Szántó Zsuzsa, Susánszky Éva (szerk.)

Orvosi szociológia

6.2.1. Hivatás

A hivatás legfőbb megkülönböztetője a többi foglalkozástól a munka tárgyának speciális jellege. A hivatás olyan foglalkozás, ahol a munka tárgya a társadalom többsége számára különlegesen értékes, fontos, szorosan kapcsolódik az adott társadalom értékrendjéhez. A munka eredménye nemcsak az érdekelt személy, de a környezete számára is nagy jelentőséggel bír, tehát túlmutat önmagán, társadalmi jelentősége is van. A tevékenység sikerének nagy a valószínűsége, az emberek bíznak (hisznek) a sikerben, de ugyanakkor nagy a bizonytalansági faktor is.

A munka tárgyából adódóan e tevékenységek alkalmasak a misztérium kialakulásához és fenntartásához. A munka tárgyából adódik az is, hogy a hivatás gyakorlóinak állandó kapcsolatban kell állniuk a laikusokkal a presztízs fenntartásához.

Fontos jellegzetessége a hivatásnak a munkavégzés módja is. A hivatás gyakorlói rendkívül nagy autonómiával bírnak. Ez az autonómia egyrészt abból áll, hogy egy foglalkozási csoport munkaszervezete az adott gazdasági, politikai viszonyoktól döntő mértékben tudja magát függetleníteni, másrészt abból, hogy a hivatás saját munkája törvényeit, szabályait, sőt, még a feladatát is maga határozza meg. A hivatás saját maga határozza meg azt is, hogy ki végezheti legitim módon ezt a munkát, és hogyan kell az adott munkát elvégezni. Csak a hivatás tudja megakadályozni a kívülállókat abban, hogy munkáját értékeljék, a többi foglalkozás nem. Fontos, hogy a hivatás ideológiája és gyakorlati munkája ne álljon gyökeresen szemben a társadalom értékeivel és hiedelmeivel, de emellett a hivatás domináns pozíciójának fenntartásához alapvetően szükséges az is, hogy az uralkodó elit meg legyen győződve arról, hogy a hivatásrend munkája értékes, így megvédje a külső beavatkozástól. A hivatás speciális jellemzői tehát megerősítik és legitimálják a hivatás pozícióját és presztízsét, de meghatározó a hatalomhoz való viszony is.

A hivatás nemcsak autonóm, de monopolhelyzetben is van. Kizárólagosan birtokolja mindazokat az eljárásokat, eszközöket, amelyek a munkavégzéshez szükségesek, és igyekszik megtartani ezek monopóliumát. Mivel a munka tárgyait és eszközeit maga határozza meg, e monopólium azt is jelenti, hogy „törvényen kívül helyezhet”, érvénytelennek vagy értéktelennek nyilváníthat minden olyan módszert és eszközt, amelyet nem ő birtokol. E monopólium megszerzéséhez és fenntartásához mindig felhasználja a kor uralkodó hiedelemrendszerét, eszmerendszerét, valamint az adott társadalom hatalmon levő csoportjainak támogatását. A nagyfokú autonómia és a monopólium maga után vonja azt a követelményt, hogy a hivatás gyakorlói kivételesen megbízhatóak legyenek, azaz legyen egy belső, „magasabb rendű etikai kódexük”, amely szabályozza a munkájukat.

A hivatásokra szigorú belső szabályozottság, erős hierarchia jellemző. A hierarchiában elfoglalt hely a szaktudástól és a hatalmi pozíciótól függ.

A hivatás gyakorlói sajátos értékek szerint élik életüket, sajátos presztízsteremtő és presztízsfenntartó életmódot folytatnak. Közös értékek, magatartásrendszer és normák szabályozzák a hivatás tagjainak cselekvéseit. Ezek a normák alkalmazkodnak a társadalom kulturális tradíciójához és az általánosan elfogadott társadalmi normarendszerhez, s e normarendszert használják fel a siker eléréséhez.

Mindezek alapján a hivatás két részre osztja a világot, a laikusok és a hivatás tagjainak világára. A hivatás világa zárt. Szorosan elválik a hivatás „szent”, magasabb rendű tudása (amely a tudomány szentsége is lehet!) a „profán”, mindennapi tudástól. Így maga a tevékenység a laikusok számára nem megmagyarázható, az eredmény azonban – a munka tárgyából adódóan – jól érzékelhető.

Nemcsak a távolságot és a presztízst növeli a laikusok és a hivatás világának szétválása, de meghatározza azt a módot is, ahogy a hivatás tagjai a környező világot észlelik. Amíg az egyszerű foglalkozásra az a jellemző, hogy azokat a problémákat kísérli meg megoldani, amikkel az emberek hozzá fordulnak, addig a hivatás kialakítja a laikusoktól függetlenül is a saját koncepcióját ezekről a problémákról (pl. arról, hogy mi jelenthet problémát). A hivatás autonómiája tehát azt is megengedi, hogy újraértelmezze a laikusok világát.

Mindezek alapján kialakul a hivatás magas társadalmi presztízse. E presztízs annál nagyobb, minél inkább függetleníteni tudja magát a hivatás a laikus kontrolltól és értékeléstől. A hivatásokra való felkészítés, képzés is speciális. Hosszú a képzési idő, magas szintű szaktudást kell megszerezniük a jelölteknek, erőteljes a szelekció. Jellemző a korai pályaválasztás és a pályával való korai azonosulás.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 698 6

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

A könyv második, átdolgozott kiadása számos olyan változtatást tartalmaz, amelyek az elmúlt évek tanítási tapasztalatai, valamint országunk Európai Unióhoz való csatlakozása miatt váltak szükségessé. Így az alapképzésen túli szakembereknek is javasolható, akik a mindennapos orvoslás feladatai túl a munkájukhoz kapcsolódó új szociológiai fogalmakkal és azok jelen világ magyarázataival naprakészen is tisztában akarnak lenni, és az új szociológiai kihívásoknak a mindennapjaikban megfeleljenek.

Hivatkozás: https://mersz.hu/szanto-susanszky-orvosi-szociologia//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero