Az egészségi állapot, a betegviselkedés és az egészségviselkedés, az egészséggel kapcsolatos értékek és attitűdök mind függenek az egyén társadalomban elfoglalt helyétől. A társadalmi helyzet az orális egészségre is befolyást gyakorol. A caries prevalenciája önmagában csekély eltérést mutat az egyes társadalmi csoportok között; a lényeges különbségek a kezelés gyakoriságában és jellegében vannak. Minél előnyösebb helyzetű egy társadalmi csoport, annál magasabb az időben végzett, megtartó kezelések aránya. A periodontális mutatók is előnyösebb képet mutatnak a jobb társadalmi helyzetű csoportokban.

Egy Budapesten végzett vizsgálat adatai (Boross 1995), más kutatások eredményeihez hasonlóan az iskolai végzettség befolyásoló hatását mutatták. Emellett azt is megállapították, hogy a lefelé irányuló foglalkozási mobilitás, amelynél az egyén magasabb presztízsű illetve jövedelmű foglalkozásból alacsonyabb presztízsű vagy jövedelmű foglalkozásba kerül, illetve munkanélkülivé válik, hosszú távon negatívan befolyásolja az orális egészséget. Természetesen ebben az esetben inkább a gazdasági helyzet romlása és a pszichés ártalmak állnak a folyamat hátterében, nem pedig a munka jellegének megváltozása. A gazdasági helyzet (amely szintén nem független sem az életkortól, sem a foglalkozástól) is befolyásolja a fogászati állapotot.

A társadalmi helyzet fontos összetevője a lakóhely. Magyar adatok szerint a városi lakosság orális egészségmutatói kedvezőbbek, mint a falusi lakosságé (18. táblázat). Ebben a fogászati ellátás hozzáférhetősége mellett kulturális és anyagi okok egyaránt közrejátszanak. A különbségek már gyermekkorban is megfigyelhetők, bár az elmúlt időszakban a falusi és városi gyerekek orális státusza közötti különbség csökken.

Egyes földrajzi térségek orális egészsége is eltérő lehet; eltérések figyelhetők meg az egyes országok között, illetve az országokon belül egyes régiók között (Vágó 2000).

Hasonló összefüggés található a preventív viselkedés különböző mérőszámai, valamint a társadalmi helyzet között. Az előnyösebb társadalmi csoportok aktívabb szájápolást végeznek, gyakrabban keresik fel a fogorvost, és a fogorvosi rendelésen való megjelenésük gyakrabban preventív célú. A szájhigiéné terén mért különbségek kisebb mértékűek, mint az orvoshoz fordulásban megnyilvánuló eltérések.

Általánosságban elmondható, hogy a hátrányosabb helyzetű csoportok étrendje több cariogén összetevőt tartalmaz, kevésbé engedhetik meg maguknak a fogorvoshoz fordulást, illetve a költségesebb kezeléseket, az egészséggel és az orális egészséggel kapcsolatos attitűdjeik kevésbé kedveznek a megelőzésnek, nagyobb arányban dolgoznak, illetve laknak olyan régiókban, amelyekben a fogászati ellátottság gyér, és sokkal ritkábban fordul elő, hogy állandó fogorvosuk van. A társadalmi rétegződés lényegében a társadalmi különbségek rendszerét jelenti. A társadalmi hierarchia a jövedelem, az érdekérvényesítési lehetőségek (hatalom), és a presztízs különbségein, és az ezekkel kapcsolatos életmód, érték- és normarendszer, az attitűdök és viselkedésformák különbségein alapul. Nem csak anyagi jellegű különbségekről van tehát szó, hanem az életmód és a kultúra eltéréseiről is. Amennyiben a fogorvoshoz fordulás egyenlőtlenségeit a gazdasági jellegű különbségekkel magyarázzák, az egyenlőségek kiküszöbölésére az egészségpolitika a hozzáférés javítását, vagy a kezelés költségeinek átvállalását tűzheti ki célul. A kulturális egyenlőtlenségek csökkentését az egészség-nevelés javításával, az attitűdök megváltoztatásával kísérelhetik meg.