Hosszabb időszakra visszatekintve a női halandóság általában mindenütt magasabb volt, mint a férfi, amelynek elsődleges oka a magas anyai halálozás volt. A női halálozás csökkenése kezdetben elsősorban a szülés körülményeinek modernizációja miatt csökkenő anyai halálozásból adódott. (A nők várható életkora és az anyai halálozás alakulását, mutatja be a 4. ábra.) Az utóbbi évtizedekben a női halálozás, illetve várható élettartam alakulását a fejlett országokban – mint ahogyan azt Magyarországra vonatkozóan is látható az 1980 utáni évektől kezdődően – az anyai halálozás alakulása már nem befolyásolja.

A nők halálozása és egészségi állapota sokáig nem volt kitüntetett témája az egészségszociológiai és szociális epidemiológiai kutatásoknak. E mögött az a feltevés húzódott meg, hogy a nők általában véve hosszabb életkort élnek meg, és körükben a halálozási, valamint az egészségi állapot szerint mutatkozó különbségek jóval kisebbek, mint a férfiak körében. A huszadik század nyolcvanas évtizedeiben azonban megnőtt az érdeklődés a nők egészségi állapotának vizsgálata iránt, minthogy világossá vált, hogy az általában kedvező mutatók ellenére a nők számos csoportjában a mortalitás és a morbiditás mégis különösen magas. Ennek a kérdésnek a kutatása nem egyszerű feladat, hiszen a nők esetében a megbetegedések, illetve a krónikus kondíciók mintázata különbözik a férfiak körében tapasztalhatótól. Ezért nem egyértelmű, hogy a nőkre vonatkozó problémák vizsgálata során a korábban a férfi népességre vonatkozó megközelítési módok, magyarázati modellek alkalmazhatóak-e.

A kérdés ilyen módon való feltevését az is indokolta, hogy a második világháborút követő évtizedekben a nők társadalmi helyzete gyökeresen átalakult. A nők többsége ebben az időszakban kezdett fizetett munkát vállalni, és szélesebb értelemben is nagyobb részt vállalni a társadalmi életben. A nők képzettsége és politikai aktivitása egyaránt ebben a korszakban növekedett a legjelentősebben. Napjainkban kutatások tárgyát képezi, mennyiben sikerült a nőknek a férfiakkal egyenlő társadalmi pozíciókat elérniük. Úgy tűnik, hogy a nők ma is hátrányosabb helyzetben vannak a férfiakhoz képest, még a legfejlettebb nyugati országokban is. A hátrányok elsősorban két területen a legmegfoghatóbbak: a munkaerőpiacon és a háztartásokban.

Annak ellenére, hogy a nők képzettsége sok országban átlagosan eléri vagy meg is haladja a férfiak képzettségi szintjét, ennek hatása a munkaerőpiacon csak korlátozottan érvényesül. Sok országban kimutatták, hogy az azonos formális pozíciókat betöltő nők és férfiak keresete nem egyenlő, hanem a férfiak javára különbségeket lehet találni közöttük. Néhány országban ezt a különbséget magyarázza az a tény, hogy a nők általában kevesebb ideig tudnak jelen lenni a munkaerőpiacon, így a „tapasztalatot” honoráló bérezési rendszerekben automatikusan hátrányos helyzetbe kerülnek. Más országokban ezen túlmenően is alacsonyabbnak bizonyultak a női fizetések a férfiakéhoz viszonyítva, amennyiben azonos pozíciókat hasonlítunk össze. A nők hátrányos társadalmi helyzetének kialakulásában és fennmaradásában nagyobb jelentősége van azonban a rejtett, kevésbé nyilvánvalóan működő mechanizmusoknak. Minden munkaerőpiaci elemzés azt mutatta, hogy a formálisan egyenlő esélyek mellett a különböző foglalkozások és pozíciók között nem egyenlő módon oszlanak meg a férfiak és a nők. A nőket nagyobb valószínűséggel találjuk meg az adminisztratív, kreativitást nem igénylő, illetve a monoton, repetitív mozdulatok végzését megkívánó betanított jellegű munkakörökben, mint a férfiakat. A szolgáltatások utóbbi évtizedben növekvő súlya sem jelentette a női munka emancipálódását: a tapasztalatok szerint a szolgáltatások körében is az olyan munkakörökben alakult ki női dominancia, amelyek nagyfokú pszichológiai megterheléssel járnak, példaképpen az állandó interperszonális kontaktusokat kívánó ügyfélszolgálatoknál vagy éppen az oktatásban.

A nők helyzetének további jellemzője a „nem fizetett” munkával kapcsolatos terhek alakulása. Bár a nőknek sikerült kitörniük korábbi, háztartásra korlátozódó életükből, úgy tűnik, hogy a háztartási munkák javarésze, beleértve a gyermekneveléssel kapcsolatos, illetve a háztartáson belüli esetleges ápolási teendőket, változatlanul a nőkre hárul.

