Szántó Zsuzsa, Susánszky Éva (szerk.)

Orvosi szociológia

5.3.2. Mi készteti az embereket az orvoshoz fordulásra?

Az orvoshoz fordulást leggyakrabban a szimptómák abnormálisként való értelmezése előzi meg, amelyeknek a beteg saját életvitele szempontjából jelentőséget tulajdonít. Az egészségi állapot hirtelen vagy fokozatos romlása megváltoztathatja a beteg gazdasági aktivitását, zavarhatja mindennapi teendőinek ellátásában, vagy visszahúzódásra késztetheti társas kapcsolataiban. Ezek a hátrányok nem azonos súllyal jelennek meg az emberek életében, és nem azonos módon fejtik ki ösztönző hatásukat a segítségkérést illetően. Magát az orvoshoz fordulást is számos, a beteg nemétől, korától, gazdasági és társadalmi helyzetétől függő tényező befolyásolja (Mechanic, 1962, Townsend, Davidson, 1982).

Talcott Parsons volt az első szociológus, aki a betegséget társadalmi jelenségnek tekintette (Parsons, 1951), és a beteg viselkedését ő tette először kutatás tárgyává. A betegséget illetve a betegviselkedést a gazdaság relációjában értelmezte. A beteg ember nem vesz részt a termelésben, tehát véleménye szerint nem tud megfelelni elsődleges társadalmi feladatának, így deviánsnak minősül. Az orvos-beteg interakciónak arra kell irányulnia, hogy megszüntesse az egyénnek ezt a deviáns állapotát, és visszahelyezze őt a termelésbe. A beteg viselkedését ebben a helyzetben is társadalmi elvárások szabályozzák. Viselkedése akkor tekinthető racionálisnak, ha szakszerű – tehát orvosi – segítséget vesz igénybe és betartja az orvos utasításait és gyógyulásra törekszik, hogy minél előbb reintegrálódjon a társadalomba.

A tünetek, panaszok értékelése során a súlyossági fokozatok megítélése és az orvoshoz fordulási hajlandóság elsősorban a munkavégzés képességéhez, és a mindennapi teendők ellátásában való korlátozottsághoz kapcsolódik. A társas kapcsolatokban való akadályoztatás, mint a normális életvitel velejárója, szintén arra ösztönöz, hogy a beteg szakértő segítséget kérjen. Igen gyakori, hogy az orvoshoz fordulást az egyén életében bekövetkezett válság, vagy krízishelyzet idézi elő. Ezekben a nehéz élethelyzetekben (munkahelyi, családi konfliktusok, közeli hozzátartozó halála stb.) az egyén toleranciaszintje lecsökken, a máskor normalizálásra kerülő panaszok és tünetek érzékelése felerősödik, a krízis tehát a beteg egészségi állapotának megítélésére is kihat.

Az emberek tüneteikkel, panaszaikkal kapcsolatos értékelését, valamint a panaszok kezelésére irányuló döntéseit közvetlen környezetük is befolyásolja. A családtagok, barátok véleménye, tanácsa fontos szerepet játszik a betegviselkedés alakulásában, így az orvoshoz fordulásban is. A környezet nyomást gyakorolhat a betegre, ami azt jelenti, hogy az orvossal való kapcsolatfelvétel mások tanácsára, rábeszélésére vagy sokszor unszolására következik be. Zola (1973) ezeket az ösztönzőket „társadalmi kapcsológomboknak” nevezi.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 698 6

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

A könyv második, átdolgozott kiadása számos olyan változtatást tartalmaz, amelyek az elmúlt évek tanítási tapasztalatai, valamint országunk Európai Unióhoz való csatlakozása miatt váltak szükségessé. Így az alapképzésen túli szakembereknek is javasolható, akik a mindennapos orvoslás feladatai túl a munkájukhoz kapcsolódó új szociológiai fogalmakkal és azok jelen világ magyarázataival naprakészen is tisztában akarnak lenni, és az új szociológiai kihívásoknak a mindennapjaikban megfeleljenek.

Hivatkozás: https://mersz.hu/szanto-susanszky-orvosi-szociologia//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero