4.2. A perfektív aorisztosz és a múlt idő az enyecben és a nganaszanban: új megközelítés

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Egy korábbi írásomban a nganaszan szövegek igeidő-használatát vizsgáltam, különös tekintettel az általános múlt időre és az aorisztoszra. A témaválasztás közvetlen előzménye, hogy egy másik írásomban (Szeverényi 2021b) hasonló kérdésfeltevésig jutottam a nganaszan kapcsán, mint Plungian és Urmancsijeva az enyecben (2015).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Plungian és Urmancsijeva a kontrasztív múlt-nak (lényegében megszakított múltnak) nevezett enyec -S’I (< PS *‑sa) múlt idő morfémát nem időjelként (mint a korábbi nyelvleírások), hanem másodlagos operátorként elemzik. Ugyanis ez a -S’I véges igealakokhoz záró elemként kapcsolódik, vagyis a kontrasztív múlt idő tulajdonképpen az aorisztoszi alakot teszi jelöltebbé, tehát a múltidő-jellel jelölt finit igealakok szerkezete minden esetben: tő-Tx-Vx-S’I, ahol Tx leggyakrabban aorisztosz, de előfordulhat más mód vagy igeidő (habituálisz, inferenciálisz, jövő idő, konjunktívusz, debitívusz). Néhány tipikus példa (a (7)–(9) példákat idézi Plungian–Urmancsijeva 2015):
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(7)
(8)
(9)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A -S’I hat igei alakhoz kapcsolódhat: valós helyzeteket jelölő formákhoz (aorisztosz, következtető és habituális) és a lehetséges helyzeteket jelölő formákhoz (jövő idő, konjunktív és debitív). A -S’I a valós helyzeteket jelölő formákat kiegészítve jelzi a távolságot a jelen síkja és a leírt helyzet között. Urmancsijeváék felteszik (2015, 439), hogy a -S’I múlt idő a jelenre való hatás relevanciájának hiányát jelzi, és ez a jellegzetesség az aspektusos, a temporális és a pragmatikai szempontból is igazolható: aspektus – a kontrasztív múlt jelentése abból a szempontból ellentétes a perfektív jelentéssel, hogy nincs hatása a jelenre; temporális viszonyok – a múlt idő az időben távoli eseményeket jelölheti, de a múlt idő használatához elegendő, ha a helyzet egyértelműen lokalizálódik a múlt egy bizonyos pillanatában; pragmatikai jellemzők – az aktuális relevancia hiánya. Fontos megjegyezni, hogy az aorisztosz és a múlt idő viszonya mindazonáltal nem tűnik szimmetrikusnak, mert a perfektív igék esetében a múlt idejű formának sajátos jelentései vannak, imperfektív igék esetében a múlt idő az egyetlen módja annak, hogy a beszélő jelezze, hogy az adott helyzet a múltra vonatkozik. Ugyanakkor az imperfektív igékből létrehozott múlt idejű alakok általában ugyanazokkal a jelentésekkel bírnak, mint a perfektív igék (erről részletesebben írtam: Szeverényi 2021a). A kontrasztív múlt idejű alakok a személyes elbeszélések bevezető részeiben is előfordulnak – hasonlóképpen a nganaszanban (Szeverényi 2021b). Plungian és Urmancsijeva azt írja, hogy a szövegekben ez a toldalék túl „ritka” ahhoz, hogy a múlt idő standard jelölőjének tekintsük.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A kontrasztív/megszakított múlt értelmezés formai szempontból a nganaszan esetében további magyarázatot kíván. Itt a ‑SUə (< PS *‑sa) más utat járt be: a nganaszan véges igei alakok máshogy épülnek fel, nem elemezhetők az enyechez hasonlóan – vagyis a múlt idő nem egy igeidőt már magában foglaló véges alakot módosít, és a használata sokkal általánosabb. Az enyechez hasonlóan itt is állítható, hogy a perfektív aorisztosz a közeli múltra utal, az imperfektív aorisztosz a jelenre, de ez itt is egy erős deiktikusigeidő-központú magyarázat, csak a funkciók közötti különbségek egyike. A korábban nem említett hasonló funkciók között a perfektív/aorisztosz elbeszélő múlt időként való használatát kell említeni: ez ellentétbe állítható a bevezető szakaszok igeidő-jelölésével, ahol a PS *‑sa folytatása jelenik meg mindkét nyelvben. Az enyec esetében ezt említi Urmancsijeva és Plungian, és némileg eltérő magyarázattal, de említi Siegl is (2013, 263), az alábbi példával illusztrálva:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(10)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Siegl itt az anterior funkciót jelöli meg a ‑š esetében, ugyanakkor itt nem a két esemény viszonya jelenik meg (mikor mondta az anyám és mikor élt a szelkup), sokkal inkább az elbeszélő viszonya az eseményekhez: a beszélő érintett az eseményben, hatással van rá. Deiktikus viszonyt jelöl a beszédidő és a beszélő anyja beszédideje között, a múlt idő (Sieglnél: perfectum) használata viszont már nem deiktikus, hanem az elbeszélés belső kronológiáját szolgálja, amelynek jelentősége sincs a beszédidő szempontjából, lényegében jelzi a történet kezdetét. Ugyanis az elbeszélő szövegek egyik fő jellemzője a tagmondatok sorrendjének megfelelő időbeli viszonyok megjelenítése (Lee 2020, 7), ilyenkor az igeidő deiktikus funkciója elvész a narratív műfajokban, tipikusan anaforikus szerepe van (Lee 2020, 63). A nganaszanban statisztikailag a perfektív aorisztosz a gyakoribb stratégia a múlt időhöz képest a korpuszban (Brykina et al. 2018), de sok esetben az absztrakt és orientációs elemek (a bevezető mondatok) múlt időben szerepelnek a fenti enyec példához hasonlóan. Az első mondatban a beszélő meghatározza az eseményekkel való kapcsolatát: az információ (a történet) forrását és néhány alapvető információt tartalmaz.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A beszélő szerepe és viszonya a történethez bizonyos korlátokat szab: lényeges, hogy a beszélő a saját, vagy egy másik szereplő szemszögéből idézi, láttatja az eseményeket, vagy nem jelöli meg személyes kapcsolatát az eseményekkel. A narratívumokban az eredeti beszélő nézőpontja az alapértelmezett, az eredeti beszélő szemszögéből mesélik el a történetet (Szeverényi 2021b).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A nganaszan igeidőrendszer differenciáltabb, mint az enyec, abban megegyezik a két nyelv, hogy nincs általános jelen idő. Fontos különbség, hogy a nganaszanban az aorisztosz jelölt: kijelentő módban saját jelölőt kapott az imperfektív, és sajátot a perfektív aorisztosz. Az imperfektív koaffixum esetében az -NTU imperfektív igenévképzőből való eredeztetés nem kétséges. Az imperfektív koaffixum esetében az igenévi eredetet nem szokták megkérdőjelezni, a perfektív aorisztosz esetében viszont több magyarázat is felmerül (pl. Guszev 2013). A legutóbbi magyarázat (Kaheinen 2024) a ‑Ɂə alakú perfektív aorisztoszi koaffixumot perfektív particípiumból eredezteti. Ugyanakkor ilyen nem véges markert a mai nganaszanban csupán olyan lexikalizálódott alakokban fedezhetünk fel, amelyek perfektív (többnyire rezultatív) folyamat eredményét írják le:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

