Természetesen a konformitást jutalmazó és a normák betartásán alapuló társadalom számára a szubkultúrák léte olyan kihívást jelent, mellyel valamilyen módon szembe kell nézni, megítélni, minősíteni kell. Erre a minősítési folyamatra mutatnak rá az úgynevezett címkézési elméletek (Lemert, 1967). Ezeknek az elméleteknek az alaptétele, hogy ha meg akarjuk érteni a devianciák természetét, akkor meg kell vizsgálnunk, hogy egyes emberek vagy csoportok miért kapják meg a deviáns címkét. Ezek szerint nem magán a viselkedésen, hanem a társadalomnak, illetve egyes erre kijelölt társadalmi intézményeknek a válaszreakcióján, minősítésén múlik, hogy valamilyen viselkedés, személy, vagy csoport deviánsnak bizonyul-e, vagy nem. A címkézésben elsősorban az erre kijelölt társadalmi intézmények (rendőrség, bíróság, pszichiátriai intézmények, különféle állami hivatalok), illetve az itt dolgozó emberek vesznek részt. Ezek az emberek és intézmények a törvényt és a rendet képviselik, és így képesek elfogadtatni a többséggel az erkölcsi konvenciókra vonatkozó meghatározásaikat, ítéleteiket. A címkézési elmélet jelentőségét az a kiinduló feltevés adja meg, hogy önmagában semmilyen cselekedet nem minősül deviánsnak; azt, hogy mit sorolunk ide, a fennálló hatalom birtokosai szabják meg, mégpedig a törvények, jogszabályok meghozatala, illetve a törvényesség betartásáért felelős intézmények jogértelmezése révén. Azt is kimondhatjuk ennek következményeként, hogy számos esetben a devianciák a címkézés eredményeként jelennek meg. A címkézés leglényegesebb jellemzője, hogy a társadalom tagjait nem egyféleképpen, hanem társadalmi hovatartozásuk eltérései szerint ítéli meg, minősíti. A társadalmi intézmények reakciója nagymértékben függ a deviáns viselkedést megvalósító személy társadalmi helyzetétől. Ha utcagyerekek éjjel zajosan randalíroznak, akkor ez bűncselekménynek minősül; de ha ugyanezt magasabb társadalmi osztályba tartozó fiatalok teszik, akkor csak “szórakoznak”. Bűnügyi statisztikák alapján kimutatható, hogy ugyanazért a cselekményért Amerikában az alsó osztályba tartozó fekete bőrű fiatalokat sokkal nagyobb valószínűséggel minősítik bűnözőnek, mint a fehér középosztálybeli fiatalokat.