Szántó Zsuzsa, Susánszky Éva (szerk.)

Orvosi szociológia

12.8. A fogorvosi hivatás

A 8. fejezetben elmondottaknak megfelelően a fogorvoslás olyan foglalkozás, amelyet hivatásnak nevezünk. Mint speciális orvosi hivatást, a fogászatot is jellemzi, hogy

szenvedő, problémákkal küzdő embereknek nyújtanak ellátást,
a betegeikkel személyes kapcsolatot alakítanak ki,
állandóan változó, fejlődő szakterületen dolgoznak, és a változásokkal mind szakmailag, mind technikailag lépést kell tartaniuk, és
a hivatás autonómiáját, az orvosi döntés szabadságát egyre jobban befolyásolják gazdasági és társadalmi folyamatok.

E jellegzetességek miatt a fogorvosi hivatás stressz-szintje is magasabb, mint a legtöbb értelmiségi foglalkozásé. Egy 1987-ben brit fogorvosok körében végzett felmérés szerint a hivatás végzése magas és növekvő stressz-terhet jelent, amely csökkenti munkával kapcsolatos elégedettséget, és a rontja a fogorvosok közérzetét (Cooper 1987).

A legmagasabb szintű stressz-terhet a sürgősségi ellátás jelenti, de fokozzák a stresszállapotot a rosszul együttműködő, ideges és szorongó betegek, valamint az állandó időkényszer, a kezelési időpontok csúszása. A fogorvosokra, a magánpraxis dominanciája következtében, a betegek ellátása mellett a rendelés megszervezésének, az anyagok, eszközök beszerzésének, a személyzet kifizetésének, és az ezekkel kapcsolatos adminisztráció elvégzésének terhei is ránehezednek. A rendelésnek ezek az aspektusai jobban aggasztották a fogorvosokat, mint akár a munkán kívüli problémák, akár a betegek ellátása.

Egy 1996-ban végzett angol interjús vizsgálatban összehasonlították a fogorvosok által említett stresszorokat egy 10 évvel korábbi felmérésben említett terhekkel, és megállapították, hogy a stressz-terhek növekedtek, sőt újabb stressz-forrás is megjelent: a betegek magasabb elvárás-szintje (Humphris 1998). Elképzelhető, hogy a munkával kapcsolatos stressz a két vizsgálat közötti évtizedben valóban növekedett; ugyanakkor azt is figyelembe kell venni, hogy a stressz, és az abból következő depresszió társadalmi ismertsége is növekedett, és a magasabb említési arány következhet abból is, hogy a kérdezettek jobban felismerik, és kevésbé szégyellik bevallani a pszichés érintettséget.

Egy 1997-es felmérésben megvizsgálták kb. 400 fogorvos idő előtti nyugdíjba vonulásának okait, azt vizsgálva, hogy milyen mértékben játszottak szerepet a stresszel kapcsolatos betegségek (Burke 1997). A leggyakoribb egészséggel összefüggő ok a mozgásszervi betegség volt (30 százalék), ezt követték a keringési betegségek (21 százalék) és a szorongás és depresszió (17 százalék). Egy másik vizsgálat szerint az angol fogorvosok 25 százaléka választotta a nyugdíjkorhatár előtti nyugdíjba vonulást pszichés problémák miatt (Humphris 2004).

Azokban a hivatásokban, amelyeknek lényege a betegek ellátása, a szenvedőkkel való foglalkozás, a munkával kapcsolatos stressz a kiégés (burn-out) tünetegyüttesét eredményezheti (részletesebben lásd a 7. fejezetben). A kezelt betegek nagy száma, a problémák súlya, a támogatás elégtelensége az egészségügyben dolgozókat érzelmileg kimeríti, közönyössé teszi. A fogászatban a kiégéshez hozzájárulhat a fogorvos perfekcionista értékrendje, a rendelés nem megfelelő szervezettsége, sőt a rendelő ergonómiai hiányosságai is.

Ennek a folyamatnak a következtében még a kezdetben legelkötelezettebb, legodaadóbb orvos, fogorvos, ápoló is belefásulhat a munkájába.

A kiégés inkább folyamat, mint statikus állapot. A folyamat leglényegesebb elemei:

érzelmi kifáradás, az érdeklődés és az energia hiánya, amelyet elsősorban a betegek segítségkérő viselkedésével kapcsolatban tapasztal az orvos, fogorvos, ápoló
elszemélytelenedés, az orvos, fogorvos távolságtartó magatartása a vizsgálat és a kezelés alatt
kudarc-érzet, annak érzése, hogy a hivatás gyakorlása nem felel meg az előzetes elvárásoknak.

Finn fogorvosok körében végzett felmérés szerint a fogorvosok egyharmada tapasztalta a közönyössé válás valamilyen fokát (Murtomaa 1990). Egy 1994-es angol vizsgálat úgy találta, hogy a fogorvosok egytizedét jellemezte kiégettség (Osborne 1994). 1997-ben angol kórházi fogorvosok között végzett vizsgálat hasonló arányt állapított meg (Humphris 1997). Az egyes fogászati szakmákban azonban a kiégettség, különösen annak elszemélytelenedési komponense tekintetében, eltérő mértékű volt: a fogszabályozással foglalkozó fogorvosok tapasztalták a legkevésbé, a helyreállító fogászattal foglalkozók valamivel inkább, és a szájsebészek a legnagyobb mértékben. Maguk a fogorvosok úgy vélték, hogy a kiégés szintje összefügg a betegeken végzett kezelés feletti kontroll lehetőségével. A szájsebészek és a helyreállító kezelést végző fogorvosok kevéssé tehetik meg, hogy egy kezelést félbehagyjanak. A fogszabályozó kezelés azonban lehetővé teszi, hogy a fogorvos menet közben módosítsa az elvégzendő feladatra vonatkozó terveit: ha csúszásban van, és a váróteremben sok beteg várakozik, egyszerűbb kezelés után elbocsáthatja az adott beteget, a bonyolultabb, időigényesebb beavatkozást későbbre halaszthatja.

Egy 1987-ben végzett felmérés azt mutatta, hogy a fogorvosnők kevésbé szenvednek a munkával kapcsolatos stressztől, és kisebb mértékben jellemzi őket a kiégettség, mint a férfi fogorvosokat (Cooper 1987). Ebben szerepe lehet annak, hogy a nők ritkábban vezettek önálló praxist, kevésbé nehezedett rájuk a jövedelemmel kapcsolatos teljesítménykényszer, és kedvezőbb pszichés megküzdési stratégiákkal rendelkeztek.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 698 6

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

A könyv második, átdolgozott kiadása számos olyan változtatást tartalmaz, amelyek az elmúlt évek tanítási tapasztalatai, valamint országunk Európai Unióhoz való csatlakozása miatt váltak szükségessé. Így az alapképzésen túli szakembereknek is javasolható, akik a mindennapos orvoslás feladatai túl a munkájukhoz kapcsolódó új szociológiai fogalmakkal és azok jelen világ magyarázataival naprakészen is tisztában akarnak lenni, és az új szociológiai kihívásoknak a mindennapjaikban megfeleljenek.

Hivatkozás: https://mersz.hu/szanto-susanszky-orvosi-szociologia//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero