Pléh Csaba, Lukács Ágnes (szerk.)

Pszicholingvisztika

A nyelvi rendszer „épsége” és a reziduális normalitás

Korábban láttuk, hogy az autizmus spektrum klinikai képe alapján érvelhetünk amellett, hogy a formális értelemben vett nyelvi képesség ép lehet ebben a fejlődési zavarban. Hans Asperger (1944, angolul: 1991) például, aki az autizmus első leírói között volt, s akinek klinikai elemzései máig befolyásolják a területet, úttörő tanulmányában négy olyan gyermek és serdülő példáján mutatta be a később róla elnevezett zavart, akiknél egyáltalán nem tapasztalt zavarokat a nyelv alapvető, formális komponenseiben. Megjegyzi, hogy nyelvhasználatuk bizonyos szempontokból – pl. szóhasználat, narráció, beszédfordulatok – szokatlan volt, de ezt nem zavarnak, hanem sajátos kreativitásnak látta. Wing (1996) híres fenomenológiai alcsoportjai között a „túl formális, modoros” (overformal-stilted) éppen olyan tüneti mintázatot mutató személyeket fed – elsősorban serdülőket és felnőtteket –, akiknél a nyelvhasználat feltűnő jellegzetessége éppen a formailag ép, noha stílusában sajátos jegyeket (túlzott, formális udvariasság, rögzített fordulatok gyakori alkalmazása, szó szerintiség) mutató beszéd. A fenti érvek mellé sorakoztathatók még azon említett empirikus vizsgálatok eredményei – s lényeges körülmény, hogy ezek viszonylag nagy, százas nagyságrendű mintákon végzett felmérések –, amelyek a tipikus fejlődésre jellemző nyelvi profilt mutattak ki autizmussal élő személyek egy része esetében, megint csak a nyelv alapvető, formális aspektusait (elsősorban fonológiai tudás, szókincs, grammatika) vizsgálva sztenderdizált tesztekkel (Jarrold et al. 1997; Kjelgaard–Tager-Flusberg 2001).

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2015

ISBN: 978 963 059 499 8

Nyelvészet Pszichológia

Az pszicholingvisztika a nyelv használatának, megértésének és elsajátításának mentális folyamatait, a használók értelmi, érzelmi és társas működéseit érintő mechanizmusait vizsgálja. Interdiszciplináris terület, amelynek gyökerei a nyelvészetben és a pszichológiában lelhetők fel. Fél évszázada létezik komolyabb formában, vagyis viszonylag fiatal, ám az elmúlt évtizedekben - az ihletését adó területek, vagyis a nyelvészet, a pszichológia és az idegtudomány elméleti és technikai változásainak, továbbá a nyelv használatát és vizsgálatának lehetőségeit is érintő, gyorsan változó műszaki-informatikai környezetnek köszönhetően - sokrétűen fejlődött.

A Magyar pszicholingvisztikai kézikönyv hiányt pótol a hazai felsőoktatásban, az első próbálkozás arra, hogy teljesen megfeleljen a nyelvre érvényesített interdiszciplináris szemléletnek. Egyszerre jellemző rá a bölcsészeti, a társadalomtudományi és a természettudományos szemlélet alkalmazása, módszerei közé tartozik a megfigyelés, a kísérletezés, és időnként a tömeges adatok elemzése egyaránt.

Könyvünk oktatási anyagként szolgál a felsőbb éves pszichológus, nyelvész, gyógypedagógus, medikus diákok számára, ugyanakkor legalább egy évtizedig érvényes összefoglaló és kiindulási irodalom lehet a kutatóknak is. Őszintén reméljük, hogy a kézikönyv alapvető tananyag lesz nyelvészeti és pszichológiai mesterképzésekben, doktori programokban.

Hivatkozás: https://mersz.hu/pleh-lukacs-pszicholingvisztika//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero