Újabb keletű az a felfogás, mely az erőszakos bűnözést, az agressziót egy speciális kromoszóma rendellenességgel hozza kapcsolatba. Azon alapul, hogy bűnözők körében gyakran találtak egy speciális XYY kromoszóma variációt, ami egy Y kromoszómával több, mint a normál XY kombináció. Mindmáig nem bizonyosodott be kétséget kizáróan, hogy ez a kromoszóma kombináció jobban hajlamosít az erőszakos viselkedésre.

Nagy vitákat vált ki a tudományon belül a devianciák genetikai eredetének kérdése. A genetika gyors fejlődésének köszönhetően a deviancia eredetének magyarázatai nagymértékben az öröklődési faktor szerepének kutatására koncentrálódtak. Az elmebetegségek okainak kutatásában gyakran jelennek meg olyan feltételezések, melyek ezeknek a betegségeknek az öröklődését, biológiai és genetikus alapját feltételezik. E feltevéseket eddig nem sikerült egyértelműen bizonyítani. Úgy tűnt, hogy a beilleszkedési nehézségek biológiai eredetére vonatkozóan az egypetéjű ikrekkel kapcsolatos kutatások magyarázatot adnak. Az egymástól elválasztott, különböző nevelőszülőknél felnövekedő ikreknél ugyanis sok esetben azonos személyiségalakulást és társadalmi beilleszkedési zavarokat találtak, s mivel itt közös hatásokról, nevelési azonosságokról nem beszélhetünk, logikus a feltételezés, hogy a viselkedés azonossága mögött genetikai eredet tételezhető fel. De a kutatások ezt sem bizonyították, illetve az az elgondolkodtató feltételezés jelent meg, mely szerint az egymástól távol lévő, de egymásra nagyon hasonlító ikrek viselkedésének hasonlósága azzal függhet össze, hogy hasonló megjelenésük, kommunikációjuk, személyközi viszonyaik környezetükből hasonló reakciókat váltanak ki, és ezek a reakciók azonos módon határozzák meg az ő válaszaikat is. Tehát a genetikai eredet feltételezése helyett itt is a társadalmi faktor, a szociális és pszichés tényezők szerepének jelentősége fogalmazódott meg.