A laikusok ez irányú igénye minden korban és társadalomban létezett, a betegek és hozzátartozóik természetes vágya volt, hogy ellenőrizzék az orvosok munkáját. Azokban az országokban, ahol egyetlen orvosi testület dönt a „helyes” és „helytelen” kezelési módokról, csekély esélye van a laikus kontroll érvényesítésének. Azokban az országokban viszont, ahol több autentikus szervezet is megállapíthatja a kezelések helyes vagy helytelen voltát, a laikus kontroll tulajdonképpen az egyik orvosi szervezetnek a másik szervezet által való ellenőrzése segítségével történik. Ez a helyzet az Egyesült Államokban, ahol az egészségügyi biztosítók saját orvosi ellenőrző csoportokat működtetnek, amelyek feladata éppen a gyógyító orvosok munkájának ellenőrzése. S ez a helyzet azokban az országokban is, ahol a „testületi szellem” meggyengül, ahol valamilyen okból kialakul a „hivatalos” orvosi bizottságokkal szemben a laikusokhoz közelebb álló „ellencsoport”, szintén diplomás orvos tagokkal. Napjaink Magyarországán leginkább ez utóbbi folyamatnak vagyunk tanúi. A változó társadalomban az orvostársadalom is átalakulóban van, az orvostársadalmon belül megjelennek különböző érdekcsoportok, amelyek a hierarchia csúcsán levők pozícióját kérdőjelezik meg. A különböző érdekcsoportok eltérő eszközöket használnak fel annak érdekében, hogy megtörjék a korábbi belső rendet. Az orvoslás eddigi történetének ismeretében valószínűsíthető, hogy az orvostársadalom új (rendszerváltást követő) strukturális viszonyainak átrendeződését követő stabilizálódással megszűnik a különböző érdekcsoportok harca, újra megerősödik a testületi szellem, s ezáltal csökken a laikus kontroll lehetősége.