehézségekhez vezetnek, emiatt a beteg gyakran korlátozza az étrendjét könnyen megrágható, vagy rágás nélkül lenyelhető ételekre. Az egyhangú, örömtelen táplálkozás érzelmi-pszichés kihatásai mellett ez az étrend nem ritkán kifejezetten alultápláltságot eredményez. A fogak hiánya vagy egyéb orális problémák az életkor emelkedésével egyre jobban korlátozzák a beszéd képességét is (11. ábra). Az idős emberek számára, akik szégyellik, hogy beszédüket mások érthetetlennek tartják, ez további indokot jelent a visszahúzódásra, ezáltal fokozva a társadalmi izolációt.

Azokban az országokban, amelyekben az iskoláskorhoz kötődően kötelező fogorvosi ellátás van, a gyermekek és serdülőkorúak fogazata gondozottabb, a megelőzés hatékonyabb; ez a kötelező ellenőrzés megszűnésével a fiatal felnőttkorban lazul.

A terhes nők megelőző viselkedése, ellenőrzéseken való részvétele és a fluorszint növelését célzó gyógyszeres kezelés a fiatal kor és fiatal középkor sajátossága. A gyermekszülés és szoptatás utáni fogromlás is természetesen életkorhoz kötődő jelenség.