A nők mortalitásának és egészségi állapotának alakulásakor tehát indokolt figyelmet szentelni mindazoknak a tényezőknek, amelyekkel korábban elsősorban a férfiak mortalitási és egészségi állapotbeli mintáit próbáltuk magyarázni. A realitások azonban megkívánják, hogy a strukturális magyarázatoknál komplexebb megközelítéseket alkalmazzunk, tekintettel a „női társadalmi funkciók” komplexebb voltára.

A kutatók által leggyakrabban alkalmazott megközelítések ezért szerepelméleti irányultságúak. Két, egymással versengő modellt alkalmaznak a leggyakrabban: az úgynevezett szerepfeszültség-modellt (más néven stressz modellt) illetve a szerepkiterjesztés–modellt. Az első megközelítés szerint szociális szerepeink úgy alakultak ki, hogy az azokkal járó kötelezettségek „lefedik” a lehetőségeinket, azaz további szerepek felvétele túlterheltséghez, az egyes szerepek betöltése során feszültségek kialakulásához vezetnek. A másik megközelítés szerint éppen ellenkezőleg: új szerepek felvétele során az egyéb számára újabb anyagi és érzelmi források nyílnak meg, amelyek jól-létét növelhetik, ezen belül az egészségi állapotra is kedvező hatást gyakorolnak. Az első elmélet során, ha abból indulunk ki, hogy a legtöbb nő betölti a háziasszonyi szerepet, az otthonon kívüli munkavállalás elsősorban stressz forrása lesz, hiszen ez a szerepek egymásra halmozódását, túlhajszoltságot eredményezhet. A másik elmélet ugyanakkor azt feltételezi, hogy a nők számára a munkavállalás elsősorban pozitív hatásokkal jár – az egészségi állapotra vonatkozóan is –, hiszen növeli a személy vagy családja anyagi jólétét, újabb interperszonális kapcsolatokkal gazdagíthatja a munkavállalót.

Az empirikus kutatás – bár ma még számos, nem lebecsülendő módszertani problémával küzd – általában a női munkavállalás pozitív hatását erősítette meg az egészségi állapot alakulását tekintve, bár a kutatók nem győzik eléggé hangsúlyozni, hogy a női munkavállalás hatásai nagymértékben kontextus-függők (Kumb, Lampert, 2004). Különösen jó hatással lehet például egy feszült interperszonális viszonyokkal jellemezhető családban élő asszony munkavállalásának, aki ezáltal idejének nagyobb részét töltheti – szerencsés esetben – támogató jellegű interperszonális környezetben. A példák és ellenpéldák tovább sorolhatók: nyilvánvalóan könnyen elképzelhető olyan helyzet is, amikor a nők otthonukon kívüli munkavállalása valóban túlterheltséghez vezet.

Amennyiben hasonló szemszögből szemléljük a nők egészségi állapotát, mint a férfiakét, azaz elsősorban társadalmi és munka-feltételekre helyezzük a hangsúlyt, jól értelmezhető eredményekre jutunk. A nők körében hasonlónak bizonyult a foglalkozási pozíció és a kedvezőtlen munkakörülmények hatása, mint a férfiak körében, bár a kedvezőtlen hatások általában kisebb. Ha kis mértékben is, de a házimunkával való leterheltség mértéke is összefüggést mutatott a kedvezőtlen egészségi állapot előfordulásnak gyakoriságával (Borell és mtsai, 2004).

Annak ellenére, hogy a nők munkavégzése és egészségi állapota közötti kapcsolatok ma még nem teljesen mértékben tisztázottak, számos jel mutat arra, hogy a munkaerő-piaci részvétel hatásainak figyelembe vételétől nem lehet eltekinteni. A fejlett országokban a férfiak és nők munkaerő piaci részvétele mindinkább hasonlít egymáshoz, ami egyik oka lehet annak, hogy a férfi és a női várható élettartam közeledni látszik egymáshoz: a különbség ma már egyes országokban mindössze két évet tesz ki.

Ezzel ellentétes tendenciák figyelhetők meg a volt szocialista országokban, ahol a férfi és női élettartam közötti különbség, elsősorban a férfiak életkilátásainak drasztikus romlása miatt, az utóbbi két évtizedben jelentősen nőtt. Magyarországon is sokáig hasonló tendencia érvényesült, amely azonban a legutolsó évek során megfordulni látszik (5. ábra).

Az élettartam közelítő tendenciái ellenére a haláloki struktúra és a morbiditás valamelyest különbözik a két nemet tekintve. Ennek magyarázata azonban igen komplex és ismertetése meghaladná a rendelkezésre álló kereteket.