A jövőkutatás területén a globális összefüggések jobb megismerése és megértése szemszögéből fontos feladatok fogalmazódtak meg. Simai (2007a) szerint nemcsak jó térképre van szükségünk, hanem annak jobb megértésére is, hogy azok a globális célok, amelyekben legalábbis intellektuális közmegegyezés alakult ki az utóbbi évtizedekben, mennyire képesek a gyakorlati cselekvést befolyásolni, illetve mennyire maradnak jókívánságok. Ilyen célok például az emberiség fennmaradása, a súlyos világégések veszélyének elkerülése, az egyenlőtlenségek, a szegénység felszámolása, a föld biológiai életet fenntartó képességének erősítése. Globális szinten ezeket nem nehéz általánosságban meghatározni, sokkal nehezebb azonban ezek lefordítása az egyes szereplők érdekviszonyainak és lehetőségeinek „nyelvére”, ami magában foglalja annak megértetését is, hogy mindez miképp befolyásolja a fejlődést. A kívánatos jövő rendkívül szerteágazó ösvényeket jelenthet. Nováky és Kappéter (1996) az előítéletek, az önzőség, a szegénység, az elnyomás és a szennyezés mérséklésének szükségességét vetítette előre a jövőre, amelynek megvalósíthatóságában a humán tényező meghatározó. A jövőt a domináns gazdasági megközelítés helyett humán megközelítésben igyekezett vizsgálni Kappéter (2003).