Szántó Zsuzsa, Susánszky Éva (szerk.)

Orvosi szociológia


3.2.4. A halandóság országokon belüli földrajzi egyenlőtlenségei

Általános tapasztalat, hogy a halandóság és az egészségi állapot nem csak az egyes országok között, de az országokon belüli kisebb területi egységek között is jelentősen különbözik. Angliában például a magas halandóságú Északról és az alacsony halandóságú Délről szokás beszélni, míg Olaszországban a jó életkilátásokat nyújtó Északról, és a lényegesen rövidebb várható életkorral kecsegtető Délről. Ugyanakkor a részletesebb elemzések Angliára nézve például azt mutatták, hogy a legmagasabb halandóságú 1 millió ember három nagy iparváros, Glasgow, Manchester és Liverpool környékén, míg a legkedvezőbb életkilátásokat élvező 1 millió ember néhány London környéki településen él. (Shaw és mtsai, 1999). A 65 éven aluliak halandósága a legrosszabb kilátásokkal rendelkezők között 160%-kal volt magasabb a legjobb életkilátásokkal rendelkezők hasonló korcsoportjában tapasztaltnál. A hasonló módon kiválasztott „extrém” területeken a csecsemő-és gyermekhalandóság szerint 80-120%-os többletet mutattak a legkedvezőtlenebb helyzetű területek a legkedvezőbb helyzetűekhez viszonyítva. Ezek a területek azonban nemcsak a halandóság szempontjából különböznek egymástól, hanem életfeltételeik szinte minden mutatójában. A kedvezőtlen halandóságú területeken a kedvező életkilátásokkal rendelkező településekhez képest magas volt a szegény háztartások aránya (háromszor annyi gyermek élt például szegénységben), alacsony a magasabb képzettséggel rendelkezők, magas viszont a regisztrált munkanélküliek aránya. A magas halandóságot mutató területeken a fizikai munkát végzők aránya kétszer akkora volt, a jövedelmek viszont átlagosan 30%-kal alacsonyabbak voltak, mint a legkedvezőbb mortalitású területeken. A magas halandóságú területeken az állandó betegség miatt nem dolgozók aránya 340%-kal volt magasabb a szerencsésebb adottságú területeken tapasztalható aránynál. A halandóságban és az egészségi állapotban mutatkozó egyenlőtlenségek magyarázatának egyik iránya, mint ahogyan azt a fenti példával is próbáltuk illusztrálni, a „kompozíciós” magyarázat. Azok a kockázati tényezők, amelyeket az egészségi állapot és a társadalmi rétegződés kapcsolatáról szóló fejezetben megismerhettünk, bizonyos területeken jóval nagyobb arányban, más területeken viszont az átlagosnál kisebb arányban vannak jelen. A területi egyenlőtlenségek nagy része tehát a területen élő embereket szociális kockázatainak „kompozíciójával” magyarázhatóak.
Magyarországon a regionális halandósági különbségek (melyeket megyék szerinti bontásban ismerünk) tradicionálisan magasak. Hosszabb távon ugyanakkor jelentős átrendeződés is megfigyelhető halandóság szerint az ország egyes megyéi között. Míg 1980-ban Budapest mutatta egészségi állapot szempontjából a legkedvezőtlenebb képet, addig a nyolcvanas évek során fokozatosan a legkedvezőbb helyzetbe került. Jelenleg a budapesti férfiak életkilátásai az országban a legkedvezőbbek. Ugyanakkor a 80-as és a 90-es évek végén egyaránt Borsod-Abaúj-Zemplén, Komárom-Esztergom, Somogy és Szabolcs-Szatmár megyékben voltak a legkedvezőtlenebbek a halálozási viszonyok. A relatív halálozási helyzet jelentős mértékben csupán Fejér megyében változott meg: a 80-as évek végén még kifejezetten kedvezőtlen halálozást mutató megyében a 90-es évek végén a halálozási arány már átlagosnak mutatkozott. A középkorú férfiak körében a területi egyenlőtlenségek is jóval élesebben jelentkeznek.
Az 1996–98-as években Bács-Kiskun megyében 11%-kal, Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 17%-kal, Somogyban 6%-kal, Szabolcs-Szatmár megyében pedig 19%-kal haladta meg a 15–64 éves férfiak halálozási szintje az ilyen korú férfiak országosan jellemző (önmagában sem alacsony) halálozási szintjét. Budapesten ugyanakkor 17%-kal, Győr-Sopron megyében 14%-kal, Békésben pedig 5%-kal alacsonyabbnak bizonyult a halálozás az országos átlagnál ebben a korcsoportban. (Kovács, Orosz, 2001)
