Szántó Zsuzsa, Susánszky Éva (szerk.)

Orvosi szociológia

Bevezetés

Az orvosi szociológia, a magatartástudományok alapozó tárgya

Kopp Mária

A magatartástudományokat az 1950-es években az a felismerés hozta létre az Egyesült Államokban, hogy az orvostudomány rendkívüli fejlődése ellenére az orvoslás tisztán biomedikális szemlélete, amely a társadalmi, lélektani tényezőket nem veszi figyelembe, ma már nem lehet eredményes, és a gyógyítás hatékonyságának fokozásához sem elegendő. Mivel a tudományos, technikai, gyógyszeripari fejlődés következtében a korábbi legsúlyosabb kórképeket sikerült jelentősen visszaszorítani, olyan krónikus megbetegedések váltak a leggyakoribb halálozási okká, amelyekben a beteg magatartásának, környezetének nagyon fontos szerepe van. Az orvosok szerepe, társadalmi helyzete, munkakörülményei is alapvetően megváltoztak, és ez a helyzet mind a betegek, mind az orvosok életminőségét is jelentősen befolyásolja, mind pozitív, mind negatív értelemben.

A magatartástudomány meghatározása. A tudományágat az orvostudomány, pszichológia, szociológia, antropológia, neuro-anatómia, neuro-fiziológia, biológia, sőt a politikai tudományok eredményeire támaszkodva az integratív elméletalkotás igénye hozta létre. Az emberi magatartás törvényszerűségeit és fejlesztésének lehetőségeit az ember és környezete közötti kölcsönhatások folyamatában vizsgálja, interdiszciplináris megközelítésben.

A magatartástudomány alapvetően azzal a kérdéskörrel foglalkozik, hogy a környezeti, társadalmi hatások a központi idegrendszer és a pszichológiai folyamatok közvetítésével milyen mechanizmusokon keresztül vezethetnek az emberi szervezet változásaihoz, tünetekhez, megbetegedésekhez. A ma leggyakoribb krónikus betegségekben, mint a szív- és érrendszeri megbetegedések, onkológiai megbetegedések, krónikus nem fertőző légúti betegségek, alkoholizmus, mozgásszervi megbetegedések lefolyásában, megelőzésében alapvető szerepe van az emberi magatartásnak, életmódnak.

A magatartástudomány tárgya az emberi személyiség valamennyi tevékenységének (értelmi, érzelmi, akarati tevékenység, kommunikáció, értékek és normák, attitűdök és vélemények, kreativitás), a magatartási minták kialakulásának, egészséges fejlődésének és zavarainak megismerése az egyén szintjén, a társas kapcsolatokban, a kulturális, szociális, gazdasági, ökológiai kölcsönhatásokban.

Érdemes külön kiemelnünk, hogy a magatartástudományi szemlélet megalapozóiként valamennyi kézikönyv a magyar származású Selye János, Franz Alexander és Bálint Mihály nevét említi az elsők között.

Ma az USA legtöbb egyetemén a magatartástudomány (behavioral sciences) az anatómiához hasonló alaptárgy. Egy 2001-ben megjelent áttekintés szerint a magatartástudományi tárgyak oktatása az Egyesült Államok orvosegyetemein átlagosan a kurrikulum 10 százalékát teszik ki. A magatartástudomány oktatása az amerikai egyetemek mellett a skandináv országokban és Hollandiában a legerősebb, illetve az utóbbi évtizedben Németországban is nagy szerephez jutott a korábbi pszichoszomatika tanszékeken. A jelenleg is folyó oktatási reformok szerves része a magatartástudományok hangsúlyosabbá tétele az orvosképzésben.

A magatartástudományok keretében oktatott alapozó tárgyak a következők:

Orvosi szociológia: a pszichoszociális tényezők egészségügyi szerepével, az orvoslás szociológiai jelenségeivel, az orvos és a beteg helyével és helyzetével, valamint a mai egészségügyi intézményrendszer jellegzetességeivel foglalkozik.

Kommunikációelmélet- és gyakorlat: oktatásának célja a kommunikációs törvényszerűségek tudatos alkalmazása az orvoslásban, hiszen egy gyakorló orvos pályája során több százezer orvos–beteg találkozás részese lesz. Gyakorlati tapasztalatokat nyújt az orvosi pálya kommunikációformáiról, és lehetővé teszi a saját kommunikációs készségek fejlesztését.

Orvosi antropológia: a kultúrának, ezen belül elsősorban az emberi viselkedésnek, szokásoknak az egészségi állapotra gyakorolt hatásával, valamint a különböző kultúrák, kisebbségek egészségmagatartásával, betegséggel, halállal kapcsolatos attitűdjeivel foglalkozik. Ez utóbbi kérdéskör részeként bemutatja az alternatív gyógyító módszereket.

Orvosi pszichológia: a gyógyításhoz elengedhetetlen pszichológiai alapfogalmakkal és mechanizmusokkal, az egészség megőrzésében és a tünetek, megbetegedések kialakulásában jelentős pszichológiai és fiziológiai jelenségek összefüggéseivel, a gyógyítás lélektanával, az orvos–beteg kapcsolat fejlesztésének lehetőségeivel, a kiégettség megelőzésével foglalkozik. Az orvosi pszichológia két egymásra épülő tárgya az egészséglélektan és a magatartásorvoslás.

Az egészséglélektan tárgya a testi-lelki egészség magatartási törvényszerűségeinek megismerése és alkalmazása, ezen belül az orvosképzésben a segítő foglalkozásúak testi-lelki egészsége, ennek szerepe a segítő kapcsolatban; a szociális támogatás és az adaptív megbirkózási (coping) stratégiák kiemelt szerepe; az orvos–beteg kapcsolat, a betegség, a fogyatékosság, a hospitalizáció pszichológiai következményei és az ezzel való megbirkózás.

A magatartásorvoslás a tudományos kutatás és klinikai gyakorlat azon széles, interdiszciplináris területe, amely az egészséggel és a megbetegedésekkel kapcsolatban a pszicho–fiziológiai szabályozás, a háttértényezők, funkciók szerepét vizsgálja. Tárgya a magatartási tényezők szerepe a testi és lelki tünetek, megbetegedések kialakulásában, megelőzésében és gyógyításában, valamint az orvos magatartásának terápiás hatása.

Bioetika: célja olyan fogalmi-logikai rendszer kialakítása, amely segítséget nyújt a felmerülő orvosetikai kérdések, erkölcsi problémák megoldásában, az egészséggel kapcsolatban az egyén, az egészségügy és a társadalom felelősségének megismerésében. Olyan kérdések etikai vonzatainak megbeszélése, mint a reproduktív medicina, a betegtájékoztatás, a halál és haldoklás, a szervátültetés, az egészségügyi makro- és mikroallokáció.

A modern orvoslás paradoxona, hogy miközben az orvostudomány rendkívüli eredményeket ért el az élettartam meghosszabbításában, az orvoslással kapcsolatos elégedetlenség soha nem volt olyan nyilvánvaló, mint ma. Ez az elégedetlenség nagyon sok orvos számára jelent szakmai válságot, hiszen a pozitív orvos–beteg kapcsolat legalább olyan fontos az orvos személyiségének fejlődéséhez, egyensúlyához, mint a beteg gyógyulásának, együttműködési készségének megőrzéséhez. Ennek az ellentmondásnak a feloldásában van szerepe az ún. bio-pszicho-szociális, magatartástudományi szemlélet általánossá válásának, amely hozzásegíti az orvosokat ahhoz, hogy jobban megértsék az orvoshoz fordulás motívumait, a beteg panaszainak igen gyakori pszichológiai hátterét, azokat a családi, munkahelyi, társadalmi körülményeket, amelyek a betegek állapotát alapvetően befolyásolják.

A magatartástudományi tárgyak legfontosabb szerepe az orvosképzésben tehát az, hogy az orvostudomány természettudományos alapjaira építve, azt kiegészítik a társadalomtudományi szemlélettel, amely a betegek pszichoszociális igényeit, és a betegségek, valamint a gyógyítás társadalomtudományos befolyásrendszerét hangsúlyozzák.

Antonio Damasio, az egyik legelismertebb neurológus agykutató írja „Descartes tévedése” című könyvében (Damasio, A. R. (1996). Descartes tévedése – Érzelem, értelem és az emberi agy. Budapest, Aduprint Kiadó):

„Van némi paradoxon a mai orvoslás felfogásában. Számos orvost érdekelnek a humán területek, a művészettől az irodalmon át a kultúráig. Ugyanakkor az orvoskarok javarészt eltekintenek ezektől az emberi dimenzióktól, és csupán a test fiziológiájára és kórtanára összpontosítanak. E hagyomány végeredménye az, hogy szinte teljesen negligálják az elmét, mint a szervezet funkcióját.

Több oka van ennek a ténynek, ami az embermivolt kartéziánus (dualista) felfogásából származik. Az utóbbi három évszázadban a biológiai és orvosi vizsgálódások célja a test fiziológiájának és kórtanának megértése volt. Mindennek az lett az eredménye, hogy amputálták az emberségnek azt a fogalmát, amellyel az orvoslásnak dolgoznia kellene.”

A magatartástudományok oktatásának alapvető célja ennek az egyoldalúságnak a megváltoztatása. Régiónkban, a mai magyar társadalomban különösen fontos a szociológiai tényezők szerepének hangsúlyozása, hiszen a társadalom rendkívül rövid idő alatt mélyreható változásokat élt át. A mai magyar demográfiai és különösen halálozási krízis megértéséhez és megváltoztatásához valamennyi kutató alapvetőnek tartja a társadalmi- és életmód-változásokat. Az orvosi szociológia tantárgy azt a legszélesebb körű emberkörnyezeti modellt mutatja be, amelynek megismerése a mai orvoslásban és egészségmegőrzésben alapvető.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 698 6

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

A könyv második, átdolgozott kiadása számos olyan változtatást tartalmaz, amelyek az elmúlt évek tanítási tapasztalatai, valamint országunk Európai Unióhoz való csatlakozása miatt váltak szükségessé. Így az alapképzésen túli szakembereknek is javasolható, akik a mindennapos orvoslás feladatai túl a munkájukhoz kapcsolódó új szociológiai fogalmakkal és azok jelen világ magyarázataival naprakészen is tisztában akarnak lenni, és az új szociológiai kihívásoknak a mindennapjaikban megfeleljenek.

Hivatkozás: https://mersz.hu/szanto-susanszky-orvosi-szociologia//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero