Az orvostudomány erőfeszítéseinek és részleges sikereinek ellenére az AIDS még mindig gyógyíthatatlan betegség. A megfertőződéstől való félelem fontos szerepet játszik a betegség társadalmi megítélésében, a HIV- és AIDS-fertőzötteket sújtó stigmatizációban, a betegek hibáztatásában, elítélésében, diszkriminációjában. Magyarországon a bejelentett AIDS-betegek megoszlását a 4. táblázat mutatja.

 

Ha egy betegség előfordulási gyakorisága megnövekszik egy stigmatizált kisebbségi csoportban, akkor előfordul, hogy a csoporthoz nem tartozó betegeket is a csoport tagjainak tekintik, és kapcsolatba hozzák a csoportnak tulajdonított negatív jellemzőkkel, viselkedésformákkal. Ezt a jelenséget sztereotipizálásnak nevezzük. A sztereotípia csoportokra vagy egyénekre vonatkozó leegyszerűsített általánosítás, amely nem ritkán tévedésen, szóbeszéden, előítéleten alapul. Az AIDS betegeket a laikusok igen gyakran bizonyos kockázati magatartással járó csoportok (homoszexuálisok, prostituáltak, intravénás kábítószer-használók) tagjainak tekintik, emiatt a betegeknek együttérzés és segítőkészség helyett gyakran elutasítással, lenézéssel, kiközösítéssel kell szembenézniük. Ez a negatív általánosítás nem kedvez a szűréseken való részvételnek, az orvoshoz fordulásnak, illetve a megfelelő ellátás igénybevételének, így tulajdonképpen fokozza a fertőzés továbbterjedésének veszélyét. A HIV fertőzött személy, amellett, hogy retteg az AIDS betegség diagnózisától, amely jelenleg a „halálos ítéletet” jelenti a számára, attól is fél, hogy betegsége miatt homoszexuálisnak vagy kábítószer-élvezőnek tekintik.