MeRSZ online
okoskönyvtár
Több száz tankönyv egy helyen.
Online. Bárhol. Bármikor.
Orvosi szociológia
7.1. Az orvosok testi és lelki egészségi állapota – külföldi vizsgálatok tükrében
Az egészségi állapot önbecslésén alapuló vizsgálatok szerint az orvosok többsége úgy véli, hogy egészségi állapota legalább olyan jó, vagy még jobb, mint más, azonos korú emberé. Ezzel egybecseng számos, objektív paraméteren alapuló külföldi vizsgálat eredménye is, amelyek azt mutatják, hogy fizikailag az orvosok általában nem betegebbek, mint a lakosság többi része, sőt, bizonyos betegségek az orvosok körében ritkábbak. Mivel az elmúlt évtizedekben jelentősen csökkent a dohányzó orvosok száma, ezért az átlagnépességhez képest az orvosok körében alacsonyabb a szív-érrendszeri megbetegedések, a tüdőrák, s egyéb, dohányzással összefüggő betegségek aránya.
Sajnos nem ilyen kedvező a kép a lelki egészség szempontjából. A különböző pszichés problémák gyakoriságát és súlyosságát vizsgáló felmérések azt jelzik, hogy az orvosok a lelki egészség szempontjából veszélyeztetett csoportnak tekinthetők. Míg az általános populációban a lakosság egynegyedénél-egyötödénél mutatható ki a lelki egészség valamilyen zavara, addig orvosok harmadánál-felénél.
A gyakori problémák közé tartozik a szorongás és a depresszió. A magas stressz-szint az orvosok közel harmadánál szorongásos tünetek megjelenéséhez vezet. A depresszió az újabb vizsgálatok egybehangzó eredményei szerint az orvosok 20 százalékát érinti. Ez az arány magasabb a fiatalabb orvosok és a férfiak körében. A szorongás és a depresszió gyakran társul fokozott alkoholfogyasztással. Korábban riasztó adatok láttak napvilágot az orvosok alkoholfogyasztásával kapcsolatban. Az újabb vizsgálatok között azonban találhatók olyanok is, amelyek szerint az alkoholfüggőség előfordulása orvosok körében sem nagyobb, mint a lakosság egészében Az alkoholfogyasztás egyébként is magas értékeinek tükrében azonban meg kell állapítanunk, hogy az alkoholtól való függőség az orvosok körében akkor is jelentős, megoldást igénylő problémát jelent, ha ennek mértéke a lakossági átlagnak megfelelő.
A lakossághoz képest hasonló adatok jellemzik az orvosok kábítószer fogyasztásának alakulását is. Meghaladja azonban a populációs átlagot a gyógyszerekkel való visszaélők aránya, amit részben a gyógyszerekhez való könnyű hozzáférhetőség magyaráz.
Mindezek a problémák (szorongás, depresszió, rendszeres alkoholfogyasztás, gyógyszerekkel való visszaélés) járulékos tényezői az orvosok magas öngyilkossági arányának. Schernhammer és munkatársai 2004-ben a szakirodalomban fellelhető vizsgálatok eredményeinek összegzésével, meta-analízisével megállapították, hogy férfi orvosok körében közel másfélszer, nők körében több mint kétszer gyakoribb az öngyilkosság, mint az átlagnépességben. Sajátos jelenség, hogy orvosok körében az öngyilkosság a nők között gyakoribb, hiszen populációs szinten a férfiak között gyakoribb a halálos kimenetelű szuicidium. (Ebben a fejezetben – az orvosi léttel járó megterhelések mellett – külön foglalkozunk az orvosnők sajátos nehézségeivel.) A lakossági arányokhoz képest szintén eltérő az életkori megoszlás is: míg az öngyilkosság populációs szinten az idősebbek között gyakoribb, addig az orvosok közül a fiatalabbak gyakrabban vetnek önkezűleg véget életüknek. Relatíve magas gyakorisága miatt az öngyilkosság az orvosok körében – különösen a fiatalok között – a vezető halálokok közé tartozik.
Tartalomjegyzék
- Orvosi szociológia
- Impresszum
- Előszó
- Bevezetés
- 1. Betegség, gyógyítás, társadalom
- 2. Az egészségi állapot mérése. Mortalitás és morbiditás Magyarországon
- 3. A halandóság és az egészségi állapot vertikális és horizontális társadalmi egyenlőtlenségei
- 4. A deviáns viselkedés
- 5. A betegviselkedés
- 6. Az orvosi hivatás
- 6.1. Társadalmi rend, presztízs, klasszikus hivatásrendek
- 6.2. Modern hivatás, modern hivatásrend
- 6.3. A pályaszocializáció
- 6.4. Az orvosi hivatás szekularizációja
- 6.5. Az orvosok státusza a mai Magyarországon
- 6.6. Összefoglaló megjegyzések: egyes társadalmi folyamatok hatása az orvosképzésre
- Felhasznált irodalom
- 7. Az orvosok testi és lelki egészségi állapota
- 8. Az orvos-beteg kapcsolat szociológiai megközelítése
- 9. Az öngyógyítástól a kórházig
- 10. Hozzáférés, költségek, minőség az egészségügyben
- 11. Az egészségügyi rendszer jellegzetességei
- 11.1. Az egészség meghatározói – az egészség társadalmi beágyazottsága
- 11.2. Az egészségügyi rendszerek kérdései
- 11.3. Az egészségügyi rendszerek
- 11.4. A korszerű egészségügyi rendszerek alapelvei
- 11.5. A magyar egészségügyi rendszer leírása
- Felhasznált irodalom
- 12. Az orális egészség szociológiai megközelítése
- 12.1. Bevezetés
- 12.2. Az orális megbetegedés történelmi változásai
- 12.3. A társadalmi környezet szerepe az orális egészségben
- 12.4. Orális betegviselkedés
- 12.5. Orális egészségviselkedés
- 12.6. Társadalmi egyenlőtlenségek
- 12.7. Az orvos-beteg kapcsolat a fogászatban
- 12.8. A fogorvosi hivatás
- 12.9. Az orális egészség intézményrendszere
- Felhasznált irodalom
- 12.1. Bevezetés
- Névmutató
Kiadó: Semmelweis Kiadó
Online megjelenés éve: 2026
ISBN: 978 963 331 698 6
A könyv második, átdolgozott kiadása számos olyan változtatást tartalmaz, amelyek az elmúlt évek tanítási tapasztalatai, valamint országunk Európai Unióhoz való csatlakozása miatt váltak szükségessé. Így az alapképzésen túli szakembereknek is javasolható, akik a mindennapos orvoslás feladatai túl a munkájukhoz kapcsolódó új szociológiai fogalmakkal és azok jelen világ magyarázataival naprakészen is tisztában akarnak lenni, és az új szociológiai kihívásoknak a mindennapjaikban megfeleljenek.
Hivatkozás: https://mersz.hu/szanto-susanszky-orvosi-szociologia//
BibTeXEndNoteMendeleyZotero
gomb segítségével választhatsz, hogy fejezetről fejezetre lapozva vagy inkább folyamatosan görgetve olvasnád-e a könyvet.