A 2000-es évek elején vizsgálva az egyes megyék lakosainak életkilátásait, arra a megállapításra juthatunk, hogy a lakóhely elsősorban a férfi népesség szempontjából jelentős differenciáló tényező. A férfiak körében a 2000-es évek kezdetén is Borsod-Abaúj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár és Nógrád megye mutatja a legkedvezőtlenebb képet, ahol a várható élettartam 66 és 67 év között van, közel négy évvel elmaradva a Budapesten élő férfiak életkilátásaitól. Kedvezőtlenebb helyzetben van az országos átlagnál még Komárom-Esztergom, Somogy, Tolna, Heves, Jász-Nagykun-Szolnok és Bács-Kiskun megye is. A legkedvezőtlenebb helyzetű megyékben alacsony a magas, és magas az alacsony iskolai végzettségű lakosok aránya. Iskolai végzettség szempontjából a legkedvezőbb helyzetben Budapest van, amely világosan tükröződik is a budapesti férfiak életkilátásaiban.
Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy a lakosság képzettségbeli összetételének alakulása kevésbé hagy világos nyomot a női halandóság alakulásán. Míg a férfiak várható életkorát tekintve akár négy éves különbségeket is láthatunk az egyes megyék között, a nők esetében ez “mindössze” két év a 2000-es évek elején. A férfiak és a nők várható életkora közötti különbség Zala és Bács-Kiskun megyében az országos átlagnál lényegesen magasabb. A legkedvezőtlenebb helyzetű megyékben azonban a férfi és a női élettartam egyaránt sereghajtó, nevezetesen Borsod-Abaúj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár, Nógrád és Komárom megyékben.
A halandóság térbeli mintázatainak kialakításában tehát valóban nagy szerepe van az ott élő népesség szociális helyzetét jellemző mutatóiknak, ugyanakkor ezek a jellemzők nem alkalmazhatók automatikusan és nem nyújtanak minden részletet tekintve megnyugtató magyarázatot. Egyes területeken eltérő a különféle halálokok jelentősége, súlya. A légzőszervi problémák okozta halálozás például jóval gyakoribb az ország keleti megyéiben, míg az alkoholfogyasztásra visszavezethető halálokok a Duna-Tisza közén illetve Észak-keleten különösen gyakoriak. Dél-Dunántúlon bizonyos megyékben különösen magas az “elkerülhető” halálozás, amely az egészségügyi szolgáltatások elmaradását jelezhetik.
A területi egyenlőtlenségeket érdemes mindezeken felül más metszetekben is megvizsgálni. A megyék között látható különbségeket magyarázhatják például településszerkezeti okok is: azaz bizonyos területeken nagyobb lehet a kistelepülések aránya, amelyeknek általában rosszabbak az életfeltételeik. A várható élettartam alakulását a települések nagysága szerint vizsgálva valóban jelentős különbségeket láthatunk, különösen a kis falvakban és a nagyobb településeken élők esélyei között. A legkisebb településeken élő férfiak születéskor várható életkora több mint négy évvel elmarad a budapesti férfiakétól, mi több, a várható életkor majdnem lineárisan emelkedik a település nagyságának függvényében a férfiak körében. A mortalitás és morbiditás földrajzi különbségeinek vizsgálata különösen nagy jelentőségű az egészségügyi tervezés számára. Azokat a társadalmi egyenlőtlenségeket, amelyek részben a földrajzi egyenlőtlenségek képében jelennek meg, az egészségpolitikai tervezés nagy részben a források és intervenciók területi elosztásával tudja korrigálni. A megfelelő tervezéshez ugyanakkor a részletes, ok- és korspecifikus mortalitási és morbiditási mintákat egyaránt érdemes figyelembe venni, hiszen ezek a minták nem feltétlenül lesznek egyformák.
 

Orvosi szociológia

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 698 6

A könyv második, átdolgozott kiadása számos olyan változtatást tartalmaz, amelyek az elmúlt évek tanítási tapasztalatai, valamint országunk Európai Unióhoz való csatlakozása miatt váltak szükségessé. Így az alapképzésen túli szakembereknek is javasolható, akik a mindennapos orvoslás feladatai túl a munkájukhoz kapcsolódó új szociológiai fogalmakkal és azok jelen világ magyarázataival naprakészen is tisztában akarnak lenni, és az új szociológiai kihívásoknak a mindennapjaikban megfeleljenek.

Hivatkozás: https://mersz.hu/szanto-susanszky-orvosi-szociologia//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave