„Az urak és azok, akik valamely professziónak kötelezték el magukat és az ő családtagjaik… 45 év, kereskedők és családtagjaik… 26 év, gépészek, szolgák és dolgozók, valamint az ő családtagjaik… 16 év.” (Chadwick, 1842).

Chadwick megfigyelései egy, a körülöttünk lévő országokban már letűnt kort idéznek. A 19. és 20. század fordulójának közegészségügyi reformjai a ma fejlettnek nevezett országokban jelentősen csökkentették a mortalitást, a 20. század második felében pedig újabb fejlemény, az életkörülmények addig soha nem látott mértékű javulása nyitott utat az életkilátások további javulása előtt. Az átalakuló társadalmi-gazdasági környezetben a halálozás gyorsan csökkent, és az egyes halálokok súlya, jelentősége is alapvetően megváltozott. A várható élettartamnak az 1950-es évektől tapasztalható folyamatos növekedése sokáig elfedte azt a tényt, hogy a társadalmi változások kedvező hatásait nem minden társadalmi csoport tudta egyformán kamatoztatni az egészségi állapot, illetőleg az életkilátások tekintetében. Az egészségi állapotban és a mortalitásban megmutatkozó társadalmi egyenlőtlenségek kérdését 1980-ban a híres „Black Report” (Towsend-Davidson, 1982) hozta vissza a köztudatba, amely hosszú idő után elsőként foglalkozott szisztematikusan az egészségi állapot és a mortalitás Nagy-Britanniában tapasztalható egyenlőtlenségeivel. A „Black Report” eredményeit ugyan bizonyos politikai irányzatok negligálták, más kormányzatok viszont a vizsgálatokat rendszeresen megismételtették.

Napjainkra már minden európai ország készít éves jelentéseket1 az egészségi állapot és a halandóság alakulásáról, melyeknek a mortalitásban és egészségi állapotban mutatkozó egyenlőtlenségek is szerves részét képezik.

A 20. század utolsó éveire már az is világossá vált, hogy a fejlett országok, és sok, fejlődőnek tekintett ország is új, ma még felmérhetetlen hatású demográfiai átalakulás előtt áll. A várható életkor növekedése mellett a termékenység szintje jelentősen csökkent, így a fejlett világ társadalmai rohamosan öregszenek. A társadalmi berendezkedés egészét érintő, alapvető kérdés, hogy a társadalmak (egyre számosabbá váló) idősebb tagjai vajon jó egészségben, vagy munkaképtelenül, esetleg gondozásra szorulóan élik-e le 70-es és 80-as életéveiket, ezen belül a társadalom mely és mekkora csoportjai milyen „egészségesélyekkel” rendelkeznek.

Az egészségi állapot és halandóság különbségei számos szempont szerint vizsgálhatók. A következőkben csupán a legfontosabb egyenlőtlenségi dimenziók szerinti, rövid áttekintésre kerül sor.