kəntiɁә ’fagy (frost)’ – kəntɨ- ’megfagy (to freeze)’: aor.pf.3sg kəndɨ-Ɂə

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

honuɁә ’fonás (plait)’ – hon- ’befon (to plait)’: aor.pf.3sg honu-Ɂə
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Szemantikailag ez meggyőző magyarázat a koaffixumra.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A két aorisztoszi koaffixum és a múlt idő mellett kialakult a nganaszanban a jövő idő morfológiai jele is: -ɁsUTə. Mind az általános múlt, mind a jövő idő használata gyakori, de az aorisztoszhoz képest valamivel ritkább. Ezeken kívül még két időjelet szokás elkülöníteni, ezek használata azonban valóban ritka. A régmúlt idő jele -SUəďəə, a szükségességi múlt (future-in-the-past) jele -ɁsUTəďəə, pl. koðu-Ɂsutəďəə-m ’meg kellett ölnöm’. Jól látható, hogy az utóbbi két igeidőjel ráépül a már meglévő egyszerű igeidőjelekre:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Mivel Plungian és van der Auwera kiemeli a névszói idő jelölését a megszakított múltidő-jelölők esetében, nézzük meg ennek (‑ďəə, l. 4.4.) hátterét a nganaszanban. Formai szempontból két jelenséget kell megmagyarázni:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

  1. A ď alak az s fokváltakozott gyenge foka. Magánhangzó-szekvencia után mindig gyenge fokban áll, ezért mindig ‑ď -ként jelenik meg a régmúlt toldalékában.
  2. A jövő idő jelében az S előtti gégezárhangot az indokolja, hogy a jövő idő S hangja sohasem fokváltakozik, ezért logikusabb a necesszív szuffixumból levezetni (ez funkcionális szempontból is jobban illik a jövő időhöz), és a rokon nyelvi adatok is ezt igazolják.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Összességében elmondható, hogy noha a nganaszanban is jelentős szerepet játszik az aorisztosz, azt a többi szamojéd nyelvhez képest más módon, más eszközökkel fejezi ki, továbbá az igeidő-rendszere is jóval gazdagabb.
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave