Az életkorral és a nemmel kapcsolatos társadalmi szerepek legteljesebb formájukban a családban, a családi munkamegosztásban figyelhetők meg. A tradicionális családstruktúrában a felnőtt férfiak szerepe a gazdasági és technikai feladatok megoldása; ennek ellenértéke szakmai és gazdasági eredményekben jelenik meg. A nőknek, mint anyáknak és feleségeknek, elsősorban háztartási és gondozási feladataik vannak, és a tevékenységek ellenértéke, „jutalma” főként érzelmi természetű. A tradicionális családmodell napjainkra a háztartásoknak mindössze mintegy egyharmadában fordul elő, miközben egyre több az olyan háztartás, amelyben nem család-jellegű együttélés valósul meg. A nemi szerepekhez kötődő családi munkamegosztás és értékrend azonban lassabban változik, mint a család tényleges szerkezete. A gyermekek nézőpontjából a család az elsődleges szocializáció színtere, amelynek funkciója a tanulás, ismeretek és készségek elsajátítása, a személyiség alapvető jegyeinek kialakulása. Az elsődleges viselkedési mintázatok és a társadalmi értékrend bevésődése az iskolát megelőző időszakban megy végbe. Ennek a tanulásnak jelentős része utánzással történik: a gyermek utánozza szülei viselkedését és attitűdjeit. A szülők a tudatos fegyelmezéssel és jutalmazással is formálják a gyermek fejlődését. A nemi szerepekkel, valamint az egészséggel kapcsolatos viselkedésformák és attitűdök elsajátításában is alapvető jelentősége van az elsődleges szocializációnak. Ebben a korban teremtődnek meg a későbbi orális magatartás alapjai, az étrendi, higiénés és megjelenési preferenciák is.